2013-01-15

Mungekar

A gyíkemberek és sárkányok között dúló öngyilkos küzdelem és a Permanens Háború kialakulása közötti időszakban a mungekarok birtokolták Némát. Nomád pásztorok voltak, akik a szabadon kószáló csordákat sajátjukként őrizték és dézsmálták. A PH kitörése átalakította a sziget társadalmi szerkezetét és rétegződését. A mungekarok nem értették meg a feudális anarchia lényegét, és így marginalizálódtak, majd földönfutóvá lettek. A földművesek és városlakók elkezdték irtani őket, és a hajdani büszke pásztorok maradékai a ritka erdőkben találtak menedéket. Kártékony szörnynek tekintették őket, akiket folyamatosan irtani kell.

Az erdők rejtekét bávatag sarjeraonak nevezett természet elementálok őrzik, akik tanvírokat pásztorolnak és nagyokat bírnak pofozni. A határterületeken csak az elrévült remetéket, erdei elfeket, orkokat és a mungekarokat tűrik meg. A tanvírok nem fák, hanem fa alakú mimikrit hordó trollok. Feladatuk az, hogy az erdő bizonyos részétől távol tartsák az idegeneket. Az erdő mélyén ugyanis sokszor házfákból álló városlény rejtőzik. Egy házfa éli a saját növényi életét, de ha lakója ápolja, akkor annak igényeit is próbálja kielégíteni. Szobákat odvasít magában; vizet, gyümölcsöket, gombákat és gyógyszereket biztosít; védi, rejti és megőrzi lakója tulajdonát. Ahol sok házfa él egymás mellett, kialakulhat a városlény. Itt már többfajta élőlény (madarak, bogarak, csúszómászók, állatok és mungekarok) él életközösségben a fákkal. Együtt biztosítják egymás jólétét, egészségét, háborítatlanságát.

A mungekarok a városlények között vannak folyamatos vándorúton. Nyolc törzsre szakadtak, akik külön járják álomútjukat. Ezek az utak többször keresztezik egymást. Van négy olyan keresztezés, ahol az összes törzs álomútja találkozik. 8 -10 évenként alakul úgy, hogy minden törzs egyszerre ér egy ilyen kereszteződéshez (vagyis - mivel 4 totembálványos keresztezés van - a törzsek 2-3 évenként találkoznak). Ilyenkor hatalmas totemünnepet rendeznek.

A nyolc törzs a nyolc kua nevét és jelét viseli (arcukra festve vagy karcolva). Rejtett városaik ritka erdőkben vannak. Sokkal több ilyen város van, mint a törzsek száma. A városok mellett irtásföldek vannak, teraszosítva. Az állandó esőzés lehetővé teszi a teraszokon murhesz termesztését. Murhesz magja eláll, feldolgozva kétszersültként is eláll. (Sernek feldolgozva nem áll el, ezért állandóan főzik és gyorsan megisszák a murheszsert.) A teraszokon más, hosszabb termésidejű növények is vannak, például tea, dió, káposzta. A vándorlást a törzsek úgy időzítik, hogy a táborhelyre akkor érjenek, amikor az ott telepített növény érik. Elvetik a murheszt, aztán begyűjtik a telepítvény termését és tartósítják. Közben a férfiak vadásznak, halásznak, horgásznak, pákásznak, gyűjtögetnek a környéken. Jártuk-keltükben minden ehető, illetve hasznos dolgot összegyűjtenek, és táborukhoz visszatérve feldolgozzák. Az elejtett állatok minden porcikáját hasznosítják. Szinte minden élőlényből képesek ételt készíteni, azért olyan egészségesek, mert táplálkozásuk sokoldalú. Amikor learatják és feldolgozzák a murheszt, fölkerekednek. Olyan állatokat tartanak, amelyeket tudnak magukkal terelni a továbbköltözésekkor: pulykát, disznót, tyúkot, marhányt. Vadászat és őrzés miatt tartanak kutyákat is. Átvonulnak a következő városlényhez. Férfiak a hátukon, egy keretre kötözve viszik a terhet. Nők a fejükön viszik a terhet dobozban, kosárban, korsóban. Az elhagyott földek a következő látogatásig ugaron pihennek. Mungekarok az új helyen helyreállítják a teraszokat, rendbe hozzák a lakóhelyet, aztán elvetik a murheszt és egyéb magokat. Ez a tevékenység ismétlődik folyamatosan a törzsek életében. Mezőgazdasági munkát mindkét nem erejéhez mérten végzi. 

