Józsi fölhívott, hogy Kismaroson lesz tákolás, tábortűz, gombaszedés, panoráma. Én meg azonnal nem mondtam ellene.Reggel kicsit később ébredtem a tervezettnél. Mire a Holle Anyóba érkeztem, István már kicsit könnyelmű volt. Négy cseppet ott hagyott a kupica alján. De ezt azért tette, mert amíg elbúcsúzott a csapostól: bedobott egy újabb felest. Aztán útközben mondta és mondta. Mondtam volna, hogy dehát az nem is úgy van. De aztán eszembe jutott Torgyán József, aki szerint ha az ember megvágja magát reggel borotválkozás közben, arról nem az aktuális kormány és annak a feje tehet. És állítólag Jézus is kitért a részeg ember útjából.
Megérkezés után elkezdünk előtetőt építeni a bejárat elé. Közben fél óránként nyomtam egy képet a Dunáról. Lehet látni, ahogy Napocska zavarja a párát el. Nem teljesen sikerült neki, de úgy sem akartunk Pápáig ellátni.
István és Józsi eléggé összeakadt. Én már odamenet rájöttem, hogy felesleges Istvánnal vitatkozni, mert ittas. De Józsi kénytelen volt veszekedni, mert az ő házába építettünk bele egy előtetőt.
Azért jól elvoltunk.
Amikor a fúrás és faragás befejeződött, fölvonultunk a kerti főzőcske fölszentelt területére. Józsi és István itt újabb zörgést adott elő a helyes tűzgyújtás elméleti megalapozásáról. Közben azért a tűz is meggyulladt a tárcsa alatt. Kezdtük a szalonnával, aztán jött sorban az oldalas.
Sajnos Józsi felesége hazavitte a krumplit, hagymát és egyéb fontos kegyszereket, ami átmeneti zavart okozott a rendszerben. Csak a tűz begyújtása után vettük észre. Ha nem akarok kavarni, akkor azt mondom, hogy nem volt koordinálva a családi cselekvések helyes sorrendje.
Ennek következtében asszonyka összepakolt, Józsi oda sem figyelt. Asszonyka pedig arra nem figyelt, hogy Józsi miért vitt fel mindenfélét a hegyre?
Süketek párbeszéde?
Madarasban egy süketnéma pénztáros szolgált ki. Mozogtam ide-oda, tettem-vettem, rakosgattam. De ő határozottan leállított. Rám nézett, és fölmutatott egy kártyát: JÓ NAPOT KÍVÁNOK!
Lehet a süketekkel is kommunikálni.
Sütöttük azt: ami volt. Például vittem föl almát, az is nagyon finom lett.
Maradék nem volt, mert Csillag Mindent megkapott.
Nekivágtunk a hegynek, gombászni és panorámában gyönyörködni.
Gombászás közben egy szederinásban találtuk magunkat. Egy óráig tartott, amíg sikerült kikecmeregni belőle. Susnyákosban nem készült kép, pedig tanulságos lehetne. Fölértünk végül egy viszonylag kiépített kilátóhoz, ahol kiszedtük magunkból a tüskéket és jól megnéztük a Dunakanyart.
Visszafelé gombát is találtunk, és viszonylag hamar hazaértünk.
Most már tudjuk, hogyan lehet a szederinást kikerülni!
Lezuhanyozok, mert akkor más szagokat fogok érezni talán.
Képek ITT.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.