Meglátogattuk évfolyamtársunkat a cihiátrián. Második öngyilkossági kísérlete után került oda.
Béla hazahozott, most pihenek.
Nem volt egy pepsi reklámfilm.
Én fel voltam készülve jó-anyám esetéből. De Bélát - és később Imrét - többször is figyelmeztetni kellett, hogy ne higgyen el semmit, amit István mond.
Orvos csak annyit mondhatott, hogy semmi remény arra: hogy István ezt az állapotot rövid távon tartani tudja.
Szóval innen már csak a temetőbe fog menni.
Tibi felhívott, hogy adjak neki vágott hegyű tollat. Mondtam, hogy
először is úton vagyok Szekszárdra;
másodszor is adtam neki egy vágott hegyű 6 darabos teljes rotring készletet pár éve, azt keresse elő, és ne telefonálgasson, ha nem találja;
harmadszor pedig vegyen egy diákoknak való töltőtollat 200 forintért és vágja le a hegyét.
Remélem, megsértődött.
Béla Karolina nevű unokája (a hosszú hajú, barna szemű) kórusiskolába jár és a Rádió Gyermekkórus tagja. És még énekelni is tud szépen.
Kéne megint egy MINDENKI MENJEN A PICSÁBA! napot tartani.
Tudom, hogy volt már ezen a héten.
De akkor is.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.