A mungekarok állítólag emberek. Kövér mungekart még nem látott senki. mungekar férfiak vékonyak és magasak (180-210 cm). Nők is vékonyak, nem olyan magasak (150-170 cm). Bőrük színe szénfekete vagy kávébarna, márványos mintázatú. Hajuk hullámos, acélkék vagy gesztenyebarna. Férfiak nagy fantáziájú frizurákat készíttetnek. Fantáziának a sáskalap általános viselése szab határt. Mungekar nem kopaszodik, de a foglyok haját kopaszra nyírják. Idősebb férfiaknak ritka bajszuk és kaporszakálluk nő, ezt általában leborotválják. Lányok a hajukat hosszúra hagyják, asszonyok viszont úgy vágatják, hogy a nyakuk látszódjon. Vagy kontyba csavarják, hogy a nyakuk látszódjon. Szemük színe lehet karneol, borostyán, türkiz vagy smaragd; egy törzsben általában azonos.

Egy mungekar 6-10 éves korában kezd önállóvá válni, és 14 éves korától próbál családot alapítani. Életkora elméletileg elérheti a 180 évet, de 40 évesnél idősebb mungekart nagyon ritkán találtak.

Férfiak öltözete szandál, szári, gombolós ing, széles bőröv, pléd, gyékénykalap. A karrayyu törzsről vettem a mintát. A plédet aktuális törzsi divat szerint vállukon, karjukon, stb. hordják. Eső vagy hideg esetén teljesen beburkolóznak vele. Mindig van náluk egy nagy kés és egy hosszú bot. Sok bizbazt hordanak magukkal, ezeket vállszíjra fűzött apró szütyőkben tartják. Mungekar veterán harcosok oroszlán kacagányt viselnek. A többi harcostól elvárják, hogy legalább kancsanfarkas kacagánya legyen. 

Nők is szandált és szárit hordanak, és egy bebújós inget, hatalmas kendőt, kimonószerű blézert, sálat, selyemövet és szintén gyékénykalapot. Nélkülözhetetlen szépítőszereik övükre fűzött erszényben vannak. A balinéz nők viseletét vettem mintának.

A költözés és gazdálkodás közötti szabad időt hihetetlen találékonysággal tudják elfecsérelni. Táncolás mindennapos, ünnepek elképzelhetetlenek nélküle. Ennek megfelelően kiválóan tudnak énekelni is. Játszanak zúgattyún, résdobon, xilofonon, csörgődobon, fuvolán és vuvuzellán. Táncosok lábukra csörgőt csatolnak.

A nők általában a ház körül vannak, férfiak a totemháznál gyülekeznek, ha nincs jobb dolguk. Fonnak és kötnek. Közben párosan hőséneket adnak elő, mint a Kalevalában. Teáznak, madársétáltatás közkedvelt. Yoyoznak, kockáznak, golyóznak, pénzeznek, sakkoznak, kártyáznak, tábla- és társasjátékoznak.  Fogadásos sportversenyeket és kakasviadalt rendeznek. Állandóan tisztogatják a fogukat vékony faágakkal.

Ahol még vannak marhányok, ott nagyon megy a marhánykultusz: bikarodeó, bikák küzdelme, tehenes fogathajtás. Öreg mungekarok a marhánytartást a régi gazdagság visszatérésének tekintik.

Nagy totemünnep a patanval-ős, harsvaradan-ős, bhongle-ős és pramod-ős tisztelete. Ezt a mungekar nép együtt ünnepli. Ilyenkor vadászatot rendeznek a totemállatra. A begyűlt trófeákkal földíszítik a totemoszlopot. Az állatőst kiengesztelik egy emberáldozattal. Vagy törpeáldozattal. Vagy orkáldozattal. Vagy elfáldozattal. Aki véletlenül arra jár, részesülhet ebben a megtiszteltetésben. Aztán hatalmas tamtamot rendeznek a kiengesztelt szellem tiszteletére. A legnagyobb trófeát hozó vadász lesz negyedévig a törzsek totemkirálya, a megszokott előjogokkal. Kisebb ünnepek is vannak, például a szirmuszfesztivál, évszakváltások, aratóünnepek, vadászünnepek. Az emberi élet állapotainak változását családi szinten ünneplik általában. A ceremóniákat a javasok vezetik mindenféle maskarába bújva.

A totemkirály egyben az összes mungekar harci főnöke is. De csak háború idején van hatalma, az pedig szinte soha sincs. Korábbi időből fennmaradt egy hatékony harci szervezet, pontos hierarchiával, regulával és csoportbeosztással. A harci főnök áll ennek a csúcsán. Pár évre szóló kinevezése és véletlenszerű kiválasztása nem okoz nagy veszélyt, mert munkáját segíti a bírók (arkhonok) tanácsa, ami kipróbált hadfiakból áll (minden bíró ráncos képű hadúr). Amúgy pedig csak taktikai feladatai vannak, mivel stratégiai döntéseket kizárólag a törzsfők tanácsa hozhat. Mungekarok szervezett és átfogó támadására régen nem volt példa. Kisebb bosszú-, szakrális- és rablóhadjáratok azért előfordulhatnak.

