Ágival vettünk egy óriási síktévét és egy apró notebook-ot. A notebook eladásánál az eladó nagyon rajta volt, hogy vegyünk, ami derék dolog. De többször le kellett állítani, mert hülyének nézett minket. Már teljesen hozzászoktam az önkiszolgáláshoz, pont az ilyen esetek miatt.
Bezzeg a régi jó kádári időkben. Ha kellett egy csavar-alátét, a fél várost bejártam érte. És ha végül volt valahol, akkor az "eladó" közölte, hogy az csak egy mintadarab, talán még van a raktárban; hátramehet megnézni, de nagyon fáj a lába. Az elvárt borravaló egy alátét esetén legalább a háromszorosa volt az alátét árának.
Ezek a szarháziak kívánják vissza a régi szép időket.
Lenyitható padlásajtó kellett a ház felújításakor. Annyira meguntam az eladó szaktársak görénykedését, hogy közvetlenül írtam a gyártónak megrendelve egy padlásfeljárót. Elsőre nem tudták, mit kezdjenek a megrendeléssel. Akkor már elkezdődött az u.n. új gazdasági mechanizmus, így két hónap múlva megkaptam a lenyitható csodát több telefon után. Valamivel olcsóbban, mint a boltból. Boltban sem kaptam volna meg ennyi idő alatt.
Bejártuk a belvárosi adventi vásárokat. Közben megvacsoráztunk a Tüköry étteremben. Nem éreztem jól magam már a bemenetkor: az ajtó mellé ültetett a felszolgáló, pedig üres volt a terem majdnem. Az étlapon a kóserek kedvéért a disznó frissensültként szerepel. Kértünk egy unikum szilvát, helyette unikum nextet kaptunk mindenféle hazudozással, mikor ezt szóvá tettük. Májjal töltött sertésbordát kértem és kaptam, ami úgy túl volt sütve, hogy Gordon Ramsay nagyon leordította volna a szakácsot. Persze az is lehet, hogy nem túlsütve volt, hanem újra sütve, mert valaki már egyszer visszaküldte. A felét megettem, hogy ezt még egyszer ne tehessék meg. De egészet nem bírtam megenni, nem voltam annyira éhes. Számlázásnál egyik pohár bort dupla áron számolták, ez sem ösztönöz az újralátogatásra.
Az adventi vásár az utolsó volt számomra. Ugyanaz a kínálat, mint a nemzeti vágtán vagy a tatai patarán, ugyanazokkal az eladókkal. (Bocsánat: nyáron nem árulnak forralt bort.) A Vörösmarty tér két átellenes sarkán gitárzenekarok vernyákoltak amerikaiul, a közönség figyelembe sem vette őket. Ezen ők megsértődtek, tapsolást követeltek, de hiába. Bazilikát fényfestéssel kalocsai mintás kutyaóllá tették. Külföldiek és zsebtolvajok között kellett furakodni. Többet ilyent nem kérek.
A tévé beállításakor egy gordiuszi csomót találtam a szekrény mögött. A teljes rendszert elemeire kellett szedni. A mélyponton semmi sem működött. Kiiktattam a nem működő berendezéseket, aztán az antenna rendszert helyreállítottam. Második próbálkozásra az összes televízió működött, aztán feléledtek a kiegészítők, vagyis a DVD felvevő, dekóder, stb. Hat kiegészítő berendezés és 2 kiló drót maradt a csatamezőn.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.