A kijevieket azért ugratják bele a kalandba, hogy az ukrajnai sötéteket lefejezzék, miközben a többiek nem veszítenek erőforrást?
Vigyázat, a regény termékmegjelenítést tartalmaz. (Szívemet melegíti, hogy az Opel a legjobb autók között szerepel.)
Az Őrség franchise újabb kötete
Vasiljev, Vladimir Nikolaevic
Káosz-őrség (Az Őrség sorozat ötödik kötete)
Budapest, Metropolis Media 2009
ISBN 978-963-9828-34-6 V 57
A folyamatos és értelmetlen csatározások az ellen erőforrásának kimerítését célozzák?
Az öntöttvas gyertyatartó és a szerelem legyőzi a feneketlen mágiát?
Az új ötlet a történetben: a nagyobb városokban összegyűlő hatalmas embertömeg - az egyénekben meglévő minimális - varázsenergiáját lehet egyesíteni, és új erőforrásként hasznosítani. Ez az új erőforrás borítja a különböző máguscsoportok között kialakult egyensúlyt. De szerencsére jönnek a kijeviek, és átmenetileg rendet teremtenek.
Rejtély számomra, hogy miért kell a közelmúlt határaihoz és közigazgatási beosztásához kötni a mágikus szervezetek hatáskörét és illetékességét? Ezen a területen a határok soha nem tudnak megállapodni az utóbbi - legalább - ezer éve.
A 182. oldalnál jutott eszembe először, hogy leteszem a könyvet.
Bulgakov jobb. Már a szereplők megalkotása is fantasztikusabb a „Mester és Margarítá”-ban. A cselekményszövés is sokkal kiszámíthatatlanabb.
A könyv 253 számozott oldalt tartalmaz, ebből 80 oldal a seregszemle.
(Rejtő Jenőnél ennyi a seregszemle: „Négy különböző nemzetiség képviselője volt az asztalnál: egy amerikai gyalogos, egy francia őrvezető, egy angol géppuskás és egy orosz hússaláta.” Aztán indulnak a pofonok, a poénok, és Leila (az arab démon, kinek az arcán a kor és egy ideges bennszülött zsebkése mély nyomokat hagyott) duzzogva húzódik a háttérbe.)
A seregszemléből csak annyit tudunk meg, hogy a főszereplők úgy élnek, mint a részeges gengszterek. A továbbiakban alig van akció, inkább értekezletek, oktatások, beszámolók és tárgyalások. Mintha egy rádiójáték lenne.
A történet óriási ensemble-t mozgat. A szereplőket nehéz megjegyezni, mert a szerző kínosan vigyáz arra, hogy minden bekezdésben ugyanazt az arcot hol a kereszt, apai, család, bece, gyúny, bizalmas, mágusi vagy titkos nevén nevezze.
A mű a könyv formátum lehetőségeit alig használja ki. Van egy jó teaser jellegű kezdés. Ajánlás és előszó nincs, de azt úgyse olvassa el senki. (Kivéve a bölcsészeket és autistákat.) Lábjegyzetek vannak és jók. Könyv végén lehetőség lenne a jegyzetekre, ahova ki kéne helyezni azokat a szöveg közötti megjegyzéseket, amik miatt a történet zötyög.
Néhány idézet:
– Szabadság annyi, mint csomag nélkül utazni.
– A mobilja olyan néma, mint partizán a vallatáskor.
– Egyedül vodkázni valahogy nem igazán oroszos.
Utóbbi mondás egy ukrántól származik.
A könyv borítója sokkal többet ígér.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.