Megérett a cseresznye. Ebből az alkalomból meghívtam Gáborékat:
- Mintha egy elefánt bujkálna a cseresznyefán.
- és piros a szeme?
- Még csak rózsaszín. De 10 nap, és olyan piros lesz! Biztosan dohányzik.
- készülünk akkor, mert ezt meghívásnak veszem
- Azt javaslom, hogy szombaton délután gyertek.
- És ha össze tudod hozni, akkor jöhetnének barátaid is. Ők is szednek cseresznyét, és aki - vagyis mindenki - hoz sütni valót, azt jól megsüti a masinán.
- Gyerekek kergetőznek, asszonyok szedik a cseresznyét, kutyát bezárom a fáskamrába, felnőttek sütögetnek-iszogatnak-dalolásznak.
- Időjósok ne ijesszenek el senkit. Holnap délutánra egyébként is csak 0,8 mm csapadékot tippelnek. De az alagi boszorkány azt is eladta a szentendreinek.
- Zavargatom a verebeket, mert el akarják enni előletek a cseresznyét.
Többi kép itt.
Béla azt hitte, hogy ezek a gyerekek az unokáim. Mindjárt felhívott, hogy eddig hol dugdostam őket? Hosszú beszélgetésünk természetesen hitvitával ért véget. Kölcsönösen úgy véljük, hogy a másik eretnek, és nem jut a Mennyországba.
Béla szokása szerint nem a legalkalmasabb pillanatban hívott, mert rácsot szabtam a kocsiba, hogy Tánczos ne tudjon a csomagtérből átmászni az utastérbe. Amíg telefonáltam, Tánczos elcsente a mérési vázlatot. Csak két kőr lefutása után adta vissza. A kutya szájából kiszedett vázlattal leszabtam a rácsot. Mire a kölcsönös kiátkozás befejeződött, a rács is elkészült.
Megvalósulás folyamata dokumentálva itt
Mai vízállás:
Miheztartás végett a 30-i vízállás ennyi:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.