Megnéztük a Karinthy Színpadon a Te csak pipálj, Ladányi című előadást.
Először csak a jókról:
– Abszolút aktuális témák vannak megfogva: menekülés a mohó plutokraták markából; nemzedék- és módszerváltás szükségessége az életvezetésben; idegennyelű affektálás nevetségessége; a munka öröme.
– Színészek játéka jó. Külön megemlítem a Széles Tamás dalolását.
– Jelmez és smink tökéletesen alkalmazkodik a szerephez.
Más jót nem is tudok leírni. Csak 18 perc elteltével döntöttünk úgy, hogy maradunk. Ugyanis többször hazaindultunk volna. (Talán azért maradtunk végül, mert sajnáltuk a 2x22,5 km hosszú utazással kombinált szombat estét.) A seregszemle olyan vontatott volt, hogy még Csehov is beleunt volna. Az első felvonás végére minden setup-olva lett, a második felvonásban már nem tudott egy fordulat sem megrázni. A boldog békeidőkben ez vígjátékként ment, most alig tízszer harsant fel nevetés a nézőtéren. Szóval nem ajánlom.
Ajánlom viszont az Újpest Galéria Sáfár Pál kiállítását, nagyon jó grafikák láthatók.
És voltunk délelőtt a Szépművészeti Múzeumban, Szőcs Miriam kurátori tárlatvezetésén. A Régi Szobor Gyűjteményt néztük meg.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.