JUBILEUM
Fürge fölállította szextánsát, és hosszas vizsgálatok és számítások után megállapította, hogy jó helyen és jó időben van. Ládáját lerakta, tüzet gyújtott, aztán megterített. A sült janólát feltrancsírozta, majd ujjnyi vastag szeletekre vágva tálra rendezte. A salátát könnyedén összeforgatta a mártással, aztán főtt törpestrucc tojásokkal díszítette. A mingóboros hordónak kis gödröt ásott, hogy hűvösen maradjon, aztán fölmászott a dűnére, és távcsővel pásztázni kezdte a terepet.
Dübörgés hallatszott, és a sirályok rosszalló vijjogással kaptak szárnyra az öböl teljes hosszában. Keletről és nyugatról kisebb párafelhővel övezve egy-egy vágtató sullár-lovas tűnt fel a vízszegélyen. A sullárok egymást meglátva előre szegezték szarvaikat, és harmadik sebességre kapcsoltak. Hatalmas döndüléssel ütköztek össze, lovasaik azonnal lerepültek róluk. Mivel az első összecsapás nem hozott döntő fölényt, a sullárok folytatták a küzdelmet.
A két troll lassan föltápászkodott, és elindult egymás felé. Teljesen egyformák voltak, leszámítva copfjaik számát, és szent szimbólumukat. Jól mellbe vágták egymást, aztán összeölelkezve nevetve dulakodni kezdtek.
- Szervusz Harcsa!
- Szervusz Harcsa!
- Hol jártál, hogy négy éve nem láttalak, hála az isteneknek!
- A te sullárod is kezelhetetlen búgási időben?
- Kissé ki van éhezve.
Fürge hozzájuk ügetett, és a megterített fekvőhelyekhez invitálta őket.
- A Beholder Biztosító Társaság nevében üdvözlöm Önöket abból az alkalomból, hogy gyümölcsöző együttműködésünk immáron 5 éve folyamatosan tart minkét fél nagy megelégedésére. Reményeink szerint…
- Dugulj már el, wooroboo! – a két troll elterült a leterített szőnyegeken, és a pohár után nyúlt. Fürge a korsóval gyorsan készenlétbe helyezkedett, hogy azonnal tudjon újra tölteni. A sullárbikák közben újra összeökleltek.
- Igyunk Némára!
- A Sehonnai Vénre!
- Földrengetőre!
- A barátságra!
- Setét Patkányra!
- Arra ne.
- Győzelmeinkre!
- A királyra!
Fürge vércukra majdnem leesett, olyan gyorsan töltögette újra a köszöntők után a poharakat. De tudta, hogy a nehezén már túl van, az ételeket a vendégek keze ügyébe rendezte, a korsót újra töltötte, elbúcsúzott, aztán rövid vágtában elindult a félsziget belseje felé. A két sullárbika közben fejcsavargatással próbálta ellenfelét kifárasztani.
- Hát bizony már 5 éve csavargunk.
- Emlékszel, amikor megjöttél, egy árnymanó mindjárt fejbeszúrt?
- Lavinia Lobarra pedig vagy hatszor megtámadott.
- Így akarta kifejezni, hogy tetszem neki.
- Tudhatná, hogy egy gnóm nőnek nincs esélye a trolloknál.
- Azért díjazni kellett volna a kitartását.
- Erre is iszunk!
Nekiláttak a sültnek. Közben kedvtelve nézték a sullárok viaskodását.
- Az enyém jobban állja.
- Na ne mond.
- Pedig ő fog nyerni.
- Egy nagy verést fog nyerni.
- Fogadjunk.
- Fogadjunk.
- De mibe?
- Egy hordó serbe.
- De árpa serbe!
- Az csak a Kiégett Földön található.
- Na és?
- Hát legyen!
Elhallgattak, és pattogatott quwargot csípegetve figyelték tovább a küzdelmet.
Lassan beesteledett. Elbóbiskolgattak.
