Látogatók
Három zoli lopakodik hajnalban a bozótban. Megállnak, szimatolnak, hallgatóznak. Egyik visszafordul, másik kettő kúszva indul tovább.
Egy tisztáshoz közelítenek. Meglátnak egy őrt. Heron színeit viseli. Visszahúzódnak, másik irányból kúsznak a tisztás felé. Egy halom tetején jó nézőpontot találnak. Előveszik a távcsöveiket, vizslatnak.
Tisztáson 3 - 4 rajnyi katona rendezkedik némán. Törlik a csipát a szemükből, ruhát és felszerelést igazítanak. Baith-kucsmát viselnek, pufajkát és bocskort. Rövid kard, balta és rövid íj a felszerelésük. Kadamkutyáik morogni kezdenek.
Egyik katona kiválaszt a kutyák közül négyet. A kutyák után lopózva elindulnak a halom felé.
Fölérnek a halomra. A zoliknak már nyoma sincs. Kutyák sem találnak nyomot. Tanácstalanul téblábolnak, aztán visszaindulnak.
Köd. A 3 zoli óvatosan léptet marhányháton. (A marhányok oldalán most BALATON felirat kéklik, mivel változott a film szponzorálása.) Megállnak, távcsöveznek. Egyik leszáll, bemegy a fák közé.
A távcsövön keresztül felfedez egy kandalfista felderítő szakaszt egy patakparton. Visszamegy a többiekhez.
Patakparton egy szakasz katona rendezkedik némán. Törlik a csipát a szemükből, ruhát és felszerelést igazítanak. Najanakucsmát viselnek, pufajkát és bőrharisnyát. Rövid kard, balta és lándzsa a felszerelésük. Kadamkutyáik morogni kezdenek.
Egyik zoli marhányháton keresztülvágtat a táboron, pár katonát gondosan fellökve.
Kandalfisták fölpattannak, kutyáikkal üldözni kezdik a zolit (balra). Kép kiürül.
Bozótos
Másik zoli vágtat a marhányján eszeveszettül (jobbra). Pár másodperc múlva kadamkutyák, majd heronisták jelennek meg. Eszeveszetten üldözik a zolit.
Ritka erdő szélén harmadik zoli marhányján ülve pár rövidet kürtöl. Mindenhonnan csörtetés hallatszik. Újra kürtöl egy rövid párost.
Erdő felől feltűnik egyik zoli, bozót felől a másik. Harmadikat követve derékszögben kitérnek, és beugratnak egy vízmosásba.
Rövidesen a két irányból berobognak a kandalfisták és heronisták. Lendületből egymásba gabalyodnak, majd vad hentelés kezdődik. A kutyák is egymásnak esnek.
Zolik ügetésben távoznak a helyről. Mögöttük egy ideig látszik a verekedés.
- - -
Kapudvarban marhányhuszár zolik sorakoznak. Szemben velük áll Logan, Senki és Shojal enyhén gondterhelten.
- Honnan tudták, hogy Olawole Ohiolebot kell elrabolni?
Csönd és töprengés.
- Meddig tartja vissza a felderítőket a dzsungelvarázs?
- Elméletileg végtelenségig. - (szünet) - Gyakorlatilag egy hétig.
- Az rengeteg idő.
Fölnevetnek, a zolik is nevetni kezdenek.
- - -
Ritka erdő, éjfél. Olawole Ohiolebo sírját egy oroszlán szagolgatja. Mellső lábaival kaparni kezd. Hatalmas kupacot hátrakapar, félig eltűnik a gödörben.
Oroszlán szagolgat, aztán újra kaparni kezd. De már sokkal óvatosabban. A földben kezd kirajzolódni a gnóm testének az alakja.
Oroszlán a mancsát a tetem mellére teszi. Aztán az arcot kezdi szimatolni, a földet lefújja róla. Olawole Ohiolebo arca tejesen lila. Szeme fölpattan. Az oroszlán morogva nézi, aztán elinal. Olawole Ohiolebo felül. Teste is lila.
- - -
Ritka erdő, délelött. Rejtőköpenyes felderítő raj vonul be a táborba. Kandalfisták. A parancsnok előtt felsorakoznak. Az végigsétál a sor előtt. Megáll az utolsónál, hátralöki a csuklyáját.
