2016-03-06

Bhonglekirály

Mungekar tábor, délben

Vadászok összesereglenek, nagyon sokan vannak.

Apja beül a trónba. Míg mondja a verseny kezdésének a szövegét, fejére tolldíszt, kezébe jogart tesznek.

- Törzseink az álomúton összetalálkoztak bhongle ős oszlopánál. De az oszlop csupasz, csavargó orkok mindent lezabáltak róla. Estig újra fel kell díszíteni, hogy az ünnepséget méltó módon tarthassuk meg!

Föláll: megvárja, hogy csend legyen. Közben vállára terítik a tollköpenyt.

- Induljatok, hozzatok bhongle trófeákat! Aki a legszebbet hozza, az lesz idén a bhongle-király, feleséget is kap a méltósághoz. Esti zúgattyúzásig vissza kell érkezni!

Dobpergés jelzi a verseny kezdetét. A vadászok futólépésben szétszóródnak.

Bozót. Tüske egy hatalmas íjjal óvatoskodik előre.

Görnyedve oson előre a száradt fűben.

Sakálok lakmároznak egy őrizetlenül hagyott vadkarfészekben.

Böfögés hallatszik. A bhongle-tehenek kérődznek. Körülöttük egy méretes bika parádézik. Hatalmas gulyája van.

Tüske visszafojtott a lélegzettel a célra összpontosít. Megkordul a hasa. No de ennyire? A bhonglék mindenesetre észrevették, és hangtalanul eltűnnek.

Tüske fölmászik egy termeszbolyra. Távolabb keselyűket lát. Az oroszlánok ebédjének végét várják.

Más vadászok is tekeregnek a környéken.

Elefántok kérődznek egy kenyérfa árnyékában.

Tüske egy magaslatról körülnézve betájolja magát. Homokszórással meghatározza a szél irányát, aztán a széllel szemben elindul nyomokat keresni.

Rémisztő csend ereszkedik a környékre. Tüske leguggol, és kivár. Egy acélkakukk dalára fölenged a feszültség. Lehet tovább osonni.

Szarvcsattogást hallani. Tüske óvatosan odakúszik. Két erős bika küzd, miközben több ígéretes bika próbálja a bámuló teheneknek hátulról becsempészni. Az egyik küzdő verve elhagyja a ringet, a győztes a fiatal bikákat kezdi zavargatni. Szép és erős szarva van.

Tüske lélegzetét visszafojtva a célra összpontosít. Ekkor azonban egy darázs beleszúr az orrába. Ezt még kibírná, de jön egy másik. Tüske hadonászni kezd. Mire a mutatványt befejezi, nem látni egy bhonglét sem a környéken.

Tüske kerülni kényszerül, mert áthatolhatatlan kökényes állja az útját.

Legelésző bhonglék között találja magát. A vezértehén nem veszi észre, a bika a többi bikácskát zavargatja. Szép állású, súlyos szarva van.

Céloz és lő. Lapockán találja a bikát. Azonnal összerogy (mármint a bika).

Zúgattyúk búgása hallatszik az erdő felől.

Tüske vállára akasztja a bhonglekoponyát, és visszaindul a mungekar táborba.

Tüske befut a táborba. Ujjongva körülfogják, és az oszlophoz vezetik. Más trófea is van ott, a szarvak hossza szerint sorba rakva. Tüskéé a legnagyobb.

Tüske trófeáját szúrják az oszlop tetejére, aztán a többit sorrendben egyre lejjebb az oszlopra akasztják.

A vadászokat egy körbe terelik, aztán a sámánok jelennek meg bhongle álarcban, bhongle kacagányban. Egy megkötözött balcsandert (egy nagyos szőrös kosárlabdázót= olyan, mint Csubakka) löknek az oszlop elé. Kántálni kezdenek.

- Sírva kérünk kegyelmet, gyönyörű bhongle-ős!

- Nem mi öltünk bhonglét!

- Nem a harcosok öltek bhonglét!

- Nem a gyerekek öltek bhonglét!

- Nem ezek a kedves vadászok öltek bhonglét!

- Hanem az a ronda balcsander!

Sámánok mindjárt fel is koncolják balcsandert a totemoszlop előtt.

Miután ilyen szépen elrendeződött a kiengesztelés, földübörögnek a tamtamok: fiuk – lányok külön sorba állnak egymással szemben és vad tánc kezdődik. Intore táncot járnak, lábukon sok csörgővel.

Tüske is csörgőt köt a bokájára, és a táncolók közé veti magát.

Első tánc végén a lányok körülveszik Tüskét, és a totemoszlophoz viszik. Tüske kicsit ideges, gondolva a balcsandert ért megtiszteltetésre.

Előkerül Apja. Testőrei lándzsájuk végével a földet verik, így hallgattatják el a népet.

- Összegyűlt mungekar nép! Idén mienk a dicsőség, hogy megrendezhettük a nagy bhongle tamtamot, és megkoronázhatjuk a bhongle királyt: Tüskét!

Álló ováció. Közben Tüske fejére bhongle szarvakból készített koronát tesznek, vállára bhongle kacagányt vetnek.

- Dicső bhongle-király! Uralkodásod csak egy hozzád méltó királynő oldalán lehet teljes. Kígyószisz, állj uralkodód mellé!

Anyjuk és lányai elővezetik a kicsinosított Kígyósziszt. 

Kígyószisz átöleli Tüskét.

- Fogadjál el! - súgja Kígyószisz. - Nemcsak egy hűséges és odaadó feleséget kapsz velem, hanem egy összetartó törzsszövetség barátságát is. Nem leszel többet üldözött bujdosó. És ha nem fogadsz el, úgy jársz, mint balcsander!

