2016-02-15 Alkímia

Alkímia

Maggoth engedélyével

Február van, 23 óra.

Sétahajó úszik a Dunán, kerüli a Margit szigetet.

Farsangi bál van rajta. Környezet előkelő, berendezés átmenet a pompás és a vintage között.

Zalán a bárpult mellől nézi a táncosokat. Szalonzenekar játszik. Férfiak szmokingban, nők kis- és nagyestélyiben lötyögnek a zenére.

Elindul, lekéri Adeptus feleségét. Tangózni kezdenek. Kicsit feltűnő a simulós-tapadós táncanalfabéták között. Rövidesen lekéri egy fiatalember, de Zalán nem veszi figyelembe.

Valaki egy forgatásnál elragadja Adeptus feleségét. Két arc lefogja Zalánt, kikíséri. Táncosok nem törődnek az esettel.

Fedélzeten többen cigiznek kisebb csoportokban. Zalánt a korláthoz kísérik. Adeptus a panorámát nézi, aztán Zalánhoz fordul.

– Szigetszentmiklóson van a Jeszenszky villa. Ha megtisztítod, beveszünk Isten Útjaiba.

– És még valami?

– Ha kétségeid lennének, ne csodálkozz.

– Mi van?

A társaság nevetni kezd és bemegy. Zalán néz utánuk, mögötte az éjféli budapesti panoráma. Nem látszik felhőtlenül boldognak.

- - -

Lakóutca családi házas övezetben. Kevés új ház van. Egy szürke Opel Astra áll az egyik jó állapotú kerítés előtt. Zalán ül benne.

Az utcán hosszú lépésekkel végigszambázik Gungadin. Rongyos és ápolatlan fiatalember. Füttyög.

Piros Suzuki áll meg az Astra mögött. Molett és koros nő kászálódik ki belőle. Feketére festett hatalmas tupírkontyán kívül nem érdemes semmit megjegyezni. A kertkapuhoz megy. Egyszerre ér oda Zalánnal.

– Kezit csókolom. Doktor Szakáll Zalán vagyok.

– Üdvözlöm. Jeszenszky Róbertné vagyok. Jöjjön utánam.

Kulcsokkal vacakolva kinyitja a kertajtót. A kertben az utakat alig találni az elvadult orgonabokrok között. A ház impozáns, inkább kúriának kéne mondani. Csak roggyant. Széles lépcső vezet föl az oszlopos előtérhez. Innen két kapu méretű bejárati ajtó nyílik, elég távol egymástól.

Róbertné a kulcsokkal vacakolva kinyitja a baloldali ajtót.

A fogadótérből kétkaros lépcső visz fel az emeleti folyosóra. Minden használható, csak kopott. A lépcsőkarok alatt kisebb ajtók nyílnak. Mindenből kettő van, szimmetrikusan.

Bejárják a szobákat. Zalán a kapcsolókkal játszik, a kilincseket próbálgatja. Visszaérnek a fogadótérbe.

– Kiveszem fél évre.

– Egy havi kauciót kérek. És a szokásos feltételek.

– Előre kifizetem a féléves díjat. Akkor is kell kaució?

– Miért nem veszi meg inkább?

- - -

Elfekvő kórterem. Jó nagy hodály, nagyon tele ágyakkal. Elhasználódott öregek fekszenek vagy ülnek az ágyukon, tágra nyitott szemmel.

Zalán az egyik öregasszony vállizmait masszírozza. Fehér orvosi munkaruhában van. A többi öreg mind őt bámulja.

Egyszerre (lassan) az ajtó felé fordulnak: egy ápolónő behajol az ajtón.

– Doktor Szakáll, keresik!

Vizsgáló szoba. Szabadidő ruhás öregasszony ül egy támla nélküli széken. Egyenruhás rendőr áll az ajtónál. Zalán az öregasszony pulzusát számolja, közben a szemét nézi. A mereven ülő öregasszony mögé megy, majd ujjaival váratlanul a feje tetejére koppant. Öregasszony a szék ülőkéjébe kapaszkodva bemutat egy Vrischika-ászanát, végére szembefordul Zalánnal.

– Mikor halok meg, adjunktus úr?

– Május 18-án.

– Múltkor is ezt mondta.

– Megmondtam, hogy az életét nem tudom meghosszabbítani.

