Határőrség

Szenderföld délnyugati részén minden évben kétszer akkora meleg lett, és minden növény kiszáradt. Ennek egyenes következményeként az állatok száma is jelentősen csökkent. Ahogy művelt asztrológusaink mondanák, számuk a nullára tartott. A határőr légió törekvő alkimistája tartósítószert fejlesztett ki, és a (viszonylag) nedves évszakban halmokba gyilkolt állatok és bennszülöttek húsát ezzel tartósította. Így megoldódott a légionáriusok táplálása. Csak tartósított húst ettek, amitől hihetetlenül gyorsak és agresszívek lettek. És nagyon gyorsan meggyógyultak, sőt meg sem betegedtek. Sőt a halálos sebesülés sem végzett velük. Ez fel sem tűnt volna, ha a korrupció elkerülésére kialakított rotációs rendszer következtében nem helyezik át a légiót a főváros közelébe.

Az Éjféli Kígyó bejelentette, hogy nem vonszolja át a feneketlen sötéten az alvó Nap Bárkáját, ha Nap Fia tovább tűri a tartósított légionáriusok packázását a Halállal. Az ítélet kimondatott: fel kell a tartósított légiót számolni! Csak nem sikerült végrehajtani: minden gyilkolás után röviddel a légionáriusok újra felgyógyultak, és még gonoszabbak lettek.

Fekete Sakál papjai találták meg a megoldást. Lerészegítették a katonákat, és amikor elaludtak, betekerték őket gyolcstekercsekbe. A tekercsekre bűvös igéket rajzoltak, és amulettekkel tűzték össze. Az így bebábozott katonákat fa, fém és kőkoporsóba zárták. A kőkoporsóra földhalmot hordtak, de ahol a szél elhordhatta a földet, kőgúlával terhelték a koporsót, hogy a felébredt és esetleg pólyáitól megszabadult légiós ne tudjon kiszabadulni.

Tehát megoldódott a válság. De a mentálmágusok nekrotikus tevékenységről gyűjtenek híreket. Talán a sírrablók tudnának többet mondani, ha még élnének. Mert csak megcsonkított maradványaikat sikerült agnoszkálni a piramisok járataiban.