Megnyitottuk Zalubel István képeinek kiállítását:
Képek itt. Érdekes volt a megnyitó, aztán jó hangulatban beszélgettünk. Volt pár felajánlás együttes kiállításra, úgy legyen.
Ma Kaposváron kezdtük. Stühmerben vertem tanyát (szokásom szerint):
Szomorúan láttam, hogy Via-Pontistól számtalan évvel ezelőtt kapott jegyzet-tartóm kezd kopni. Akkor ide fogom a vadásztarisznyámból kimentett bőrt fölhasználni. Valahogy úgy, ahogy a baloldali képen van. Csak nem midori szabványos, hanem A5 papírral, nem fűzve, hanem gyűrűs kapoccsal. Egy tollat is kell valahogy rögzíteni a belsejében.
És akkor már a zsebemben hordott cédulák sorsa is aggasztani kezdett. Mert gyűrődik és kopik valamelyest. De ez végül is nem érdekes. Gondoltam, hogy készítek egy vászon kötéses tokot, valamilyen klipsszel zárva. De a tok nehezebb és nagyobb, mint ami benne van. Talán egy vékony bőrhüvelybe rakom a cetliket. De ennek már most maga a zseb felel meg. Lehet, hogy marad a triviális megoldás.
Mindig morgok a sétáló utcákban, hogy a boltok üresen állnak. Csak az uzsorások és multik boltjai maradnak nyitva. Mert nincs annyi uzsorás, mint ahány boltos tönkremegy a gyalogosított utcákban. Kaposváron most az üres kirakatokban lehet tárlatot nyitni. Kicsit messze van. De azért lehet, hogy bejelentkezek. Úgysem férek itthon a képektől.
Hazafelé megálltunk Deseda tónál. Mindig csak elsüvítünk mellette. Van ott egy szép arborétum is.
Összejött minden a thulei képhez. Vagdosom, ragasztom. Talán holnap kész is. Akkor jön róla a kép!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.