Tegnap váratlanul megnéztük Örkényben a Hamletet. Első előadás ebben a rendezésben. Gondoltam, lesz színpadra hívás, esetleg Mácsai Pál apoteózisa a Kossuth díj megkapása alkalmából. De mindez 21-én lesz, a díszbemutatón.
Nem spoilerozok, mert az előadást azok a meglepetések emelik ki a számtalan Hamlet interpretáció közül, amiket csak ott helyben lehet látni, hallani. Tessék jegyet venni, és megnézni!
Természetesen a címszereplő - Polgár Csaba - vitte el a hátán az egész előadást. De Claudius/Znamenák István nekem sokkal nagyobb meglepetés volt. Claudius más előadásokban egy az intrikusok közül, most láttam először igazi antagonistaként megformálni. Külön érdekesség a kórus alkalmazása, aki beszédvisszhangozástól a gregorián antifónáig minden hangi eszközzel támogatta az előadást.
Közönség a kezdeti meglepetés után élvezettel átvette az előadás ritmusát. Drámai csúcspontokon néma csendben figyelt, egyébként a hangulatnak megfelelően reagált. Néhány jelenetben bekapcsolódhatott volna a kórus munkájába, de ez ebben a közegben szokatlan.
Az előadás végén a függöny leereszkedett. Egy munkásőr-nyakkendős veterán futva indult a ruhatár felé, a társaságába tartozó nemzetközi nő követte. Az úri közönség pedig tapsolni kezdett, és tapsolt folyamatosan addig, amíg az ügyelő felkapcsoltatta a nézőtéri világítást.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.