Olawole Ohiolebo az arcába röhög (mert ő van a köpenyben).
Parancsnok mellbe vágja. Olawole Ohiolebo hanyatt esik. Többiek megragadják, talpra állítják. De csak az üres köpenyt markolják. Kezük lila lett. Borzadva nézik.
Ritka erdő, este. Heron táborban a takarodóra készülnek. Őrök kiállnak, a többiek lefekszenek. Egy alak ül már csak a tábortűznél. Egyik őr - amikor elmegy mellette - a vállára teszi a kezét. Az alak eldűl. Páran odasietnek, hogy segítsenek. Olawole Ohiolebo fekszik a földön. Aki hozzáért, kezd belilulni.
Ritka erdő, hajnal. Kandalf táborában a kutyák vonítanak. A sorban alvó felderítők ébredezni kezdenek. Föltápászkodnak. Egyik fölszítja a tüzet, a többiek odamennek melegedni. Egy hálózsákban még van valaki. Észreveszik, egyik felderítő odamegy, belerúg. Semmi. Röhögnek, a felderítő újra rúg. Semmi. Körülveszik a hálózsákot. Leguggolnak, elhajtják a fejfedőt. Olawole Ohiolebo fekszik ott, szemmel láthatóan halott. Egyik felderítő megrázza. Olawole Ohiolebo váratlanul a kezébe harap, aztán újra mozdulatlanná válik.
Ritka erdő, délben. Ebédhez készülődnek a kandalfisták. Kútból vizet húznak. A vödröt a kondérhoz viszik, a vizet beleöntik. A vízzel együtt Olawole Ohiolebo feje is belecsobban a kondérba. Akik látják, hányni kezdenek. Lilát.
Ritka erdő, délelött. Heron felderítő raja óvakodik a fák között. Megállnak tájékozódni, összedugják a fejüket. A fáról a nyakukba esik Olawole Ohiolebo teteme. Összerugdossák. A tetem eltűnik.
Ritka erdő. Tábor szélén a kutyák nagyon ugatnak. Megjelenik Olawole Ohiolebo. A kutyák nekirontanak. Olawole Ohiolebo nem hagyja magát, de győz a túlerő. Olawole Ohiolebo tetemét a kutyák szétcincálják. Szemükben lila fény ragyog.
Ritka erdő, este. Felderítők (Heron vagy Kandalf csapata, nem tudom már fejben tartani) csajkákkal gyülekeznek vacsoraosztáshoz. Szakács belemeríti a merőkanalat a kondérba. Nem bírja kihúzni. A merőkanál behúzza a forró levesbe a kezét. Megrántja, a kondér felborul, Olawole Ohiolebo gurul ki belőle. A felderítők szétszaladnak.
15 inkvizítor sétál be az üres táborba. Megtermett emberek. Szálkásak, ráncosak, kemények. Szárit, köpenyt és csákót viselnek, mezítláb vannak. A ruhájuk színezése viszonylag egységes: mindegyik feketén csíkos, de az alapszín isteni színek szerint változik. Körbejárnak, mindent megnéznek, de semmihez sem nyúlnak. Olawole Ohiolebo már eltűnt. Varjúmaszkot vesznek magukra, és elhagyják a tábort.
Kolostor udvara, este. Szerzetesek és zarándokok utómunkákat végeznek: tisztítják a szerszámokat, csoportosan jelentenek. Egyik megindul a papok udvara felé. Az átjáróban meglátja a varjúmaszkosokat. Lemerevedik.
Senki és Logan malmoznak Senki szobájában. Töprengve tologatják a korongokat. Logan felemeli az ujját.
- Megjöttek?
Megszólal a harang, aztán egy kürt.
Ruhájukat igazítva kimennek.
Szerzetesek két csoportba rendezett sorokban, térdelőülésben mormolják a zsolozsmát. A két csoport között van a lépcső, ami a tanítószékhez vezet. Zolik a tér másik oldalán térdelnek fegyvertelenül. Fal mellett áll pár zarándok, Shojal is közöttük van.
Senki a tanítószékhez megy, de nem ül bele. Logan a szék mögé áll.
