2016-03-07

Holafák

Reggel Tüske kiugrik egy középmagasan lebegő hagymagömbből. A patakhoz megy, fölé hajol inni. Meglát arcán három karmolást. Csen kua formájú a seb.

Sok mungekar jön nagy és erős hálókkal. Tüske egyből csatlakozik hozzájuk. Halkan beszélgetve elvonulnak.

Mungekarok 2x100 méteres hosszban, tölcsér alakban feszítik ki a hálót. A hálótölcsér egy csapdakertben ér véget, amit tüskés ágakból alakítanak ki. 

Mungekarok óvatosan meghajtják a bozótot. Több harsvaradan konda besétál a hálócsapdába, majd a csapdakertbe.

Mungekarok és Tüske örömmel szemlélik a hatalmas zsákmányt. Egyik mungekar lándzsával le akar ölni egy harsvaradant.

- Nehogy leöld! - szól rá Tüske.

- Már miért ne?

- A kanokat adjuk el, a kicsikből csak annyit vágjunk le, amennyit megeszünk és a húsa nem romlik meg. A kocákat engedjük el.

- Ilyent még nem csináltunk. - mondja Apja. - Rád bízom. Ha nem sikerül, jól kiröhöglek.

Mindenki nevet. A kanok fejére kantárt kötnek. Néhány süldőt levágnak, a többit visszazavarják a bozótba.

Tüske néhány felfegyverzett mungekarral a kankondát terelgetni kezdi, többi mungekar a hálóval és levágott malacokkal indul vissza az erdőbe.

Tüskéék terelik a harsvaradanokat. Egy kisebb katonai táborhoz érnek. A katonák más színekben vannak, mint Nargyle csapatai. Római légiós formájú felszerelésük van. Néhány trollt és félszerzetet leszámítva elfek.

Tüske beszélgetni kezd az őrparancsnokkal. Őrparancsnok hívására kijön a táborból egy beosztott tiszt (gnóm). Megnézi a harsvaradanokat, alkudozik Tüskével. Megállapodnak. A katonák a harsvaradanokat behajtják a táborba. Gnóm kihozat három zsákot, és átadja egy erszénnyel Tüskének. Kezet ráznak. Tüskéék a zsákokkal futva indulnak vissza.

A táborban délután a fák között szétszórtan ücsörögnek és beszélgetnek a mungekarok. Befutnak Tüskéék.

- Hála Földanyának, épségben megérkeztetek.

- Hála Kufárnak, szerencsével jártunk.

A főnök elé borítja látványosan, egyenként a zsákok tartalmát. Elsőből lándzsahegyek esnek ki. Másodikból tőrök. Harmadikból baltafejek. Az erszényből aranypénz és néhány drágakő.

Mungekarok egyre többen gyülekeznek, körbe állják a teret. Próbálnak lenyúlni valamit.

- Senki nem nyúl le semmit! - kiabál Apja. - Vagyis bármit! Mindenki tegye hátra a kezét! Majd én igazságosan szétosztom.

Csalódott moraj.

- Tessék a zsákmányt visszarakni a zsákokba! A zsákokat vigyétek a totemházba!

A pénzt kezdi visszasöpörni az erszénybe. Az egyik drágakövön megakad a szeme, fény felé tartva nézegeti.

- Van ott még több, ahonnan hoztam. A seregek minden mennyiséget átvesznek harsvaradanból. Csak az ilyen jól fejletteket persze. Ha megengeded, akkor gyűjteni fogom a harsvaradanokat. A haszon a törzsé.

- Ügyes vagy!

Valami ribillió van a fák között. A mungekarok elvigyorodnak.

- Tüske segíts! - hallani Kígyószisz kiáltozását.

Tüske futva indulna a hang irányába, de a többiek mosolyogva visszatartják. Kiszabadítja magát, és a fák közé szalad.

Asszonyok és lányok leteperték Kígyósziszt, moccanni sem tud. Éppen a haját vágják csirkefejre. Kígyószisz visít. Tüske odarohan. Rohanna, de a harcosok lefogják, közben nevetnek. Tüske nem érti.

- Asszonyfrizurát vágnak neki. Már nem járhat lyányfrizurával!

- Ja! Már értem.

