Tegnapi világjárást (képek itt) Váli völgyi pihenő reggelizőjében kezdtük.
A látszólag gyönyörű péksütemények alig voltak ehetők. A pultban álló új fiú módszeresen szoktatja el a vendégeket a visszatérésről. Eddig a kólások minden reggel itt kaptak eligazítást, de már ők is máshol reggeliznek.
Sió plazában olvastam és irkáltam.
Kiböktem, hogy az asztali reklámtartók kiváló lehetőséget adnak gerilla grafika elhelyezésére.
Délután visszatért a napsütés. Lementünk a Duna partra. Hekket ehettünk volna. De a víz már olyan magasan állt, hogy a révnél a rendőrök visszafordítottak. Akkor ment el az utolsó komp Horányba. Tibi telefonált, hogy titkos úton még el lehet jutni a Csurgó büfébe. Egy vízmosásban, a házak mögött ereszkedtünk le. Várható volt, hogy a csalán és nád között megpillantjuk Bagírát vagy Balu Kapitányt. Az ösvény szélén ott terpeszkedett a Duna vize álnokul, mint egy jóllakott krokodil.
A büfében megkaptuk az utolsó Fish&chips adagot. Mármint az árvíz előtti utolsó adagot. Nagyon finom volt. Visszafelé az ösvény felét már ellepte a víz.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.