Nem a zajt védem, hanem magamat a zajtól.
Az utcánkban fél autópályányi a forgalom. Igyekszem ennek a zaját kizárni az életemből.
Mint látható, a mostani vészhelyzet ellenére is folyamatosan jönnek a járművek. Ezzel nincsen bajom, mert ha lenne, akkor elköltöznék Azerbajdzsán valamelyik kies pusztaságába. Inkább építtettem egy betonfalat. Aztán a falat befuttattam vadszőlővel. De a szőlő vad volt és nem akart a falra felkúszni. Valószínű, hogy a kertészeti kereskedő (dögöljön meg) erkölcseivel függ össze a szőlő viselkedése, mert nem azt kaptam, amit kértem.
Időközben Városunk építtetett járdát és ültetett 4 fát elém, a Fóti útra. Én meg hibiszkusz palántákat ültettem a járda mellé. A hibiszkuszok a Tisza utcai járda mellett bokrosodnak, a Fóti úton állandóan újra kell ültetni őket.
Ennek több oka van:
- Tisza utcában nincsen parlagfű irtás, minek következtében nem pusztítanak el semmit a gépkaszával őrjöngő alkalmi munkások.
- Fóti útra Magyar Közút havi rendszerességgel rászabadítja a fenti őrjöngőket, akik mindent kinyírnak, ami nagyobb egy eldobott cigarettacsikknél.
- Fóti úton több tolvaj jár.
Tolvajok ellen nem tudok védekezni.
A parlagfű-irtókat próbálom kicselezni úgy, hogy folyamatosan vágom a füvet; a hibiszkuszok körül a földet állandóan kapálom; a hibiszkuszokat színes szívószálakkal jelölöm.
Azért így is tesznek kárt, de nem akkorát, mert gyorsabban áthaladnak a területemen.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.