Férfiak egy része állandó harckészültségben van. Őrséget állnak, járőröznek, felderítenek. A többiek - ha nem dolgoznak – akkor vadásznak, halásznak, gyűjtögetnek: ami átmenete a gyakorlatozásnak és járőrözésnek. Partizán harcmodorra képesek csak: ütés és futás. Nagy veszély esetén a törzs inkább tovább áll, mint védekezik. Ha esetleg valaki felfegyverzi őket, akkor aszkáriként lehet csak számítani rájuk. Abban viszont nagyon jók.

A törzseket főnökök vezetik. Őket a vagyonos családok rátermett fiai közül választják a vének egy életre, hosszú alkudozások és megvesztegetések után. Hatalmas a tekintélyük és tiszteletük. Főnökök legalább a forma kedvéért tanácskozni szoktak időnként vagy alkalmanként a nagycsaládok atyáival.

Törzsfő mindig őrséggel van körülvéve. Őrségének kancsanfarkas kacagánya van. Az őrség tagjai az ítélet végrehajtói is (nem csak testőrök). Tárgyaláson a családfők és pár vén maskara is kíséri a törzsfőnököt. A törzsfő hivatalos ügyeit a totemház előtt fölállított székéből intézi nyilvánosan. Határozatának kihirdetése úgy történik, hogy a tényfeltáró tárgyalás után az érintettek egy (vagy több) összefoglaló kérdést tesznek föl, amire hangosan igennel, vagy nemmel válaszol. Döntésének végrehajtása kötelező és azonnali. Törvények nincsenek, amik befolyásolhatnák. De nem teszi magát túl (általában) a törzsi szokásokon és általános erkölcsi normákon, félve tekintélye elvesztésétől, istenei haragjától és a vérbosszútól. A tárgyalás során az érintettek érvelésükben szívesen hivatkoznak közmondásokra és idéznek költőket vagy mondákat. Igyekeznek inkább az érzelmekre hatni, mert a logika kapukat zár, míg az érzelem megnyitja a szívet.

A totemházban van kincstár, karcer, kisebb tárgyaló is. Kincstárban őrzik a családok őseit jelképező maszkokat és a háborús trófeákat. A totemház előtti tér agora. Itt folynak a népgyűlések, perlekedések, susmutolások, vásárok. Parádézás, kivégzés, sportesemények és rituálék a banzájgödörben történnek. Vallásos jellegű eseményeket az érintett bálvány előtt folytatják le. Bálványok általában egy magaslaton - a városlényen kívül - vannak (például a bhongle-ős totemoszlopa). Kőbútorok veszik körül, melyek a bálványimádás ceremóniáját szolgálják. Általában karcolt, vésett és festett jelenetekkel díszítettek. 

A totemkirályok és törzsfőnökök életükkel felelnek a rábízottak jólétéért. Ezért nem hosszú életűek.

Nők a mentálvédelmet általában passzívan végzik: őrzik és átadják a hagyományokat, felügyelik a tisztaságot, stb. Aktív védelmet a boszorkányok gyakorolják. Jobb arról nem beszélni.

Asztrál védelemben gyengék, pár sámán bénázik ezen a tevékenységsíkon, de nem sok eredménnyel. Nem tudják, hogy sámánnak születni kell, az nem tanulható. Inkább orvosságos emberek, mint sámánok. 

Mungekar hit animista: mindent imádnak, ami látható a természetben. Istene van a kőkésének, a szirmuszoknak, a fának és a fűnek. Nem az elfogadott isteneket, hanem azok valamelyik megnyilvánulását, vagy hatását imádják. A családok őseiket tisztelik. Az őst egy maszkos, táncoló alak képviseli a családi események (születés, halál, stb.) ünneplésének csúcspontján. Papjaik nincsenek. Vannak javasok, vagyis orvosságos emberek. Általában kóklerek, de a természetes gyógyszereket és hagyományos gyógymódokat különböző szinten és eredményességgel alkalmazzák. Ceremóniákat, társadalmi és családi ünnepeket nekik kell levezetni. Ilyenkor fantasztikus (vagy röhejes) maskarákat vesznek magukra.

Étkezés: egy közös konyha van, ahol naponta egyszer főznek. Menü a begyűjtött halakból, gombákból, gyümölcsökből, stb. és levadászott állatokból áll össze. A mungekarok személyes tárgyaihoz tartozik az étkészlet: tálca, csészék, pohár. Mind fémből. Az étkezés idejében leülnek az út szélére, és maguk elé teszik a tálcán a csészéket és a poharat. A szakácsok közöttük sétálva vödörből, korsóból vagy tálról adagolják a csészékbe a kaját. Nem sokat ceremóniáznak, szinte menet közben hajigálják a falatokat. Az is a szakértelmüket dicséri, hogy soha egy csepp sem megy mellé. Aki nem mos kezet, az nem kap enni. A szakácsok addig töltik újra a csészéket, amíg a fogyasztó ott ül, vagy amíg tart a lefőzött mennyiség.