Nők abbahagyják Kígyószisz preparálását, elengedik. Kígyószisz villámló szemekkel fölpattan, a nők szétszaladnak. Kígyószisz lerázza magáról a hajszálakat, körülnéz. Meglátja Tüskét, hozzászalad, és pityereg. Háta mögött a harcosok pukkadoznak a visszatartott nevetéstől.

- Látod, mit tettek a gyönyörű hajammal?

- Így még jobban tetszel. - Megcsókolja.

Ezt hallva a harcosokon újra kitör a röhöghetnék.

- Miért nem változtattad kígyóvá őket?

- Mert a felesleges varázslás öregít.

Tüskéék még turbékolnak, a táborban mindenki folytatja a munkáját.

Beindult a harsvaradanbiznisz. Már vagy 10 üzlet lebonyolódott. Tüskéék most újabb harsvaradankondát terelnek az erdőben.

Megjelenik tizenöt holafa. (Hatalmas tugt orkok, akik törzsüktől elszakadtak, mert csak a küzdelemnek élnek. Jobb is, ha ezek nem szaporodnak.) Viking típusú a felszerelésük. A mungekarok azonnal elvágtatnak. Tüske harsvaradanján higgadtan várja a fejleményeket.

- Mi most itt zabirálni fogunk!

- Az meg mi?

- Régi ork szokás.

Tüske harsvaradanján továbbra is higgadtan várja a fejleményeket. A holafák nézegetik, tapogatják a harsvaradanokat, majd kétfelé osztják. A nagyobbakra kötőféket vetnek, a kisebbeket kezdik levágni.

Tüske rájuk mordul, erre fegyvert rántanak. Hatalmas bunyó kezdődik.

Tüske a kutyák és harsvaradanok támogatásával sarokba szorítja a holafákat. Ez baj, mert ha hagyott volna számukra kiutat, megfutottak volna. Így viszont kétségbeesésük megsokszorozza erejüket.

Tüske sorban vágja le a holafákat, de mindegyik vág egy súlyosat rajta, mielőtt fűbe harap. Végül csak három marad. Darabokra szabdalják Tüskét.

- Végre sikerült egy rendes zabirálást csinálni. Pedig az ember majdnem elrontotta!

Fölugrálnak a harsvaradanokra.

Ifjú mungekar harcosok kerülnek elő, rátámadnak a holafákra. Közben folyamatosan sípolnak. A sípolásra újabb mungekarok rohannak oda. Csak alibiharc folyik a holafák részéről, visszavonulásukat fedezik vele.

A kép kiürül.

Mungekar harcosok jönnek futva Kígyószisszel. Körbeállják Tüske maradványait.

Kígyószisz jajveszékelni kezd. Az ég elszürkül. Hatalmas viharfelhők fejlődnek, de eső nem esik. A madarak röptükben egymásnak támadnak.

Kígyószisz leül egy kőre, és mormolni kezd. Szeme, arca átmegy kígyóba. Legyezőjéből kitép egy fekete tollat, és a földbe szúrja.

Különböző irányokból odarepül 7 varjú. A toll körül kezdenek toporogni, közben lassan alakulnak 7 mezítlábas remetévé, vagyis táltossá. Hülye foltokkal tákolt köpenyük van, csuklyájukat mélyen a szemükre húzták. Kezükben 2 méteres láncos bot van, végén villás elágazással.

- Fél órát kaptok, hogy összerakjátok. - Sziszegi Kígyószisz. - Ha sikerül, elfelejtem az adósságotokat. Ha nem …

Egyik táltos elindul a véres paca mellett, a többi besorol mögé. Bal kezüket az előttük csoszogó vállára teszik, jobb kezükben lévő láncos bottal minden verssor végén a földre ütnek. Az átokima páratlan sorait mindig más remete mondja, a párosat az összes és együtt. (Az átokima a Kalevala Vikár Béla – Kormos István fordításából van. Jobb lenne finnül beolvasni. És csak addig kell a szöveg, amíg a hozzá tartozó képi jelenségek lefutnak. Mivel így önmagában unalmassá válhat, vagyis nagyon tarrbélássá.)

