Most jött:
Azért írok nektek, mert a Ti címeteket ismerem Pápai Tamás évfolyamtársai közül.
Sajnos szomorú hírt kell közölnöm veletek. Tamás barátom tegnap hirtelen jött betegség következtében elhunyt.
Szerda-csütörtökön derül majd ki, hogy mikor lesz a temetése (esetleg már szombaton, de a jövő hét elején biztosan), akkor majd az erdészeti hírportálokon (Forestpress, oee.hu) is közzétesszük.
Tamás nem volt katona, beiratkozáskor, illetve a balekoktatáson ismerkedtünk meg. Beszédhibája volt, lassan bírt megszólalni. (Talán ezért volt, hogy húga hihetetlenül gyorsan beszélt: amikor veszekedtek, mindennek el tudta mondani Tamást, mire az megszólalt.) Tamásék félárvák voltak. Soha nem beszéltek édesapjuk haláláról. De talán ez volt az alapja annak, hogy Tamás még nálam is jobban gyűlölte a bolsikat. (Múltidő csak Tamásra vonatkozik.)
Nagyon jó volt matematikából. Pap Kacsával állandóan sakkoztak. Közösen készítettem vele a diplomamunkát. Hanságban helyi anyagok felhasználásával építendő erdészeti feltáró utat kellett megtervezni. Többen is útépítést terveztünk diplomamunkaként: így kisebb társaságunk egymásnak segítve részt vett az egyes utak felmérésében. Vagyis a terepi munkán már sok időt töltöttünk együtt. Aztán a tervezés is okot adott együttlétre, például Tamásék présházában Szigligeten.
Végzés után ritkábban találkoztunk. Tamás jáger lett, én az útépítés minden frontján vitézkedtem. Ez a kép róla Sopronban, a 2009-es évfolyam-találkozón készült.
Isten kegyes volt hozzá: rövid betegség után halt meg.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.