Inkvizítorok elindulnak a tanítószék felé. Amikor belépnek a szerzetesek közé, vékony hangú cintányér csendül. Karmester és két kórus énekelni kezd, gregorián zengéssel (Varjas János írta a verset). Karvezető kontrabasszus, szerzetesek basszbariton, zolik basszus hangon énekelnek. Dal alatt a cselekvés folyamatos.
Ne vond ezüstöddel arcomat
alkonyat!
Nem illik hozzám ez a
fényes, fehér, tiszta hidegség.
Bronzzal ötvözött aranyad izzása
Inkvizítorok megállnak a lépcsőnél, csak egy barna-fekete csíkos öltözetű megy föl. Földrengető püspöke. Leveti a varjúmaszkot (a többi inkvizítor is). Kopasz, szikár alak (a többi is). Körülnéz, és beül a katedrába. Mert ő Rókakerti, a főinkvizítor.
Teljes kórus ekkor fejezi be a dalt (tutti):
az vagyok én!
Rókakerti előrenyújtja a kezét, Senki letérdelve megcsókolja a gyűrűjét. A szerzetesek arccal a földre borulnak. Az inkvizítorok is. A zolik nem.
Rókakerti felsegíti az apátot. Békecsókot váltanak, és bevonulnak az apát tornyába. Szerzetesek csak akkor emelkednek fel, amikor az apát tornyának kapuja becsapódik.
Tárgyalóban Rókakerti egyedül van, Senkit Logan és Shojal támogatja jelenlétével. Tálalóasztal mellett állnak, mindenki egy pohár bort tart a kezében.
- Mit keres itt ez az alakváltó? - kérdezi Rókakerti.
- Ne törődj vele. Bátyám küldte udvari bolondnak.
- Van itt már bolond elég.
- Bátyámnak állandóan van feleslege. Küldjön neked is?
Rókakerti bekeményít.
- Gyónjál!
- Nargilét az utóbbi időben...
- Nehogy újra elmondd!
Senki rövid hallgatás után átadja a fekete könyvet. Rókakerti átpörgeti egy pillanat alatt a lapokat.
- Hypokephal. - Shojalra mutat. - Ő csinálta?
- Ő rombolta le.
- Udvari bolond. Persze. - Lehet hibázni. Csak egy hiba megbocsájthatatlan: ha az elkövetett hibát el akarod hallgatni.
- Máris mindent tudsz.
- Többet ilyent nem teszel!
- Nem fogok.
- Esküdj!
Senki mellmedálját Rókakerti kezébe teszi, letérdel.
- Esküszöm.
Kezét a Rókakerti kezében fekvő medálra teszi. A medál felizzik.
- - -
Hajnalban a szerzetesek készülnek a takarításra. Teljes vezérkar kint áll a kolostorudvarban. Nézik az eget.
- Lesz eső, vagy kezdjük az esőtáncot?
- Ne vizslázd a szerzeteseket! - Senki rászól Loganra. - Elvetted tőlem már Redenkorkeus Vaporttit is.
- Mondtam, hogy sorozás lesz, ha nem érsz el eredményt.
- Ennyire rossz a helyzet? - csodálkozik Rókakerti.
Szerzetesek, inkvizítorok és zolik bólintanak. A nemesek is.
Inkvizítorok kivonulnak, szerzetesek kezdik az esőtáncot. Az esőtáncnak elég ugabuga jellege van. Sírva, körbejárva topognak dobszóra, egy leütés-kombinációnál gyorsan a tengelyük körül megfordulnak, aztán az égre lökik a kezüket és rínak. Aztán megint sírva topognak a körben.
Harangtoronyban tolongva az inkvizítorok összedugják a fejüket. Halkan beszélnek.
- Nem érdekünk Nargile legyengülése. - mormogja Rókakerti. - A 9 herceg állandó versengésben van egymással, de ha az egyik kidől a küzdelemből, akkor rövidesen kiemelkedhet egy despota. Ez pedig nem jó hosszú távon a szigetieknek, és rövidtávon nekünk sem. Ötlet?
- A macskanő érdekes dolgokat tanít.
- De sohasem ér a tanítás végére, mert a szerzeteseket elviszik a fertőtlenítéshez vagy az újjáépítéshez.
