Volt egy erdész, aki a borítékokat mindig földíszítette. Olyanra emlékszem, hogy egyszer szotyi maggal ragasztotta tele.
Csak néztük, és nevettünk.
Most látom, hogy Ámerikában ez elterjedt, mailartnak nevezik. Nálunk a gépesített levélosztályozás ezt nem teszi lehetővé.
Azt sem értem, hogy a levélbélyeget miért kellett eltüntetni. Most csak egy csíkot ragasztanak oda, ami egyben a bélyegző is. Broáfff
A képeslapok is kimentek a divatból. 
Hivatalos leveleimet és postán küldött könyvemet egyedileg csomagolom. 5-ből 2-szer a postásnők akadékoskodnak. De nem tudnak ellenállni.
Közben eszembe jutott 2 eset.
Hatvanas években jött egy levél NSzK-ból:
Oszi bácsi
Jagdkönig
Ungarn
Postások rövid tétovázás után kivitték Dvorák Oszkárnak, a Visegrádi Vadgazdaság igazgatójának. Ő mesélte.
Oszi bácsi nem csak vadászott, és igazgatta a gazdaságot, hanem festett is. Itt egy képe lent. Zsánert alkotott, amit most ipari festők széltében alkalmaznak.
Nagypapám postaigazgató volt Szentesen, a királyi időben. Apa meg katonaorvos Siklóson. Vett egy üveg bort Villányban, a címkéjére ráírta nagyapa nevét, ráragasztotta bélyeget és beadta a postára. Az üveg bor 1 nap múlva megérkezett Szentesre. Az egyik postás - aki mérges volt nagyapára - véletlenül elejtette a posta udvarán. Többiek összeszidták, hogy előbb meg kellett volna inni, és azután összetörni az üveget. Mert nem volt rajta törésbiztosítás.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.