2103-01-19

10 adag kocsonya van a hűtőben. Reggel hajnalban húzok madarasba vásárolni, mert jönnek ám vendégek! 

Koó Éva neheztel a Kertész29 megnyitójáról írt beszámolóm miatt. Pedig a laudálót kifogásoltam csak. Nekem hány a szememre, ahelyett, hogy megkérdezné a művészettörténészt: ha a megnyitó előtt alig lehetett moccanni a bemutató teremben, a beszéde végére pedig félig üres lett, akkor kiben lehet a hiba?

Tegnap megnyílt Vincze Józsi Álomút című kiállítása a József Attilában. 

Képek itt. Városi tévé is készített felvételt, a gyűjteményhez fogom csatolni, amint megjelenik. Józsi visszakért képeket a vevőktől, így ezen a kiállításon olyanok is láthatók, amik viszonylag ismeretlenek. A kisplasztikák mellett elhelyezte kinyomtatott verseit. A képek mind bronzból és egyéb fémekből vannak. Elég lehetett behozni és fölakasztani. Józsin látszott a fáradtság, de a megnyitó alatt több versét is elénekelte. Garami Mária nem az ő, hanem Márai Sándor verséből idézett. Sűrűn elhangzott az idézetben a vándor szó. Állítólag rám is gondolt Mária, amikor a szöveget szerkesztette. A megnyitó után a büfében tovább folyt a beszélgetés. Józsi ismét előkapta a gitárját, Czinege a szájharmonikáját. Ismert régi dalokat adtak elő. A Nyári bort nem, mert Czinege arra nem készült fel. Pedig követeltük. Józsi írt a dalhoz magyar szöveget tavaly. Aztán elveszítette. Aztán újra megírta.

Ez az eredeti:

Józsi magyar szövege:

A jó borban benne van
a napfény és a nyár.
Benne, ami régen elmúlt,
és még ami vár.

A sok bortól lehet, mégis
szomorú leszel.
Emlékeink közepette
múlik a jelen,
múlik a jelen.

Szakadt kabát, szakadt sorsok,
szétfoszló remény,
de a szíved szabad mindig,
a szerelem él.

Szemed tükrét elém tartod, 
s látom magam.
Szelíd lelked fölém röppen,
jó, hogy béke van.
Jó, hogy béke van.