Zalán az íróasztalához megy. A számítógép képernyőjén táblázatok, érvágó emberke és egy horoszkóp ábra van. Zalán egy kis (A6 méretű) füzetbe rajzol és ír. Közben a rendőr föladja a kabátot az öregasszonyra. Aztán az asztal mellé áll. Zalán átadja a füzetet.

– A gyakorlatokat naponta váltakozva végezze. Ebben a hónapban az otthonisutes-fozes, a miteszikamagyar és az ottisfoz blogok receptjei szerint főzzenek. Kevesebb sóval, több kerti fűszerrel.

– Köszönöm adjunktus úr! – a rendőr kezet fog Zalánnal, és átad egy pendrájvot.

- - -

Kivágódik az ajtó. A teljes Dübensteiner család áll mögötte. Riadt arccal pisztolyt rántanak.

Zalán fölkel, és bevágja az ajtót. Öltözködni kezd (mivel bőrpizsmában szokott aludni). Átmegy a konyhába.

Reggelizik a konyhában. Meghallja, hogy jönnek a kukások. Lerohan, kirángatja a kukát.

– Maga az új lakó?

– Maga meddig fogja bírni?

Kukások röhögnek, Zalán nem válaszol. Nem szereti a bizalmaskodást.

Kukások el, Zalán visszahúzza a bödönt a lépcső mellé. Bemegy a konyhába. Már a folyosóról füttyögést hall.

Az asztal mellet áll Gungadin. Nézi a reggelit és füttyög.

– Mit akar itt?

– Elfogyott a cipőm.

Tényleg mezítláb áll.

Zalán méregeti Gungadint. 16 éves fiatalember kitűnő állapotban, szakadt és koszos ruhában. Kimegy, visszajön a pénztárcájával. Kezébe nyom tízezret. Gungadin füttyög, és az asztalra teszi a tízest. Zalán rosszallóan kirak egy ötezrest.

– Cipőt kérek, nem papírokat.

Zalán elkapja Gungadint, kidobja.

Indul munkába. Bezárja a kertkaput, beülne az Astrába. De a kormánynál ott ül Gungadin.

– Elfogyott a cipőm.

Zalán rövid gondolkozás után lerántja a cipőit és a járdára hajítja. Gungadin utánuk vetődik, mint Rottembiller (a részeges kapus) a rummal töltött labdának. Többször mélyen meghajol az elhajtó Zalán felé, aztán kezdi a cipőket felhúzni.

Zalán beáll a TUSKÓ parkolójába. Bemegy cipőt venni. Kicsit feltűnő a megjelenése, ahogy a polcok között cipőtelenül húzza a vásárlókosarat.

- - -

Kütyübolt. Eladó a legolcsóbb sanghaji rongyszállítmányból öltözködik, és enyhén - vagyis nagyon - túlsúlyos. A túlsúlynak megfelelő testszaga is van, de ez olvasás közben nem érzékelhető, hála Istennek!

Zalánt a szag nem zavarja. Az elfekvőben már megedződött.

– A fejkamerám érzékelését ki kéne terjeszteni a nem látható tartományba is.

– Rendben. És akkor a szoftvert is fölturbózzam?

– Az okostelefonomra lehet kapcsolni úgy, hogy azonnal a számítógépemre küldje a felvételt?

– Megoldom.

– És az elemzés eredményét ugyanezen az úton vissza is kaphatom?

– Viszi magával a monitort? Vagy a telefonról akarja nézni az eredményt?

– Hú! Tényleg. Más megoldás nincs?

– Van olyan szemüveg, amin megjelennek az üzenetek, miközben a látás érzékenysége nem romlik. A kamera és a diszpléj egy sisakba van építve. Fülhallgató és gégemikrofon is tartozik hozzá.

– Tud ilyent adni?

– Meg kell rendelni. Tajvanról.

– Akkor már az audió felvételeket is ki kéne terjeszteni a nem hallható tartományra.

– Rendben. És akkor a szoftvert is fölturbózzam?

- - -

Zalán a pendrájvról kinyomtatja a Jeszenszky ügy nyomozásáról készült jelentést. A szöveget egyezteti a helyszínrajzzal.

Csomagból kivesz egy pilótasisakot. Összehangolja a mobiljával. Aztán a helyszínrajzzal bejárja a házat. Krétakereszttel bejelőli Jeszenszky halálának a helyét.

- - -

Zalán fuvolázik az egyik üres szobában. A fuvola megbolondul, hamis hangokat ad. Zalán gyanakodva körülnéz.

A fal mellett két nő guggol.

