Miklós rendesen kétségbe ejt. Nem fűt, nem eszik rendesen = visszaesett a tüdőgyulladásba. Úgy él mint a Bohémélet művészei.
Megkértem, hogy ne haljon meg. Egyen, igyon, szellőztessen. És szóljon, ha baj van.
Ha éppen nem vagyok piás, azonnal megyek.
Ha meg piás vagyok véletlenül éppen, akkor 3 órával később.
Ugyanis autóval érhető el leginkább.
Ismerőse erősködik, hogy menjünk le Monorra kiállítani. Kértem haladékot, mert most nem érzem magam alkalmasnak erről gondolkozni. Pedig végig kell gondolni a logisztikát, és a többieket is meg kell kérdezni, hogy jönnek-e?
Képeket kerestem gardian szóra.
És beleakadtam egy lovasfelvonulásba:
Gardiánok lovas bikapásztorok:
A vidék neve Camargue (kamarg), lápos folyódelta Dél-Franciaországban. A ló itt félvadon él.
A mocsárban rengeteg madár él, még flamingók is.
És itt tenyésztik a gardiánok a bikákat a spanyol bikaviadalokhoz. A bikák gyalogos embert először a corridában láthatnak.
Ide is legalább 3 hétre kéne utazni.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.