A víz és föld határán egy főpap sullározik. Előtte ministránsok zajonganak cintányérral és csengőkkel. Feje fölé egy szerpap napernyőt tart. A nyomában maradt tömjénfüstöt lassan szétfújja a szél.
Eredetileg sullárt írtam, de vázlatnál láttam, hogy a képet fel fogja borítani. Olyan lenne, mint egy birodalmi lépegető. Valami elnyúlt és mozgást kifejező hátast gondoltam. Ilyen van a Végtelen Történetben, de az a gyöngysárkány nem tetszik, és nem is eredeti. Toll alakú cafatokból alakítottam ki a testet, a fejét hagytam csak sullárhoz hasonlónak.
A ministránsok futása arra az esetre emlékeztet, amikor Brusznyai József atya a templomon belül rendezett egy körmenetet. Keresztvivőnek a legidősebb ministránst nevezte, aki aztán úgy elviharzott a kicsikkel, hogy 50 méterre lemaradtak az élemedett papok és szerzetesek.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Kommentezéshez lépj be, vagy regisztrálj! ‐ Belépés Facebookkal