Fűszerport szór rájuk. A nők megmerevednek, külsejük bronzszínűvé válik. Aztán patinásodni kezd. A patina pikkelyekre esik, szétpereg. A nők szétpergése 5 másodpercig tart. Szépen felülről lefelé omlanak szét.

Vastag porkupac marad a helyükön, Zalán fölsepri. A por alatt a padlóba karcolt kör látszik. Fölmossa a helyiséget. A karcok a nedvességtől jobban látszanak. Többször is lefényképezi a mobiljával.

- - -

Antikvárium, a szokásosnál is rendetlenebb.

– Főnök!

Két polc közé rejtett ajtón keresztül belép a tulaj. Régimódi öreg zsidó.

– De régen láttam, adjunktus úr! Mi jót hozott? Vagy vinne valamit?

Zalán elé tartja a telefonját. A kijelzőn a földre karcolt ábrák vannak.

– Nem bírom ezeket a modern izéket. Miért mutogatja a padlóját?

– Várjon, mindjárt kinagyítom. Most látja az ábrákat?

– Jé! Ez ilyent is tud? Mi ez?

– Én is szeretném tudni. Azt hittem: maga megmondja.

Szótlanul néznek egymásra. Az antikvárius hirtelen előkap egy kéziratot. Előre-hátra lapozza. Végén lecsapja a pultra. A nyitott oldalnál ékírásos betűk vannak táblázatban. Kezdik a táblázatot a mobil képével hasonlítgatni.

– Majdnem.

– Nem azonos.

– Talán az Ókortörténeti Tanszéken tudnak segíteni.

- - -

Egyablakos szoba. A fal faborításos, ahol nem polc takarja. Széles íróasztal vendégoldalán ül Zalán, másik oldalon doktor Bíró Attiláné. Nézik a fényképet a telefon kijelzőjén.

– Egek Ura! Hogy került ebbe a dologba?

– Az Isten Útjai küldött.

– Meneküljön. Ne keveredjen ebbe.

Zalán nézi a szép, kerek, szemüveges asszonyt.

– Le tudja fordítani?

– Nem fordítom le.

– Akkor legalább olvassa fel.

Attiláné olvasni kezd. A szöveg érthetetlen és idegen, tele van hörgő, harákoló és csettintő hangokkal. Zalán fölveszi a telefonnal.

– Most miért veszi fel?

– Meg fogom tanulni.

Attiláné nézi Zalánt. Megnyalja az ajkát.

– Az jó. De jöjjön be inkább minden kedden és csütörtökön, délután. Megtanítom a szöveg leírására is.

- - -

Kieselbach Galéria.

Zalán egy 70x50 centiméteres képet vizsgál alaposan. Érdeklődése odavonz egy alkalmazottat. Udvariasan megáll mellette.

A kép aranyozott keretes, kicsit már besötétült. Szemmel láthatóan barokk korban készítette egy nem nagy tudású festő. Kissé pocakos, parókás ember áll a fókuszában. Elefántcsont nyelű nagyítóval egy kártyát nézeget. Mögötte egy széles és erős asztalon mozsarak, lombikok, pipetták, réz- és üvegcsövek, vegyszerek és kegyszerek. Háttérben a falak mellett polcok állnak könyvekkel, dobozokkal, szobrocskákkal megpakolva.

– Kit ábrázol a kép?

– Friedensreich von Hüxendübensteiner udvari szállítót.

- - -

Eberhart Hüxendübensteiner Savoyai Jenő csapatának egyik gyógyszerésze volt, aki Buda várának visszavétele után Szigetszentmiklóson felejtette magát. Jó hírű alkimistaként szerény, de határozott ütemben kezdett el gazdagodni. Bevételei megengedték, hogy tekintélyes házat építsen szorgalmas és szűkszavú családjának, barokk stílusban. A kor szimmetria-követését olyannyira követte, hogy mai fogalmaink szerint sikerült egy ikerházat építenie már a XVI. században.

Hüxendübensteiner család nem kereste a feltűnést, de érthetetlenül mégis bejáratos volt a legmagasabb körökbe, és az előnyös, illetve rendkívül előnyös szállítási szerződéseket mindig megkapta Közép Európában.

- - -

A II. Ukrán Hadsereg katonái rontanak be a fogadótérbe. Koszosak és részegek. Kintről ágyúszó hallatszik. Rohanva fölszaladnak a lépcsőn, az ablakok mellett páran figyelőállásba helyezkednek. A többiek fosztogatnak. A tiszt észreveszi a lejáratokat a lépcső alatt. Lezavar vagy tíz géppisztolyost.

