2013-02-18

Leszámoltam Raiffeisennel. Sokkal gyorsabb volt az adminisztrálás, mint amikor ópéténél számoltam le. És visszafizették a kártyadíjat, ami nem várt bevétel. Vagyis meglepetés.

Múltkor írtam, hogy közelebb kell menni a közönséghez. Fred az USA keleti partján firkál állandóan. És a képeit törzshelyén (is) kiteszik a falra. Állandó kirakattárlat a Megdögleszben.
    

Meghalt egy évfolyamtársunk. Évfolyamtársak ott voltak a temetésén, és vettek a sírjára koszorút. Kérdeztem, hogy mennyivel járuljak hozzá a koszorú árához. Válasz: már nem kell hozzájárulni, de a pénzt tegyem el. Mert előbb vagy utóbb következik újabb temetés, ahol ismét felajánlhatom. Bizony: lejárt a garanciánk.
Máris van évfolyamtárs, aki magán kívül hever egy kórházban.

Volt egy évfolyamtárs, aki az egyetemi zenekar (Prakker) frontembere volt. Ennek megfelelő hosszúságú volt a haja. És a menzán valahogy a marxista tanszékvezető elé sikerült tolakodnia. A tanszékvezetőnek ebből az alkalomból tűnt fel a megengedettnél hosszabb haj: utasította a frontembert, hogy másnap jelentkezzen nála noooormális hajjal. Frontember sírva ment a fodrászhoz, de az kérte, hogy ne essen kétségbe. Három és fél órás  fésüléssel, lakkozással, ragasztással nooormális frizurát varázsolt a loboncból. Ifjú bekopogott a tanszékvezetőhöz, megállt tőle 5 méterre jelenteni a parancs végrehajtását. A docens szórakozottan fölnézett az iratokból, nyugtázta az eseményt. Frontember rohant vissza a fodrászhoz, aki négy órás munkával kimosta a sok lakkot és ragasztót. Frontember örömmel rázogatta a sörényét. És a menzán megint a marxista tanszékvezető elé került a sorban, de most tolakodás nélkül. A tanszékvezető észrevette a hosszú hajat, de (mosolyogva) elfordult.