Tegnap Vincze mesélt a kályhájáról. Tégla kályha, az a nagy tömegű típus, 30 cm vastag a fala. Ha befűtöd, három nap múlva lesz meleg. Aztán lassan hűl ki.
Fönt akart maradni a hegyen, és már két nap múlva hazajött. Nem a kályhát akarja fűteni, hanem a szobát.
És tegnap is visszahallottam, hogy valaki nem akar a fényképezőgéppel versenyezni, amikor fest. Már idéznek. 
Behordom a garázsba a teraszról az asztalt a székekkel. Olyan párás a levegő, hogy a vizet nem győzőm törölni róluk.
A bálnás képet kezdtem újra, már többedszer. Szenvedtem már vele egy hónapja, de most rakom félre. Pedig már majdnem kész. Aztán lehet, hogy dobom is el, ha később sem tudom folytatni, illetve befejezni. Nem tetszik. Nem azt mutatja, ami kép bennem van.
Elkezdtem egy új képet. Már a fele fönt van, most szárad.
Brueghel téli vadászatának a kompozíciója, de nem téli színekkel. És a filmnek megfelelő figurákkal.
Tegnap este kerestem, akkor még nem volt fent.
Vasárnap megyek Vácra a képekért, akkor fölmegyek a tarisznyáért is Miklóshoz. Kicsit hiányoznak a ceruzák, de vettem elő másokat. Maradt a gyerekekről: iskolában a tancsik megvetették, aztán alig használták.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.