- Elemzést és javaslatokat kérek 10 órára.
Kimennek.
- - -
Shojal a konyhaasztalon boncol egy kakast. Tucat szerzetes nézi áhítattal. Bejön Rókakerti és Inkvizítor-1 (Sehonnai papja lehet, mert köpenyén a fekete csíkok között fekete csíkok vannak). Hirtelen a szerzetesek krumplit kezdenek pucolni, meg hasonló lázas semmittevéssel próbálják rejteni a kakast.
Rókakerti leül. Inkvizítor-1 egy tűvel megszúrja a kakas levágott szárnyát, mire az verdesni kezd. Shojalra néz. Shojal a szárnyat egy másik kakas torzójához illeszti. Inkvizítor-1 elővesz cérnát, és a tűbe fűzi. Rókakerti és a szerzetesek az asztal köré gyűlnek, érdeklődéssel nézik a mutatványt. Nem látunk belőle semmit, mert elénk állnak.
Senki szobája már megint. A szoba ablaka egy kiugróban van, szép nagy, jól bevilágítja a szobát. Asztal és két szék van előtte. Otthonosan, mint egy jobb kávéházban. A rombolás már alig látszik. Senki leül, Rókakerti már nagy élvezettel terpeszkedik a másik széken. Tölt magának egy kerek üvegből.
- Ha nem hagyhatom el a szobáimat, nem tudok a titkos ügyekkel foglalkozni.
- A kolostor minden szobája a tiéd: oda mész, ahova akarsz.
- Mire megkapom a feloldozást, elveszítem a helyemet a Tizenkettő között.
- Te tagja vagy a Titokzatosaknak?
- Felejtsd el, hogy létezik Titokzatos Tizenkettő.
- Ne nézz már mari néninek!
- Egyébként talán már nem is vagyok közöttük. Valaki biztosan elfoglalta a helyemet.
- Akkor itt a kitűnő lehetőség, hogy bebizonyítsad rátermettségedet.
- Nincs más választásom. Vagy visszaküzdöm magam, vagy megölnek.
Hümmögnek. Rókakerti szólal meg először.
- Romboljunk le inkább mindent, és kezdjük a nulláról KTZ felépítését! Nem teológusok kellenek ide, hanem hadmérnökök!
Amikor annak idején 4 remete itt elhatározta, hogy kolostorban együttesen fogják Föld Anyát folyamatosan imádni, hatalmuk és lehetőségük csak egy vályogépület fölépítésére volt elég. Most már ezek a korlátok nincsenek. Viszont a romok annyi veszélyt rejtenek, hogy egyszerűbb az egész szemétdombot felszámolni.
A dombtetőn, hajnalban Rókakerti, Senki, Shojal és hat inkvizítor egy földre rajzolt ábrát néz. Néha belejavítanak a botjukkal. Amikor már egy ideje senki sem firkált bele, Senki kilép. Szétönt egy kupa vizet. A víz megáll egy mélyedésben.
Várnak.
A pocsolya fortyogni kezd. Fölhabzik, fröcsög. Hátrébb húzódnak.
- Most - ide - a rajz szerint - építesz egy növényvárost!
Az öreg felett madarak gyülekeznek. Felhőbe sűrűsödve leereszkednek. Körül repülik hatalmas gömbbé egyesülve. Van köztük piros és kék, kicsi és nagy. Mindegyik énekel, mindegyik mást. Egyszerre szétrebbennek. Öreg sehol.
Az égből süvítés hallatszik. Egy mag zuhan lefele, a földbe vágódik, kisebb földrengést indítva. Nagyon kicsit. Mindjárt csírázni is kezd, szára lombosodva az égre ágaskodik. Több is követi.
A fák egy ovális teret határolnak le. A gyújtópontokban is nő egy-egy fa. Az ágak összenőve lefedik a hatalmas teret. Senkiék bemennek.
Senki és az inkvizítorok körülnéznek. A hatalmas terem úgy néz ki, mint egy felfordított csónak. A kerületen álló fák ágai befelé hajolva a hossztengely fölött összeérnek, kábé
- Csak így, egyszerűen? - töpreng Shojal. - Se munkafelügyelő, se robotoló tömeg? Semmi korbácsolás, semmi osztályharc? Otthon nem fogják elhinni.
