2016-03-01

Partraszállás

Tengerpart, este. Magas partok között egy folyó torkollik a tengerbe. A vízben szétszórva a parthoz hasonló magasságú szirtszigetek vannak.

A naplemente giccsfaktora 9,8 a tízes skálán. A víz szelíden fodrozódik. A partban fészkelő szulák nyugtalankodni kezdenek, majd rajokban felszállnak.

A vízből kilábal egy katona, kezeiben kivont kard. Arcát takarja a sisak arcvédője. Másik négy hasonló katona követi. Óvatosan körülkémlelnek. Jelzésükre a vízből a partra trappol 9 patanval. A patanvalok hátára erősített kosarakban bőrpáncélos elfek ülnek. patanvalokon is bőr védőpáncél van. Egyik patanval letérdel, a felderítők fölmásznak rájuk.

Az egész csapat vad vágtában elindul a folyócskában felfelé. A szulák mind kirajzanak a zajra a költőtelepről. Vijjogva köröznek a tenger felett.

Erdő szegélyezi a folyót. A patanvalok a part közelében, térdig a vízben ügetnek vízfolyással szemben.

Leszáll az éj, a csapat sötétben vágtat tovább.

Egyik patanval széttapos egy krokodilt véletlenül, futás közben.

patanvalok ügetnek sorban a vízben.

Kosárban az elfek igencsak dülöngélnek, kapaszkodnak. Egyik fölhajtja az arcvédőjét. Fekete a bőre, fehér a haja. A többiek azonnal verni kezdik, ezért visszahúzza az arca elé az ellenzőt. (A csapat minden tagjának az egész akció során el van az arca takarva. Csak annyit látni, hogy termet szerint öt ember vezeti az elfeket, akik százan lehetnek. Mindenkinek teljesen azonos a felszerelése: bőrpáncél,sisak és 2 kard, íj és ezüsthegyű nyilak.)

Elől ügető patanval kosarában csak néhány elf van, de itt kapaszkodik az öt ember is. Egyik ember fölemeli a karját, a patanvalok megállnak.

Az erdőnek vége. A folyóban egy kis mesterséges sziget, rajta fallal körülvett erődtemplom. A szigettől távolabb a folyó mindkét partján gátfallal körülvett szenderföldi város (lakói az igazak álmát alusszák).

Patanvalok hátukon az elfekkel belegázolnak a folyóba, aztán átúsznak a szigetre. Közben kezd világosodni.

Szigetet nádas borítja. A patanvalok 50 méterre megállnak a templomerőd falától. A fal 3 méter magas. Mögötte egy téglalap alaprajzú épület, 3 hatalmas oszlopcsarnokos udvarral és több kisebb toronnyal.

Egyik ember odasétál a falhoz, nézegeti. Kiválaszt egy viszonylag alacsony és repedezett szakaszt. Keresztet karcol rá, félreáll, és karjával indulást jelez.

Egymás után három patanval nekirohan a falnak. Homlokával döndül a keresztnél.

Templomudvar, hajnal. Xavok macskákat etet. Kövér, kopasz férfi egyszerű kámzsás papi viseletben. Meghallja a dübörgést. Eldobja az aprólékos kosarat, beszalad a templomba egy oldalajtón.

Harmadik ütközésre a fal megremeg, felső 1 méter leomlik belőle.

Patanvalok hátukon az elfekkel nekifutásból felugranak a megbomlott falrészre. A hátrébb álló patanvalok fejükkel tolják – segítve – a kapaszkodókat. Közben a patanvalok rúgásaitól, kapaszkodásától az omlás egyre nagyobb lesz. Az utolsó patanval már segítség nélkül be tud mászni.

Az 5 ember futólépésben fut a templom főbejárata felé, a patanvalok 10 méterre követik őket. Az elfek kezében íj és nyíl, mindenfelé figyelnek. Egyik lelő egy ablakból kinéző templomszolgát.

Xavok ablakrésből lesi a betörőket. Amikor lenyilazzák a templomszolgát, azonnal meglengeti a harangnyelvet, és kongatni kezd.

Az 5 ember próbálja kinyitni a templom hatalmas bronz kapuját, nem sok eredménnyel. Két patanvalt a hajcsárja farral a kapunak vezeti, a kapu bedől. Többi patanval a templom körül rohangál, az elfek folyamatosan nyilaznak mindent, ami mozog.

Templom főhajójába betódulnak a patanvalok, az elfek leugrálnak. Egyik az emberekhez lép, és egy nyílvesszőt ad át. Fölhajítják: a levegőben körözve leesik. Amelyik mellékajtóra mutat, arra rohannak tovább.

Templom kincseskamrájába berobognak a rablók. Az emberek rámutatnak egy halom zsákra. Kilencet az elfek fölkapnak, indulnak kifelé.

