Elhoztam a cipőt a susztertől. Nagyon szidta a kínaiakat. Már mindent ők csinálnak, csak szarul. Akik eddig jó dolgokat - például cipőket - készítettek, azok most a kínai bóvli javításából élnek.
Karácsonyra mézeskalács-emberkéket tervezek, először dísznek, aztán megenni. Valami ilyest, mint a margón.
Kérdeztem Ritust, de ő már befejezte a mézeskalácsozást. Legalább is a sütést, már csak a cukormáz hiányzik. Kár, nagyon szép sütiket szokott karácsonyra varázsolni.
Akkor majd én! Kértem Aliztól formát. Közben Tibi beszámolt az országzászló avatásáról. Jó, hogy távol tartom magam ettől. Persze nélkülem is lett Dunakeszin két országzászló. Lehet alternatív ünnepségeket tartani.
Mivel már van sütőformám, lementem a tuskóba a szükséges nyersanyagokat megvenni. Mindjárt a belépőnél egy köbméter mézeskalács-ember volt kiszórva. Hát akkor! Inkább vettem egy csomagot, a sütőformát adom vissza Aliznak (aki a szomszédban lakik =
Tuskó előtt találkoztam Vincze Józsival. Hozott nekem egy példányt az új verseskönyvéből.
Egy vers, ami a hátsó borítón van, és már régóta tetszik:
Pihe
Valamikor mindenhová
elkísértél! - szólt a fiú
az angyalnak.
Szárnyaiddal védtél,
tollaiddal simogattál,
és elhitetted velem,
hogy nekem is az
égben van a helyem.
Kérdeztem a kiadásról. Most a költő befektet, és a kiadó él meg belőle. Nem úgy, mint a boldog békeidőkben, amikor a költő megírta a verset, aztán abból megélt ő, a nyomdász és a könyvkereskedő.
Vacsorára töltött lángos volt. Tévépaprikában láttam, hogy Nápolyban összehajtott pizzát sütnek olajban. Lefordítottam dunakeszi módra: joghurtos lángost megtöltöttem kolbászos káposztával, összehajtva megsütöttem. Aztán tejföllel jól megettem.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.