Tüske meghatottan magához öleli Kígyósziszt – az utolsó mondatot figyelmen kívül hagyva. Apja és a család ujjongani kezd.

Holafákkal kiérünk a tenger partjára. Mindenhol jég, a partnál 15 méter magas a jégfal.

Tapsolok egyet: egy ék alakú jéghegy leszakad. Rövid bukdácsolás után a part mellé sodródik. Legalább negyven méter hosszú, tíz méter széles. Tetején vízszintes lap van, ami a szélén éles, kis peremet képez.

Háromig számolok. Háromra mindenki átugrik a jéghegyre. Az rövid táncolás után megnyugszik. A holafák a súlypont körüli részére húzódnak, összekapaszkodnak.

Várok, közben a jéghajó a partra merőleges helyzetet vesz föl. Ekkor újra tapsolok egyet. Az egész jégpart leszakad, óriási hullám keletkezik. A hullámon szörfözve elindul a jéghegy-hajónk.

Két napig hasítjuk a tengert, amikor szárazföld tűnik fel. A hullám fölkapja a már felére olvadt jéghajót. A holafák ordítanak, mint a fába szorult sárkány. A jéghajó - a hullámmal együtt – átrepül a parti buckák fölött, és egy ritka erdőben feneklik meg. Holafák (és én) szerteszét gurulnak. A víz azonnal visszahúzódik. Vergődő halak maradnak utána, a sirályok örömére.

Előveszem az iránymutatót. A holafák körülvesznek. Meghatározom az irányt.Ordítva a választott irányba vágtatok. A holafák futólépésben követnek, közben rajvonalakba szétszóródnak. Egyre jobban lemaradnak.

- - -

Mungekar tábor, késő este. 

Nagy tamtamot rendeznek. Tüzek gyulladnak. A mungekarok sorokban leülnek a földre, két sor van egymással szemben. A sorok között felszolgálók járnak tálakkal, vödrökkel és kancsókkal, étellel szolgálva az ülőket. Gyümölcsöket, sült állatokat adnak a tányérokra.

Tüskét és Kígyósziszt egy emelvényre ültetik (törökülésben).

Jön egy tolldíszes öreg. A falu apraja és nagyja áhítatosan figyeli. Ő a bíró. 

- Mond csak, Tüske! Akarod az itt ülő Kígyósziszt?

Bekiabál mindenki:

- Nem! 

- Nem! - kiabálja Kígyószisz anyja.

- Nem! - kiáltja a falu összes pártában levő menyecskéje.

- Persze, én meg lemaradok az esküvői vacsoráról! - morog a Vén Maskara. - Ifjú harcosok, tegyetek rendet!

Berohannak a harcosok, és mindenkit leordítanak. Fegyvereiket rázzák, rémes pofákat vágnak. A népség kuncogva elcsendesedik. Harcosok kimennek.

Vén Maskara Tüskéhez fordul.

- Úgy hallottam, igent mondtál.

Mindenki vigyorogva kezdi bizonygatni, hogy hallották.

- Igen! Igen! Határozottan! Stb.

- Te ejtetted el ezt a szép kövér disznót?

Mindenki vigyorogva kezdi bizonygatni, hogy hát ez természetes.

- Naná! Igen! Egyedül! Ő volt. Stb.

- Ilyen szerencsés és ügyes vadász! Talán a menyasszony sütötte meg és tálalta fel ilyen pompázatosan ez a disznót?

Mindenki egyöntetűen hazudja, hogy csakis ő egyedül, mert ki más lehetne még ilyen ügyes és takaros?

- Naná! Egyedül! Igen! Csakis! Stb

- Ez ám az igazi menyasszony, milyen jól jár vele majdani ura! Tüske, szelj hús az ifjú asszonynak!

Tüske egy falat húst szel le a legközelebbi tálon levő sültből, és Kígyószisznek kínálja. Maskara beavatkozik, teletömi a szájukat finom falatokkal, a násznép hangos bíztatása közben.

- A menyecske pedig töltsön sert új urának! Szóval szolgálják ki egymást!

Kígyószisz egy kupát megtölt sörrel, és Tüskének nyújtja. Tüske csak meg akarja ízlelni, de a Maskara erővel kiitatja vele az egész kupát, a násznép hangos bíztatása közben.

- Le! Le! Le fenékig! Stb.

Az ifjú harcosok vad dobogásba kezdenek, mindenki újra leül és elcsendesedik.

A dobogás végeztével Maskara két kezét az ég felé tárja, és hangosat sóhajt. Lágy szellő keletkezik, körbe forog a násznép fölött. Aranyszínű levélkék csillognak benne. Most már mindenki elámul, nyakukon a szőr fölágaskodik. Maskara az ifjú párhoz lép, föléjük terjeszti kezeit.

Legyetek megáldva
jó kedvvel,
bőséggel,
egészséggel,
gyerekekkel,
és még mindenféle földi jóval, amit ilyenkor szokás kívánni.

A mungekark minden áldás végén jobb kezüket egyenesen előre lendítik, és ők is áldást mondanak. Persze ebből csak egy formátlan kiáltás lesz. Vén Maskara folytatja:

Szálljon Szélkirálynő áldása a szülőkre,
a következő házasulókra,
és az összes megjelentre!

Az örömszülők, aztán az egész törzs fölpattan, áldásra emeli a kezét.

Zenészek rákezdenek, kitör az általános táncolás. Körtánc, sorok egymással szemben, páros tánc, vonatozás.

Tüske és Kígyószisz félrevonul. Egymást berántják egy hagymagömbbe, ami halkan elemelkedik a földtől.

• Tartalomjegyzék
• Előző rész
• Következő rész