Eltévedve a jó és a rossz kertjében.

2014-02-22

2014/02/23. - írta: Kárász

Az elfek néha beismerik, hogy valaha réges-régen egy törzsük elveszett. Azt viszont soha sem ismerik el, hogy a kb. 10 ezer éve megjelent orkok a rokonaik lennének. Az orkokat pedig nem érdekli a múlt (és a jövő). Mentalitásuk egész más: szerintük a tett halála az okoskodás. Saját kárukból nem tudnak tanulni, mert szinte minden balul végződő kísérlet a halálukat jelenti. Életkoruk egyébként is rövid. Viszont szaporák. Korábban évezredekig szimbiózisban éltek a növényvárosokkal, ennek következtében növényi tulajdonságokat vettek fel: bőrük zöld a klorofiltól, sebeik és elvesztett testrészeik gyorsan regenerálódnak, néha földet esznek a gyorsabb ásvány-fölvétel érdekében. Folyton nőnek, a kitepi, szetver és holafa tkp. életkort jelöl. Amikor a következő életcsoportba lépnek, egy sámán új nevet ad nekik, aztán ünnepséget rendeznek,  aminek mindig verekedés a vége.

Az orkok  murheszt termesztenek, de túl keveset szükségleteikhez és a föld termőképességéhez képest. A kevés gabonát (többnyire sör formájában) hamarosan elfogyasztják és az év nagyobb részében a vadászatra szorulnak. Azt illeti meg a zsákmány, aki elsőnek sebzi meg a vadat. A boldog ork a húst családja és barátai között osztja szét. Ez általában verekedésbe torkollik. Gyakran nem kedvez a vadászszerencse, és ezért felkopik az orkok álla. Valóságos mesterei a koplalásnak. Előfordul, hogy útjaikon három-négy napig sem esznek, anélkül hogy különösebben megéreznék. Csonttá aszott testüket hegek borítják. Időnek és távolságnak nincs jelentősége számukra. Szívesen vándorolnak akár 300 mérföldet is, hogy egy tehenet ellopjanak. Nem számít lopásnak mások javainak a megszerzése, viszont a károsultnak joga van nemcsak arra, hogy ellopott javait visszaszerezze, hanem arra is, hogy egyidejűleg másokat is elsétáltasson. Gyakorta hetek is elmúlnak, amíg egyszer megmosakodnak, különösen a téli hónapokban. Ezzel szemben szívesen mosogatják szemüket meleg tehénvizelettel. Általában meztelenül járnak.

Nem ismernek el semmiféle tekintélyt. Bíróként rendszerint a sámán, néha a törzsfőnök szerepel. A felek anyagi módjuk szerint igyekeznek a bírót befolyásolni. A törzsfőnök hatalma jelentéktelen, mindig a legerősebbnek van igaza. A főnök egyetlen feladata, hogy csatába vezesse a törzset. A főnököknél lényegesen több tekintélynek örvendenek a sámánok. Látomásaik vannak, esőt tudnak csinálni, betegséget és halált hívnak vagy űznek. Varázsszerként bizonyos gyökereket, leveleket, csontdarabkákat használnak, és mindegyiknek van valamilyen személyes totemje. Ismerik az isteneket, de Gorkot és Morkot - két legendás ősüket imádják. A Gonosz Naptól, a Vérző Szívtől és az Irigy Szemtől félnek.

Világnézetük egyszerűbb, mint egy gyermekmese. Tárgyi tudásuk a fémművesség, földművelés és vadászat körén kívül nem tartalmaz semmit. Azon belül sem sokat. Csak 3-ig tudnak számolni. Minden újnak és a haladásnak ellenségei. Totemállataikat és tabuikat tiszteletben kell tartani. Nagyon szeretnek táncolni, de legtöbb ünnepség súlyos verekedéssé fajul.

Társadalmuk egy része elhagyott barlangvárosokban él, a többi nomadizál. A városokat törpéktől, sárkányoktól foglalják el. Ezeket bányászati módszerekkel bővítik, és hosszú járatokkal összekötik.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://karasz.blog.hu/api/trackback/id/tr385828933

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása