Nemrég olvastam nagy élvezettel Voigt Vilmos „Aquinói Szent Tamás és a mágia” című könyvét. Ezért azonnal lekaptam ezt a könyvet a polcról, amint megláttam.
Voigt Vilmos
Az európai folklór a középkor végéig
Budapest, Loisir kiadó 2015
ISBN 978-963-89655-5-4 398 V94
Elég lassan derült ki, hogy a szerző nem tudott mai napig megszabadulni a Lukács György propagandagépezete által a fejébe ültetett történelmi materializmustól. (Vagy nem is akar?) Kategorizálása szerint az uralkodó osztály birtokolja a kultúrát, az elnyomottaknak csak a folklór élvezete marad. Például a színház az kultúra; a stand-up, a csujogatás vagy a graffiti pedig folklór.
Bár a cím szerint a folklórról szól a könyv, ennek ellenére a klasszikus görög drámáktól a trubadúrköltészetig minden alaposan ki van vesézve; a rómaiak házi istenei, a népvándorlások népeinek tárgyi vagy leírt emlékei viszont csak futólag vannak megemlítve egy-egy mellékmondatban.
Ezzel szemben a szerző kitartóan és unalmasan ironizál, deheroizál, hanyagol, leértékel vagy gúnyolódik, amikor európai, keresztény vagy nemzeti tényezőkről ír.
(Beowulf történet elemzése során Tolkien meg sincs említve. :-o)
A könyv 322 lapos, a 191. lapig bírtam olvasni. A szövegben bőséges a lábjegyzet, a végjegyzetek 63 oldalon vannak leírva. Ezek sokszor hasznosabbak, mint a szövegtörzs.
Voigt Vilmos az ELTE BTK Néprajzi Intézet Folklore Tanszék volt vezetője, az MTA tagja.
Mondhatnám, hogy akkor mit is várok?
De ott az Aquinóiról írt könyve, amit nem tudtam letenni.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.