Harcsa arra ébredt, hogy valami a tálak között matat. Lazán odanyúlt, és elkapott egy 30 kilós valamit. Fölszította a tüzet, hogy jobban megnézze a hívatlan látogatót. Árnymanó helyett egy kis elf kölyök pislogott az arcába. Halkan – hogy ne ébressze fel Harcsát – beszélni próbált vele, de az nem ismerte a közös nyelvet. Ekkor a homlokához szorította a homlokát, és gondolatolvasásba kezdett. Ijedtség, éhség, honvágy és egy süllyedő hajó képe kavargott a kicsi fejben. Hagyta, hogy egyen a kölyök. Közben a bikák térdelve próbálták egymást eltolni.
Lesétáltak a partra. Negyed órányi járásra megtalálta a félig elmerült drakkart. Jégsárkány csontjaiból és bőréből készült, tele volt halott elf kalózokkal. Harcsa szólásra kényszeríttette őket, de egy mondat után mindegyik porrá omlott.
– Eltévedtünk – Dézsmát kell adni a varázslónak – El vagyunk átkozva – Ha haza érünk, fészket építek Hajnali Szélnek – Testvérgyilkos van köztünk – Mindenhol csak ködöt látok –
Hát ettől nem lett okosabb. Ennyi információval lehetetlen hazavinni egy árva elf kölyköt. De pont a lehetetlen feladatok megoldása Sehonnai papjainak a specialitása. A drakkarból kiöntötte a vizet, mint egy kagylóhéjból. Beszálltak. A hajó díszes orrára illesztet sárkánykoponyára tette a kezét, és idézésbe kezdett. A sárkány szeme vörösen felizzott, a hajó megelevenedett. Parancsszóra megindult a tenger felé.
Órák óta szelték a vizet. Sűrű köd vette körül őket. A kis elf a hajó orrába állt, és elkezdett énekelni.
Boci, boci Harcsa
Se Bürke, se marcsa
Oda megyünk zokni
Ahol lakli-pakli.
A szétváló ködből egy tűsziget bontakozott ki. A móló mellett több drakkar és bálnavadász csónak volt kikötve. Kiugrottak, és elindultak a kapu felé. Pajzsos, lándzsás harcosok indultak ellenük. Harcsa mutatóujjából rájuk eresztett egy vérbeli borzongást. A hatás elképesztő volt. Eszeveszetten rohantak vissza a toronyba, a kapu nagy dördüléssel csukódott be.
A kis elf felemelte fejét, és panaszos hangon kiáltozni kezdett. Fentről egy, majd több női hang válaszolt. Lámpások gyúltak a torony oldalára ragasztott fészkekben. Lassan rés nyílt a kapun, és néhány elf gyerek szaladt ki. Mindjárt körülvették a kis hajósinast, és csivitelni kezdtek. Végül kinyílt az ajtó, és az elfek – most már fegyvertelenül – újra előmerészkedtek. Körülvették Harcsáékat, és csodálkozva hallgatták a történteket. Harcsa megfordult, és egy varázslóval találta szemben magát. A varázsló mutatóujján aranyfonalról egy mitril gyűrűt ingatott. Harcsa nem bírta a gyűrűről levenni a szemét.
A hajósinas a koponyákat sorban rakta a polcra az Ősök Csarnokában. A polc keskeny volt, ezért Harcsa feje legördült róla. Majdnem beleesett a hamvadó parázsba. Már hajnalodott. Először a pohárért nyúlt, aztán fölébresztette Harcsát. A bikák békésen legelésztek a hangásban.
- Te, ezek már befejezték.
- És ki győzött?
- Biztos az enyém.
- Láttad?
- Sajnos nem.
- Akkor nincs ser.
Harcsa mérgesen szuszogott fel sullárja hátára.
- Viszont nagyon érdekeset álmodtam.
- Majd öt év múlva elmondhatod. – Harcsa mérgesen búcsút intett, és eltrappolt délkelet felé.
Harcsa szórakozottan nézett utána, aztán a Bürke-marcsát dúdolva délnyugatnak vette az irányt.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.