Átokima

Igyekezz, undok, már utadra,
Futamodjál, földnek rossza,                
Míg anyád elő nem vettem
Agg szüléd elé nem szedtem!
Kór, ha vagy teremtőm műve,
Halál, Istenemtől küldve,
Hát teremtőmhöz menekszem,
Istenem elibe fekszem,
Jót az úr sohasem ejt el,
Igazat Isten nem veszejt el.
Tétemény ha volnál téve,
Sérülés ha mástól mérve,
Utolérem majd nemedet,
Meglelem szülőhelyedet.
Onnan eredtek hajdan sérvek,
Támadások onnan értek
Táltos népek tájékirul,
Regös népek rétjeiről,
Gézengúzok házhelyérül,
Bűvös-bájosok terérül,
Halál tisztási tövébül,
Földbül, száraznak ölébül,
Holt embernek otthonábul,
Elveszettnek udvarábul,
Sárhalombul, porlandóbul,
Földbül, folyton forgandóbul,
Kerek kőbül, gördülőbül,
Homokosbul, csördülőbül
Nyirkos völgytorok szögébül,
Mohátlan mocsár mögébül,
Örökké folyó erekből,
Csergedező csermelyekből,
Erdő Hísze hombárjából,
Hegynek ötnek barlangjából,
Rézorom magaslatáról,
Érchalomnak homlokáról,
Zajgó, zúgó jegenyékből.
Búsan búgó bús fenyőkből,
Redves lucfa legcsúcsáról,
Korhadó szömörcefáról,
Ravasznak nyívóhelyéről,
Szarvasnak űzőteréről,
Mackónak kövi lyukából,
Medve sziklaszurdokából,
Északhoni távol tájról,
Lappok lakta nagy határból,
Sarjatlan, sívó fényérről,
Fölszántatlan puszta földről,
Rettenetes harcmezőrül,
Térről, férfiöldösőrül,
Suttogó sűrű füvekből,
Vérből, párolgó melegből,
Tágas tenger tetejérül,
Véghetetlen víz színérül,
Tenger fekete sarából,
Ezer ölnél is alábbról,
Főfolyókbul, csobogókbul,
Örvényekből, lobogókbul,
Rútja szörnyű zúgójából,
Vészes víznek forgójából,
A legmesszebb levő égből,
Száraz fellegek mögéből,
Csípőcske szekérnyomából,
Szélvész szántotta csapáról.

Mungekarok (férfiak, nők, gyerekek és öregek) gyülekeznek, némán figyelik a szertartást. Átölelik Kígyósziszt. Aztán egymást is. Kört formáznak a regösök körül, derék mögött összekapaszkodva. Mögöttük szorosan újabb körök fejlődnek a később érkező mungekarokból. A körökben állók ugranak minden koppantásra. Az egyes körök az ugrások közben ellentétes irányban kezdenek forogni, persze lassan. (Bosnyákoknak van ilyen tánca.)

Tüske ízei, csontjai, falatnyi darabjai és összes kötőszövetei a kántálás alatt kiemelkednek a letaposott fűből, egymást keresve forogni kezdenek a levegőben. Közben besötétedik.

Amikor minden izink megtalálja a helyét, a test felizzik. A táltosok mostanra hisztérikusan ordítják a regét, egyre erősebben koppantanak a botokkal. Tüske teste szürkéről kékre, kékről meggypirosra majd narancssárgára, végül vakító fehér színűre változik. Körülötte meggyullad a fű. A táltosok legyezővel hűteni kezdik. Közben továbbkántálnak, és folytatják a körmenetet. Amikor már csak kéken izzik, nyakon öntik hideg vízzel. (Tüske bőre ezért szürkéskék árnyalatú marad.) Kántálásnak, körtáncnak hirtelen vége. A test fél méterrel a föld fölött fekszik.

- Kelj fel!

Dobbantanak a lábukkal és a botokkal.

Tüske sarka körül lassan függőlegesbe fordul, talpára zuttyan. Nyújtózkodik és kinyitja a szemét. Nézi a megkékült kezét. Látja, hogy teljesen megkékült a teste.

A mungekarok felhördülnek. A táltosok elengedik egymást, fáradtan lerogynak a földre. Egyik magában motyogja még az átokimát.

Kígyószisz átöleli Tüskét.

- Most már vigyázz jobban magadra, többször nem tudlak összerakatni.

Mungekarok szárit és köpenyt adnak Tüskére. Tüske Kígyósziszre támaszkodva elindul lefelé, a többiek követik.

Csak a kimerült táltosok maradnak az erdőben. Egyik fölkapja a földről a fekete tollat. Varjúvá változva levegőbe emelkednek. Károgva elrepülnek.

