Zolobook jelentős részt kapnak Macskaszem 3.0-ban. A Karrayyu népről mintázom őket. Gyűjtöttem anyagot már régóta. Egy kusita nép Etiópiában. Pásztorok, akik 8 évente összegyűlnek egy szent hegynél, és uralkodót váltanak. A szertartás (viszonylag) titkos. Most halt meg pár magyar, aki nem akart tudomást venni a ceremónia titkosságáról.

A képre kattanva az angolul tudók olvashatnak a népről és a ceremóniáról. Még többet Eric Lafforgue: Gada in Karrayyu tribe Ethiopia című képgyűjteményében.

Természetesen a mesében nem kalasnyikovval futkosnak a zolobook, de ugyancsak nomád tehénpásztorok; időnként összegyűlő, de szétszórt törzsekben élnek; szárit, szandált inget és plédet viselnek; állandóan a fogukat tisztogatják; állandóan van náluk egy hosszú bot. Persze a női viseletet is megterveztem, le is írom. Meg a tárgyi és épített környezetet is.

Találtam aranyos videót róluk:

0:45-nél kezdenek egy csoportos táncot. Nem tudom, hogy ez szokásos vagy alkalmi koreográfia, de dobok tőle hátast, ahányszor látom. 

Van a tubusban még több ilyen videó is. Szöveget nem értem (furcsa módon), általában a fiatal harcosok őrzik a mindenüket, és közben a lányokon jár az eszük. Hihetetlen ugye? 

Tegnap - ugye olvastad - jártunk egy vásároldában. Minden multi árult ruhát és cipőt. Meg bézból sapkát. Azon tépelődök, hogy a fiatalok tényleg úgy akarnak öltözni, mint egy lecsúszott narkó díler vagy egy vasárnapos favágó? Mert csak ilyeneknek való rongyokat árulnak.

A nyugdíjasok sem örömükben öltöznek tábornoki csíkos mackó ruhába.

Voltam Gasztonnal gombát szedni. Annyi csiperkét találtam, hogy a kertben termett őzlábat hagyom a helyén.