Reggel elültettem a mogyoró dugványokat, amiket a Pilisből hoztam. A tűzhely és a szomszéd közötti telekrészen már több éve levágtam a birseket, mert elhatalmasodtak. Azóta magától tatárjuhar, ostorfa, akác és bálványfa akar odatelepedni. Elsőt leszámítva irtom őket. A kerítés alá dugtam borostyánt, de lassan fejlődik. Dugványoztam orgonát és most a mogyorót. Győzzön a JOBBIK!
Aztán begyűrűzött ide is a köd. Vacakoltam ezerrel, aztán indultam fogorvoshoz. Fogaim most nagyon rendben vannak. Mivel megspóroltam a dokinéninek egy fájdalomcsillapító injekciót, nyugodtam ehetek és ihatok. Se nem kábulok be, se nem harapom le a nyelvemet.
Átéreztem a lovak helyzetét, akik munka közben a zablát harapják, vagy a zabla feszíti a pofájukat. Fogorvosnál mindenféle vacak feszíti az ember pofáját. Még jó, hogy van nyálszívó, ami nélkül a nyál is csorogna. Mint a lovaknak a zablától.
Hátul a pad mögötti betonkerítést fogom leálcázni a mogyoró bozóttal.
Változatosság kedvéért vettem sütőtököt. Nem helló víny, hanem megevés végett. Hagyma, szecskázott tök, császárszalonna, kolbász és fűszerek egy cserépedénybe, az edény a cserépkályhába. Kicsit sokáig tartott, de kész lett - mielőtt elfogyott volna a türelmem.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.