- - -

Tüske tanyája előtt már áll a Székelykapu. A kerítésen belül karám a harsvaradanoknak, kis ház tornáccal, és egy szín.

Tüske sáncot ás a kerítés köré. A kiásott köveket külön kupacba hajigálja. Kígyószisz idegenkedve nézi. Aranyos féldinnyényi hasa van, amit néha megsimít.

- Most mit vacakolsz. Ha jönnek, elszaladunk.

Tüske csak ás tovább.

- Úgy eltűnünk, mint a pára.

- Nem lehet mindig elfutni. És nem azért dolgozok, hogy a holafák elzabrálják. És futni sem szeretek. Nem vagyok jó benne. Nem olyan az alakom.

- Aztán majd megint jól bedarálnak.

- Küzdelemben jobb vagyok, mint futásban.

- Persze, vadászfegyverekkel a harcosok ellen.

Tüske abbahagyja az ásást, csak nézi Kígyósziszt.

- Ezen lehet segíteni.

Elkezdi az egyik harsvaradant nyergelni.

- Most meg hova menendesz?

- Vacsorára hazajövök!

Lepuszilja Kígyósziszt, és kivágtat a képből.

Üget harsvaradanján, most visszafelé. Fű színe zöld, égen kumuluszfelhők.

Kharatmal boly terpeszkedik egy kisebb halmon. Tüske előző látogatása óta nagyot fejlődött: magasabb, szélesebb, és három tornya is van.

Megérkezik Tüske. Felmászik a boly oldalán lévő kürtőnyílásig.

Szétrugdossa a mászkáló kharatmalokat. A zajra előmászik öt kharatmal őr, és nemtetszését fejezi ki. Mivel nem ijeszti el őket Tüske kellemetlen modora, heves küzdelem alakul ki. Leverésük után Tüske elsősegélyben részesíti magát, aztán tovább indul.

Óvatoskodik a folyosón, amikor felülről egy kharatmal specnaz veti rá magát. Aztán hátulról egy másik. Látványos küzdelemben le lesznek gyilkolva, természetesen. Kivont karddal indul tovább.

Megtalálja a jelet, majd a rejtekhelyet. Kardjával lebontja a csomagról a vályogot. Fölkapja, és futva indul visszafelé, mert egyre erősödő és vészjósló zúgás hallatszik. Futás közben levág egy akadékoskodó specnazt. Rohan tovább. Rövidesen megszámlálhatatlan sokaságú kharatmal őr özönli el a folyosót. Tüske után rohannak.

Tüske elágazáshoz ér. Jobbra indul tovább. Rövidesen visszafut, befékez és a bal járaton szalad tovább. A jobb járatból kiömlő kharatmalokon átesnek az üldöző kharatmal specnazok. Rövid tolongás után rendezik soraikat, és Tüske után iramodnak.

Egyre sötétebb van. Tüske a járat végéhez ér. Keresi a kiutat, közben egy kharatmal őr veti rá magát. Leveri, de újabb öt őr hemzseg be a térbe. Tüske meglát egy szellőzőnyílást: kardjával kitágítja és leugrik. A kharatmalok utána másznak.

Tüske óvakodik, minden lépésre figyelve. A folyosó plafonján alvó kharatmal őrök közül az egyik tüsszent. A többiek is felocsúdnak. Tüske rohanni kezd, így a rávetődő őrök nem bírják elkapni. Kivéve egyet, de azt leüti. Fut, mint az őrült – ki letépte láncát – és egyre több kharatmal lohol utána.

Végre kezd a fény erősebb lenni. Tüske mindenféle lomot halmoz a folyosóra akadályként, aztán fut a fény felé. Majdnem ott felejti a csomagját, 6 méterről kell visszafordulnia érte. Közben a kharatmalok már kezdik széttolni az akadályt. Tüske fut tovább.

Rátalál a kijáratra. Kidobja a bejárati nyíláson a csomagját, aztán kiveti magát is. Utolsó pillanatban, mert minden irányból kharatmal specnazok özönlenek be.

Jó nagy döngéssel landol a hátán, alig kap levegőt. A harsvaradan elkezdi az arcát nyalogatni, ettől magához tér. Közben mindenféle vérszomjas kharatmal mászik ki a boly tetején lévő bejárati nyíláson.