Senkiék kijönnek, és nézik a fejlődést. A szentély előtt, annak tengelyére merőlegesen a fák kialakítják a templomudvart. Innen nyílik egyik oldalt a zarándokok udvara és a műhelyek tere, másik oldalon tanulók, papok és könyvtár udvara. A kapunál és a csomópontokban több egymásba tekeredő fa bástyát alkot.
- Ez egyelőre elég is lesz. - mondja Egetverő inkvizítora. - A növényváros most szilárdulni kezd, aztán fejlődik tovább felfelé.
- Minek? Így is feleslegesen nagy.
- Híre megy győzelmes küzdelmednek a sólyomdémonnal. Zarándokok tömege fog jönni, hogy lásson. És újabb tömegek fognak érkezni, mert elrendelem a megye lakosságának szűrését lila rosseb ellen.
- Nem tudjuk ellátni a tömeget.
- Hoznak adót, dézsmát, ajándékot.
- Az kell nekünk.
- Ne fukarkodj! Mindent használj fel azonnal a vendégek ellátására. Ha bőségesen ellátod a zarándokokat, azok szívesen és több adót fognak hozni legközelebb.
- Tényleg?
- Tényleg. - vágja rá az összes inkvizítor, egyszerre.
- - -
Kapunyílás két oldalán hatalmas bástyákat alkotnak a fák. A kapunyílásba most ácsolják bele a kapubálványokat. A kapu mögött két inkvizítor őrködik.
Szerzetesek, zolik és zarándokok ládákat és batyukat hordanak be. Füstös hoz egy halom könyvet, valamitől fényesen felizzik. Inkvizítorok eléje ugranak, visszalökik.
Zolik odarohannak, dulakodás kezdődik. Az inkvizítorok levetik a nyájasság álcáját, szemüket összeszűkítik, arcuk démoni lesz. Bekeményítenek, testükön tüskék pikkelyesednek. Ujjaikon karmok nőnek, fejükön szarvak. Vijjognak verekedés közben. Erre újabb inkvizítorok suhannak melléjük, köpenyüket ledobva bunyózni kezdenek. Egyre több zoli is felzárkózik a másik oldalon. Hiába vannak a zolik többen, nem bírják elnyomni a rettenetes kinézetű inkvizítorokat.
Futva érkezik Senki, Logan, Rókakerti, Shojal. 15 méteres tigrisugrással a bunyó közepébe vetik magukat, kitárt karral lefogják és széttolják a küzdőket. Mindenki lenyugszik, az inkvizítorok megrázva magukat visszaveszik jámbor megjelenésüket.
- Mi volt ez? - kérdezi Senki.
- Nem engednek be. - válaszolja Füstös.
- Dögrováson vagy. - mondja az inkvizítor őr.
- Majd azt te mondod meg! - csattan föl Logan.
- Káin tükre szétválasztja az élőket és dögrováson lévőket. - magyarázza Rókakerti.
- Nekünk miért nincs ilyen? - méltatlankodik Shojal.
- Káinizmus, tiltott.
- Nektek.
- Halottszaglászásra nincs más mód.
- Pedig üdvös lenne: nem kell energiát pocsékolni a reménytelen esetekre.
- Szaglászást mondtál? - kérdez közbe Füstös.
- Igen.
Füstös elindul az erdő felé.
- Most meg hová mész? - kiált utána Rókakerti. - Karanténban a helyed!
- Az egész erdő egy nagy karantén. - kiált vissza Füstös.
Füstös eltűnik, a költöztetés folytatódik.
- - -
Heron tábor, délelőtt. Szanaszét fekvő lila holtak. Badgerek turkálnak a felszerelésekben. Egy csuklyás alak ül a kihűlt tábortűz mellett.
Besétál Füstös. Nézelődik, szétrugdos pár hátizsákot. A kiguruló vackoknak nekiesnek a badgerek. Füstös meglátja a háttal ülő alakot, megindul felé. Vállára teszi a kezét. Az alak hirtelen megfordul, földönti Füstöst. Mellére ül, arcába vicsorít. Olawole Ohiolebo az.
- Ne fáraszd magad. Én is dögrováson vagyok.
