2014-10-09

A boldog békeidőkben az aktív hirdetésen kívül a vendéglátósok hirdettek például számolócédulával, gyufacímkével és szalvétával is.

Grafikusokat bíztak meg a hirdetés vagy cégjelzés elkészítésével általában. (Nagybátyám például ilyen reklámok tervezésével szedte össze az útiköltséget Belgiumból Argentínába, 1947-ben.) Mindhárom reklámhordozó olyan népszerű volt, hogy gyűjtötték-cserélték. Mint a bélyeget.

Szalvéta ismert. Gyufacímke majdnem ismert, de a mai világban a dohányzás kiközösítés alatt áll: így a gyufásdoboz - mint reklámhordozó - nem jön szóba. Számolócédula volt az a cetli, amire a számlát készítették. Ennek a hátoldalára került a reklámgrafika. A számolócédula életképes lenne, ha nem kellene a NAV-hoz bekötött számológépeket alkalmazni.

De mindez nem töri le lelkesedésemet az alkalmazott vendéglátós grafika jövőjét illetően!

-

Elsőre egy LETTERBOXING jellegű játékra gondoltam. Az egy olyan mozgalom vagy játék, hogy különböző térbeli pontokon egy levelesláda jellegű doboz található, abban pedig egy pecsét és egy napló van elhelyezve. A pecsétet belenyomja a zarándok a saját naplójába, és beír egy szerinte szellemes mondatot a levelesláda naplójába. Elég gyermeteg így leírva, de Magyarországon is működik hasonló több is: múzeumok pecsétgyűjtője, nagy kék jelzés, almaút, borút. Utóbbi kettőnél nem adnak igazolást, csak almát vagy bort.

(Vendéglőnek fogom a résztvevő egységeket nevezni, az egyszerűség kedvéért. De a kocsmától a nagyszállókig bármelyik nagyságrend részt vehet.)

A vendéglőkben lehetne ilyen postaládákat elhelyezni. A pecsétek - minél igényesebbek, annál hamarabb - elfogynának, hogy valamelyik szellemes vendég fiókjában unatkozhassanak. A napló is elfogy annál hamarabb, minél finomabb papírból készül. Aztán ottmarad a doboz, árván.

-

Az alapötletet a rozsdás valóság átérzése ellenére sem vetettem el, hanem transzponáltam a magyar viszonyokra.

Minden vendéglőnek van nyomtatója, jobb esetben színes nyomtatója. Ha a vendéglős elkészíti, vagy elkészítteti a logo-ját, reklámgrafikáját, jelszavát > az egészből szerkeszthet egy A7 méretű nyomatot. Ennek megfelelő méretű öntapadós címkére (címke= label, etikett) a saját nyomtatóján kinyomtathat szükséges mennyiséget. (Címkét a branding szabályai szerint kell tervezni.)

A címkéből minden vendég kap: ha fizet és jól viselkedik. (Vagy kér.)

Nyugateurópa  kisebb germán államainak és távolkeletnek a női turistái között dühöng a journaling. Határidőnaplót vagy saját készítésű füzetet hordanak maguknál, és ebbe minden papírt beleragasztanak, amit az utazás közben összeszednek. Biztosan kérni fognak!

A kapzsi embereket is be lehet rántani valami távoli kedvezmény ígéretével. Úgy gondolom, ahogy a pap bácsik szokták: ha részt vesz a gyermek a misén, kap egy kisebb szentképet. Ha már van 10 szentképe, akkor azt a pap bácsi becseréli egy levelezőlap méretű szentképre. (Ez azért van így kitalálva, mert a kisebb szentképek száma véges.)

A vendéglő-látogatás igazolására célszerű egy A6 méretű ellenőrző-könyvet készíteni. Kemény címoldalon egy szép rajz, és hely a kedves vendég nevének. A kemény borító belül tartalmazza a szabályt: aki begyűjt 10 címkét, kap ingyen egy kávét (cukor nélkül).  Oldalanként 2 címkét lehet beragasztani. (Természetesen nem csak tízet egy füzetbe.) Egy oldalt föláldoznék naptárnak. A kemény borító hátsó oldalaira írnám a résztvevő többi vendéglőt. Nyilván a közeli konkurenciát hanyagolnám, és a becsületsüllyesztőket is.

Ha valaki bemutatja a 10 címkét, természetesen megkapja a kávét. Cukorral, mert nem vagyunk szívtelenek. És elkérjük a kedves vendég címét, vagy emil címét. Mert év végén lesz egy kisebb est, ahol élő zene mellett összetalálkozhatnak a játék eredményes résztvevői. És akkor is kapnak majd egy kávét (cukor nélkül).

Ha megkapjuk a címet, akkor lehet év közben párszor emlékeztetőt küldeni, vagy értesítést újabb akcióról. Szóval a kapcsolatot lehet tovább építeni.