A nyereghez csatolja a csomagot, és elvágtat hazafelé. A kharatmalok elözönlik a teret, szimatolnak. Aztán lenyugszanak.

Két zoli sasol marhányháton. Meglátnak egy harsvaradanozó alakot. Előveszik a távcsövüket. A nézőkében felismerhető Tüske, leszámítva kékes színét. Azonnal elindulnak, más irányba, mint Tüske.

Estére hazaér Tüske. Elé szalad Kígyószisz.

- Mit hoztál nekem?

- Most semmit.

- Biztos? Hadd nézzem!

Tüske lenyergeli a harsvaradant, aztán elkezdi bontani a csomagot. Kígyószisz kíváncsian lábatlankodik körülötte. Tüske a páncél elemeit egy oszlopra aggatja a színben, a fegyvereket egymás mellé fekteti. Kígyószisz matat a csomagban, előrántja a macskaszemet.

- Ez meg mi?

- Zsákmány.

Kígyószisz nézi, nézegeti, forgatja. Aztán elővesz egy ingát, és többször bevizsgálja vele a szemet.

- Hát ennek nem veszed hasznát a holafák ellen.

- Miért? Mi ez?

- Ez az egyik tűzkő! Ez akkor készült, amikor még az állatok is mungekarok voltak. Akkor elviselhetetlen volt a mana áradása, és Baith Ős ezért olyan tűzköveket kezdett csiszolni a patakban, amik tiltják a manaáramlást. Zarándoklatod jutalmaként tartsd meg! Ha kézbe veszed, semmilyen varázslat nem működik a környezetedben. A tiéd sem!

Tüske eszébe jut a szenderföldi menekülés: "Patanvalokat hajcsárok nagyobb sebességre kapcsolják az ankusokkal. Az elementál így is jobb, egyre közelít. Az utolsó patanvaltól már csak 50 méter távolságra van. Ennek a patanvalnak a kosarában vannak az emberek is. Az egyik ember zsebébe nyúl, valamit megmarkol. Az elementál instabillá válik, majd szétomlik."

- És miért nem jó a holafák ellen?

- Mert a bunkók nem tudnak varázsolni.

Reggel Tüske felvértezi magát, és lándzsavívás-gyakorlatokat kezd.

Hirtelen csönd áll be. Vészjósló. Kilép a kapun, körülvizslat. Halad a néma erdőben. Megáll. Az utat szegélyező bozóton átugrik vagy tíz zoli. Tüske azonnal visszafordul, rohanva menekül. Zolik üldözik.

Tüske befut a tanyája üres udvarába, megveri a résdobot, és beáll védekezésbe. Nagyon üti a zolikat, azok is őt. De sebesülés (komoly) nem esik egyik oldalon sem. Mert jó a páncélzatuk. Mindenesetre a pontot érő találatot bejelentik minden alkalommal. Tüskét hátraszorítják a tornácra a kapuból, közben teljesen ellepik az udvart. 

Tüske fölugrik a tornácra, körülnéz, az utána ugró zolit visszarúgja, aztán kardját és pajzsát fölemelve nagyot ordít. 

Logan előrefurakszik, kardját és pajzsát fölemelve csendet parancsol. 

- Fölajánlom a döntetlent! - kiáltja Tüske.

Logan nevet és föllép Tüske mellé a lépcsőre. Zolik is nevetni kezdenek. Tüske közben hüvelybe csúsztatja a kardját, hátára tolja a pajzsát. Átöleli és megfordítja Logant. Logan ekkor látja meg, hogy a tanya kerítésén kívül 1800 mungekar áll felhúzott íjakkal. De az erdőből még mindig érkeznek mungekarok. És jönnek orkok, törpék és balcsanderekis, hátasokon: elefánton, patanvalon, stb.

Logan és a zolik átértékelik a helyzetet, fegyvereiket elteszik. Csend lesz.

Ekkor a házból gyereksírás hallatszik. 

Tüske és Logan benyit az ajtón, de mindjárt visszalökdösik Kígyószisz nővérei. Aztán kijön Anyjuk, egy pólyával a kezében. Megmutatja a bajnokoknak.

Jó erős és nagyon mérges fiúcsecsemő. Ordít, mint a fába szorult sakál.

• Tartalomjegyzék
• Előző rész
• Következő rész