Pite

Pénteken este meghallgattuk a Woodfisht a Könyvtárban. Jó zenét nyomtak, mint mondjuk az Osibisa, ha valaki még emlékszik rá. Trombitával és szaxofonnal bővített gitárzenekar, két aranyos nagylány énekelt. A közönségben nem mi voltunk a legöregebbek :-). A francia nyelvcsoport 69-es számmal jelezte magát. Kárpitos hívott ide, mint rendesen.

Sopronban Gólya János kamarásom volt a lemezlovas a KISz házban. Ö nyomatott ilyen zenéket, mint a Woodfish. És harsonázott. Hogy ne maradjak le, én trombitálni kezdtem. Aztán a vizsgaidőszakban halálos fenyegetéseket kaptunk. Először csak legyintettünk, de a második atrocitás után abbahagytuk a zenélést. Így veszített a világ két óriási zenei előadót.
Végzés után – szokásom szerint – váratlanul beállítottam Jánosékhoz. (Vittem egy bontott csirkét, és bort, hogy ne borítsam a konyha havi költségvetését.) János éppen újságkivágásokkal tapétázta a szobákat és a mellékhelységeket. Fél óra alatt megtanultam a tapétázást. A képeimet is ezzel a technikával kollázsolom. 

Szombaton Vincze Józsinál voltunk kerti partin. Két kocsival mentünk. Elől Peti és Tibi, másodikban mi és Varjas. Tibi mutatta az utat. Már majdnem a Csóványoson voltunk, amikor belátta, hogy eljött az idő telefonos segítséget kérni. Második félrevezetésre már nem volt alkalma, mert Varjas átvette a vezetést.
A bográcsban Magyar készítette a pörköltet. A disznó már teljesen kész volt, a marha határeset. Leültünk beszélgetni. Tibi magára vállalta a pörkölt további sorsának egyengetését. Kóstolgatta a marhát, hogy megpuhult-e? Mivel aggódtunk, hogy addig kóstolja, amíg nem marad nekünk: késznek nyilvánítottuk a pörköltet, és nekiláttunk. Aztán előrántottam egy tepsi hullott almából készült pitét. (Alig van hullott almám, mert Gaszton megeszi.) Némán tömték magukba, kivéve Magyart, aki vonalaira vigyázandó nem evett egy falatot sem. Egy darabig bírta a farkasszemezést a tepsivel, aztán váratlanul 3 darabot betolt a szájába. Többet nem tudott, mert a többiek észbekaptak, és eltüntették a maradékot. Vigyázni kell Magyar vonalaira!
Aztán Vincze gitárkísérettel énekelt verseiből. Egyiktől Á majdnem sírva fakadt. Lassan indultunk haza, mikor Vincze limerickjeit kezdte mondani. Egyiket előző postomban kiírtam hűséges olvasóim szórakoztatására. 

A pitét leszámítva most nem volt sok sikerem a főzéssel. Pontosabban csak a szívás volt. Pénteken rácpontyot akartam csinálni. A krumplit előfőztem egy kicsit, de kemény maradt. A hal rengeteg levet eresztett. Csúnya és ízetlen volt az egész.
Ma meg megpróbáltam egy húsos almás fasírtot, amit a gizda szőke csajok mutattak be a TVpaprikában. (Akik mindig csuda egészséges kajákat főznek, és közben oktatást is adnak a kálium, vagy egyéb kémiai elem étrendi hatásairól.) Csuda egészséges lesz Gaszton, az egészet megkapta.