Őszül

Nagymarosi Képzőművészeti Egyesület idén 30 éves. Ebből az alkalomból kiállítások sorozatát teljesíti. Első mindjárt Gödön volt.

Másnap hajnalban mentünk Zebegénybe a Hallhatatlan dallam című kiállításunkat felállítani. Koncepció az volt, hogy a jazz világnapjára mindenki készít pár képet, ami zenei vonatkozású. És más képeket is kirakunk azért. Időre minden a helyére került. Alig szusszantunk, már jöttek az első vendégek. Mindenki kapott az ajtóban egy poharat a neki tetsző itallal, aztán rövid bemutatkozás után kezdődött a beszélgetés, ismerkedés. A kiállításnak jó visszhangja volt, a személyes visszacsatolásokon kívül a sajtóban is kedves sorok jelentek meg.

Pénteken már mentünk a kiállítást bontani. Ugyanis heti 15 ezer forintot kell fizetni az önkormányzatnak terembérként. Ennyit megért nekünk, többet nem. Utánunk nem sokkal jött Zebegénybe valami köcsögdudás társaság, akik fellépési díjat és útiköltség térítést is kaptak. A képzőművészek ezek szerint kevesebbet érnek, mint a nyenyerések. Mind1, ÁLDOZATOK NÉLKÜL NINCSEN VESZTESÉG.

Búfelejtésnek kimentünk a Vágtára. A futamokból nem sokat láttunk, mert a lelátók résén kukucskáltunk. Inkább belevetettük magunkat a forgatagba. A magyar ízek utcájában sikerült kifogni a legdrágább lacikonyhást, aki még csalt is a számlázásnál. Ilyen olcsón ritkán sikerül valakit a pokolra küldeni. Mert egyes szentírás-magyarázók szerint a mennyország befogadóképessége véges, és ha sikerül valakit bűnbe vinni, akkor nőnek az esélyeim, hogy beleférek a kvótába. Séta közben vettem selyem bevonatú fülbevalókat: kitűzőnek. Jól néznek ki a kabát hajtókáján. És megkóstoltuk az Arany Sárfehér nevű pezsgőt. Félszáraz, jellegzetes vagy inkább sajátos íze van. Állítólag csak Izsákon terem a szőlője, a kadarka fehér változata. Vettünk is pár üveggel.

Értesítést kaptam, hogy Oliver Stone filmírói mesterkurzust tart. Azonnal jelentkeztem. Pár nappal a szeminárium előtt jött az értesítés, hogy nem férek be a terembe. Túljelentkezés van (talán mert ingyenes).

Az így felszabadult időmben először elmentem a Körösibe, ahova NAKE kiállítását szállították át. Német nemzetiségi önkormányzat rendezett ünnepséget. NAKE úgy kerül a képbe, hogy Nagymaros jelentős sváb lakosságú település. (A svábok még időben magyarosítottak, így elkerülték a kitelepítést.) Fellépett az érdi Rosenbrücke énekkar is, elég szétszórtan. A megnyitó után a büfében kinyílt pár üveg bor, minek hatására ugyanez az énekkar impozáns nótázásba kezdett.

Reggel mentünk Budakeszire a vadasparkba. Társadalmi Felelősség Vállalás keretében korlátokat festettünk, hulladékot takarítottunk, táblákat állítottunk a szép őszi időben. Olyan ez a TFV, mint régen a társadalmi munka. Csak a végén még volt bográcsozás is.

Pihenés és átöltözés után mentünk a Papp Lászlóba, Illés koncertre. A koncert fő jellemzője az: hogy nem Illés koncert, hanem Illés Lajos Emlékkoncert volt. És mivel Szörényiék annak idején úgy dobták ki Illést a saját zenekarából, mint csikkeket a hamutartóból, most az özvegy közelébe sem engedte őket a színpadnak.

Nem hiányoztak.

A koncert nagyon jó volt. És különleges: képzett hangú énekesek és profi nagyzenekar adta elő a régi számokat. (Leszámítva Tolcsvai Bélát = nem profi, és a hangja sem képzett. Részegség okán a dalszöveget sem tudta.) Énekes minden korosztályból volt, és általában 3-4 számot adott elő. Legtöbbet Homonyik Sándor, Kalapács József, Kocsis Tibor és Malek Andrea volt a színpadon. Ágit legjobban Szakcsi és Bolykiék fogták meg. Tényleg nagyon jók voltak, de a többiek is. Ezt a színvonalat megvénült Szörényiék nem tudják hozni. Illetve eredetileg sem hozták. Persze a vénség sem mentség számukra, mert Benkóék és Bergendiék is elkerülték már a 70-et, és nagyon jók voltak. Sajnos nem lehetett fényképezni, pedig bepakoltam a teleobjektívet is. Készült hivatalos felvétel, talán leadják egyszer a Duna tévében. Van itt pár kép, de gyanítom, hogy csak FB használók fogják látni.

Jobb, hogy nem voltam Stone "előadásán":

Valóban rettenetesen lapos volt. Sztorizgatás, kedélyes adomázgatás… Zéró gyakorlati/elméleti tudásátadás. Erre egy halom pénzt eltapsolnia a Filmalapnak teljesen felesleges volt. Az egész koncepció úgy ahogy van teljesen hibás. A nagyközönségnek megy a parasztvakítás, hogy végre zajlik a helyi szakma képzése, de ez egy percig nem arról szólt.  

Ütött volna Guttman, ha emiatt mulasztom a sok jó programot.

Közben befejeztem egy képet a pusztamanókról. Ezek olyanok, mint a tinkerek és a yawák egyszerre. Hatalmas lakókocsijukat hatlábú szaurusszal vontatják. Három helyen is belépnek a forgatókönyvbe, ezért szükségszerűen elkészítettem a látványtervet.

És a sárkány vázlata olyan jó, hogy bekeretezem azt is. Kár lenne érte.

Alma pincében. Fél láda lett. Piros még a fán maradt, de az sem sok.

Talán naponta kéne a naplót írni. Arckönyvben sokat kiírok, az végül is egy mikroblog. De nem összerendezett. Még meggondolom.