Katonák óvatlanul rohannak a lépcsőn lefele. Félhomályos borospincébe jutnak. A pince sokkal nagyobb, mint a fölötte levő ház. Vigyorogva a csapokat kezdenék keresni, de egy tisztes leordítja és előre zavarja őket. Pisztolyával hadonászik. Katonák tovább mennek, most már óvatosabban. Egy átjárón keresztül szélesebb és világosabb pincébe jutnak. A szemközti falnál áll a sápadt Dübensteiner család és a személyzet.

Katonák - fölemelve a géppisztolyt - elindulnak. Másik oldalról eléjük megy Gungadin, és a földre tesz egy lábas aranyat. Pontosabban egy lábasnyi szecessziós vésetű arany zsebórát, sok lajos aranyat és achát köves pecsétgyűrűket. Visszahátrál a többiek közé.

Ruszkik rávetik magukat a kincsre. Rövid dulakodás után a lábas üres lesz. Újra végignézik a falnál állókat. Egyik elkiáltja magát, hogy bárisnyi, és az idősebb Dübensteiner lányra ront. A falnál mindenki pisztolyt ránt. Elképzelhetetlen lövöldözés kezdődik. Gungadin négykézláb menekül. Két hordó között meglát a falban egy kis vasajtót. Fölrántja, bekúszik. Rozsdabarna füst viharzik ki felette.

Fogadótérben a tiszt a lenti lövöldözést hallgatja. Újabb rajt küld le. Azok indulás előtt kézigránátokat vesznek a kezükbe.

Robbanások rázzák a házat. Tiszt kivár a robbanások befejezése után, aztán egy újabb rajjal elindul lefele. Egy zavarodott ruszki szalad szembe vele.

– Csort! Csort!

– Csort tebe! Jafai maty. – Hatalmas pofonnal megfekteti a katonát.

- - -

A Dübensteiner család eltűnt. Mivel összeütközésbe kerültek az óragyűjtő ruszkikkal. Az esemény során a kúria elég rossz állapotba került. De ez nem akadályozta meg a tanácsot abban, hogy az épületet kiutalja vagy 10 proletár családnak. Az első ötéves tervidőszakban cserélte magát be Jeszenszky az egyik szobába. Mivel a többi lakó eltűnt vagy elköltözött, Jeszenszky az ötvenes évek végére megszerezte és helyreállította az egész épületet. Meg is vette, amint erre lehetőség lett.

Jeszenszky drogériát üzemeltetett. Felárért személyesen készített el illatszereket vagy kenőcsöket. Ezek használata egyre divatosabb lett a gazdagok hölgyeinek körében.

- - -

– Miért kellett a két nőt megölni?

– Jeszenszky úr nem ölt meg senkit.

– De itt meghalt két nő. Miért?

– Mert lopta a receptkártyákat.

– ?

– Bejelentkezett takarítónőnek. Aztán elkezdett lopkodni.

– És a másik?

– Milyen másik?

– Egy másodikat is megölt.

– Jeszenszky úr nem ölt meg senkit.

– És aki miatt kijöttek a TEK-esek?

– Az küldte a takarítónőt. Valami jósnő. Mitrill néven hirdette magát a net-en. Zsarolta is az urat. A büdös banyája.

- - -

Jeszenszky ruszki kézigránátokkal hajigálta meg a TEK-eseket. Az egyik súlyosan megsérült, ettől a többiek begurultak. Szétlőttek mindent, többek kötött Jeszenszkyt is.

- - -

Zalánt öltözteti Gungadin. Fotós mellényét igazgatja, a számítógép és mobil kapcsolatot ellenőrzi. A számítógép képernyőjén egy horoszkóp ábra villog.

– Ma este menj moziba, Gungadin!

– János vagyok.

– Ma este menj moziba, János!

– Gazda elküld?

Zalán ellenőrzi a mellényzsebek tartalmát. Dobozok, porokkal.

–  Itt nagyon veszélyes lesz minden.

– Talán megszabadulok, ha újra jön a füstös barna.

– Sajnálnám, ha elveszítenélek.

Zalán szemére húzza a pilótasisak ellenzőjét. Kimegy, Gungadinra zárja az ajtót. Keresztet vet.

- - -

Zalán abban a szobában várakozik, ahol Jeszenszky meghalt.

