Már alig lehet itt szálas teát kapni. Csak zacskóban teahulladékot, amit a kapzsi kereskedő az üres raktárban söpörtet össze. Volt olyan érzésünk, hogy Szlovákiában talán még van. Nekiindultunk délelőtt. A Pilis vízválasztóján áthaladva olyan ködbe keveredtünk, hogy alig vettem észre a radarozó rendőröket. Szerencsére a szembejövők leadták az egyezményes jelzést.
Esztergomban a híd lábánál hagytuk a kocsit, bár már át lehet hajtani rajta. Akkora volt ott már a köd, hogy a partról az első pillér alig látszott. (A híd többi része egyáltalán nem látszott.) Átballagtunk Párkányba. Ott sem történt semmi különösebb az utóbbi időben, ha nem számítjuk, hogy a fő utca egy részét elgyalogosították. Ezen a szakaszon ugyancsak uzsorások, ékszerészek és vendéglősök tenyésznek, a többi üzlethelyiség inkább kiadó, mint használt. A sétálótól távolabb van egy majdnem plaza. Itt sem találtunk szálas teát sajnos. Vigasztalódásul beültünk az Eszterházy nevű cukrászdába.
Volt finom erdei gyümölcsös tetejű, joghurt krémes sütijük. Azt nem fényképeztem le, csak a kávét.
Hazafelé a vízválasztónál elhagytuk a ködöt. Mindjárt megálltunk sütkérezni a fényben. Aztán felhívtam Bélát, hogy útközben bemehetünk-e? Ez formális udvariasság, mert szinte mindíg fogad. Most éppen befejezte az új kutyaólt, amit az új puli és vizsla kedvéért épített. Jól megbeszéltük a paleolit és egyéb diéta alkalmazását. Illetve megbeszélték, mert én sztoikusan viselkedek minden ilyen tudóskodással szemben. Eszem a tojást (hármat naponta), szalonnát, hagymát, husit, tejet, bort, kenyeret, és élem világomat orvosok nélkül. Főleg patikusok nélkül.
Kép most itt tart. Majdnem kész.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.