Olawole Ohiolebo leszáll róla, leülnek egymással szemben.
- Honnan tudták a heronosok, hogy téged kell elrabolni?
Olawole Ohiolebo vállát vonogatja.
Postagalamb érkezik. Köröz fölöttük, ledob egy levelet. El. Füstös fölveszi a papírt a földről.
- VIDE IN MANE PORTAM HORTUM HOLERUM. Ez titkos papi nyelven van?
Ránéz Olawole Ohiolebora. Olawole Ohiolebo visítani kezd, aztán üstökösként kirepül a képből.
- Heron felderítői tudnak titkos papi nyelven? Hüm. Most már nem. Legalábbis ezek.
Szétnéz a táborban. Az ételmaradékokat odaönti az állandóan nyomában járó badgereknek. Ezzel csak még jobban magához édesgeti őket. Egyiket felnyergeli, ráül, és furulyázni kezd. A többi azonnal odaszalad. Elindulnak. Füstös furulyázik. Nem irányítja a badgert, megy az magától határozottan. A többi pedig szorosan követi.
- - -
Zöldségeskert, hajnal. Magas falak között rendezett ágyások. Bokrosodik a kenőke, indákat vet a baláta. Gallérját felhajtva siet Zsákmány testvér az ágyások közötti úton.
A falban van egy elhanyagolt ajtó. Zsákmány körülnéz. Kikulcsolja a zárat, kinyitja a kaput.
Kint áll vagy tíz alak. Heron színeiben készült köpenyt hordanak. A csuklya takarja az arcukat. Bejönnek, körülveszik Zsákmányt. Zsákmány a legközelebb álló csuklyáját hátralöki. Olawole vicsorít rá. A többiek is hátralökik a csuklyát: mindegyik Olawole. Sikítva rávetik magukat Zsákmányra.
Zsákmány tigrisugrással félrevetődik. Gurul kettőt, aztán rohan a kiürített kolostor felé. A köpenyek sikítva repülnek utána.
Zsákmány testvér beugrik egy ajtón az elhagyott kolostorba. Bevágja maga után az ajtót. Kívülről hallani a sikítozást. Az ajtó rázkódik: dörömbölnek rajta, rugdossák, feszegetik. Zsákmány kifújja magát, aztán továbbindul. Egy ajtót fölnyit. Az ajtóból Olawole ordít rá, ezért gyorsan bevágja. Kifújja magát, aztán továbbindul. Óvatosan kinyit egy másik ajtót. Csigalépcső, elindul rajta fölfele. Begyorsít, mert lentről felhangzik a visítás.
Zsákmány fölmászik a harangtoronyba, lecsapja a csapóajtót. A harangok és gongok már nincsenek itt, csak az állványaik. Zsákmány körülnéz, merre mehetne tovább. Csapóajtó darabokra esik. A lépcsőn felsüvít egy csomó köpeny visítva.
Mély és monoton kürtszó hallatszik.
Zsákmány átkulcsolja a nagyharang állványát, szemét összeszorítja. Olawole - több alakjában - ráveti magát. Körbekulcsolja, hogy mozdulni se tudjon. Az épület rázkódni kezd. A köpenyek Zsákmány kezét és lábát oldhatatlanul az állványhoz kötözik.
Kolostor távolból. Földrengető inkvizítora - barna csíkok a feketék között - karmesteri pálcáját lassan emeli. Mögötte álló inkvizítorok a pálca emelésével arányosan erősítik
A kolostorépület és környéke rázkódni kezd, aztán megbillen. Egyre jobban billen, mint egy tálca.
Karmester pálcájával csap egyet, a kürtök elhallgatnak.
Karmester toppant: az épületek becsúsznak a földbe, mint a mosatlan edények a mosogatóba.
Karmester bal kezével beint, pálcájával hosszú ívet rajzol. A kürtök teljes hangerővel felharsannak.
A „tálca” elsüllyed, mint a Titanic. A föld fölcsap a helyén, párat még reng. Aztán kisimul.
Kürtszó folyamatosan halkul (diminuendo). Fél perc múlva vége a zenének.
Karmester meghajol.
Kínos a csend.
Egy madár megszólal. Az inkvizítorok összepakolnak és elmennek.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.