Nem történik semmi.

Változtat az érzékelők beállításán, közben mereven nézi a keresztet, amit korábban felrajzolt.

Semmi.

Hirtelen az összes érzékelőtől jelzés érkezik. Kibírhatatlan a sípolás a sisakban. Zalán ledobja.

Villanyóra lekapcsol. Csak az utcáról beszivárgó fény ad valami világítást. Kütyük mind leállnak.

Zalán elfordul a kereszttől. Az ajtó mellett a padlón egy vérfolt jelenik meg. Terjedni kezd.

Zalán kapkod. Végigtapogatja a zsebeket, kiránt egy dobozt, beleszagol. Csalódottan eldobja.

Másik zsebéből kiránt egy zsírkrétát. Kört kanyarít a fölbugyogó vér köré. A mobiljáról bejátszatja a tudósnő kántálását. Vele együtt ő is kántálja az ismeretlen szöveget. De veszített értékes másodperceket. Pentagrammát szerkeszt a kör belsejébe. A vér kezd felmagasodni, emberi formát vesz fel. Vagyis Jeszenszky újra materializálódik. Próbálja Zalán kezét kilökni a körből.

Zalán eldobja a mobilt, mert mindkét kezére szükség van ahhoz, hogy a tusakodás közben a pentagrammát befejezze.

És kész. Zalán hátraugrik, Jeszenszky tombol. Aztán Jeszenszky hangos sluttyanással belecsobban a Pokolba.

A mobil nem élte túl a csetepatét.

- - -

Zalán liheg.

– Kétség? Vagy kettősség?

Rohanni kezd a házon át.

– Sztoj! Hore ruki!

Géppisztolyos ruszkik állnak az útjába, de átrohan rajtuk.

Több ajtót beszakítva megérkezik a szobába, amelyikből a nőket elengedte.

A kör közepén barna füst gomolyog. Már elkezdte marni a körkerületre írt szöveget.

Zalán egy tőrrel spirálisan újra kezdi karcolni a rúnákat a kör kerületére. Sikerül gyorsabban szaporítani az írást kívül, mint ahogy a füst elmossa a belső feliratot.

Amikor már öt körrel vezet, kiborul. Elejti a tőrt, az asztal melletti székre rogy. Előveszi a fuvolát, a szólót kezdi játszani a Thick As A Brick című számból.

Amikor befejezi, Zalán ott ült mellette az asztal szélén.

– Még! Játsszál még!

A kör üres, a benne gomolygó füst eloszlott.

- - -

– Kezit csókolom, doktor Szakáll Zalán vagyok. Megveszem a villát, ha meg tudunk állapodni.

- - -

Ebédlőben ülnek. Egyik oldalon Zalán a szerződéseket körmöli alá, aztán a kulcscsomót kezdi nézegetni. Jeszenszkyné a kötegelt pénzt számolja nagyon gondosan.

– A rézkulcsot is kérem.

– Milyen rézkulcsot?

– Amelyik a nyakában lóg.

– Az családi ereklye.

Zalán előkap egy Leonidas feliratos pléhdobozt és az asszony oldalára löki. Szecessziós vésetű arany zsebóra, pár lajos arany és egy achát köves pecsétgyűrű van benne. Róbertné a dobozt eltünteti feneketlen ridiküljében, majd telt keblei közül kihúz egy rézkulcsot, és az asztalon átlöki Zalán térfelére.

- - -

Zalán a lépcső alatti pincelejáróhoz megy. Kikulcsolja, az ajtót kinyitja. Félhomályos lépcső vezet lefelé. Becsukja, kinyitja a rézkulccsal. Félhomályos lépcső vezet felfelé. Fölmegy.

A lépcső egy padlástéri laboratóriumba nyílik. A függőleges falak mellett polcok állnak könyvekkel, dobozokkal, szobrocskákkal megpakolva. Középen egy széles és erős asztalon mozsarak, lombikok, pipetták, réz- és üvegcsövek, vegyszerek és kegyszerek. Az asztal szélénél egy papírdobozban kártyák vannak. Egyiket nézegetni kezdi. Kézzel írott ákombákomok, leginkább egyszerűsített gót betűkre hasonlítanak. Egy elefántcsont nyelű nagyító ajánlja a segítségét. Hegyikristályból van. Nem üvegből. 

Újra olvasni kezd:

– Matskadjoeker.

Javallat és ellenjavallat.

– Macskagyökér? - kérdi tőle Zalán.