Az elfek szaladnak kifele a zsákokkal. Az egyik ember körülnéz. Meglát egy macskabálványt középen, az oltár fölött. Egyik drágakőszemét kifeszíti, és zsebre vágja. Futva indul a többiek után.

Templomudvaron az elfek felugrálnak a patanvalokra. Vágtában hagyják el a templomudvart.

- - -

Shojal egy oroszlánfaragásos lótusztrónusban ébredezik. Középkorú, mérsékelten túltáplált. Fekete gombafrizurája és fonott szakálla van. Tudatosul benne a harangzúgás. Egy arany oroszlánmaszkkal díszített kőoszlophoz lép, tisztelettel meghajol. Kezét a homlokához, szájához és melléhez érinti.

Halványkék ragyogás veszi körül, mellére aranypáncél rajzolódik. Termete megnő, formája kigyúrt lesz. A fölpattanó ajtó felé fordul és kimegy.

A város főterén szenderföldi katonák futva gyülekeznek, sorakoznak. Shojal kilép a tanácsház kapuján, bömbölve rohan a kapu irányába. Közben szfinx formát vesz föl. A katonák futólépésben, alakzatban követik. Kaput az őrség eszeveszett sietséggel kitárja. Shojal és a katonaság kirohan.

- - -

Patanvalok eszeveszetten vágtatnak a folyóban, lefelé.

Kivágtatnak a folyótorkolatban a tengerpartra. A hajcsárok mindjárt zavarják be a vízbe őket. A szulák nagy ricsajt csapva fölszállnak a költőtelepről, elborítják az eget.

A patanvalok rövidesen úszni kezdenek. Mikor már 100 méterre vannak a parttól, egyik ember kihúzza az íját, és az égre fordítja.

Mindenki fölemeli az íját, a part felé tartja.

Szenderföldi katonák ellepik a tengerpartot. Észreveszik a rablókat. Páran utánuk lőnek.

A szorgosan úszó patanvalok hátáról az elfek felküldenek gyors egymásutánban három nyílfelhőt. Közben pár nyílvesző a patanvalok között csobban a vízbe.

Szenderföldi katonákat a nyílfelhő rendesen megfekteti. Visszaszaladnak az erdőbe. De aztán újra a tengerpartra rohannak. Mert az erdőből kivágtat Shojal szfinxtestben. A szenderföldiek szemmel láthatóan jobban félnek Shojaltól, mint a nyílzáportól.

Shojal a parton föl-alá járkál és bömböl (mint egy oroszlán). A szenderföldiek lőni kezdik a patanvalokat, de azok éppen lőtávolon kívül értek.

Shojal belegázol térdig a tengerbe. Visszaváltozik emberré, felegyenesedik. Tenyerébe vesz egy korty vizet. Visszaönti és mormol. A vízből kiemelkedik egy vízelementál. 4 méter magas, ember formájú. Körülnéz, és a rablók után indul a víz színén.

Patanvalokat a hajcsárok nagyobb sebességre kapcsolják az ankusokkal. Az elementál így is jobb, egyre közelít. Az utolsó patanvaltól már csak 50 méter távolságra van.

A hajcsár megállítja a patanvalt. Az elementál már 30 méterre van. Az elfek levetik sisakjukat. Fehér hosszú hajuk égnek áll. Kezüket a vízbe mártják, majd ujjaikról az égre locsolják a vizet. Hangosan kántálni kezdik Vízanya himnuszát (Weöres Sándor: Salve Regina részlete).

Utolsó pillantásod iszonyat.

A zöld-szikrájú szerető sötét szem

Tompán dermed borostyánkő-homályba,

Nincs többé fénye, lángja,

Nem óv, nem kér, nem ad,

Villáma megfagy a szempilla-résben,

S minden kerted, gyümölcsöd széthasad

A földön és az égen,

Végső kaput kitárva elhunysz gyámoltadért.

Egy csuka ugrik ki a vízből, átvetődve az elementálon. Túloldalán esik vissza, kis fodrot hagyva a vízfelszínen. A vízelementál instabillá válik, majd szétomlik.

A kosárban mindenki fellélegzik.

A patanvalok folyamatos tempózás közben három hármas csoportba rendeződnek. Mindegyik csoport alól felemelkedik egy vizi gujar. Nyitott kamráikba dokkolják a patanvalokat. Bezárják a kamrákat, és víz alá merülve eltűnnek.

Szerkli

Magosvár

Fellegvár áll egy kisebb hegytetőn. A hegy lábánál város, fallal körülvéve. Városban nagy és gazdag épületek emelkednek ki a legföljebb négyemeletes házak közül.

Logan :

- A szkviterpének a fétist visszahelyezték a törzsfőnöki tanács elnökének padjára. (Ha nem tudnád, ez mindig az előző elnök bőréből készül, hogy figyelmeztesse a mulandóságra az új főnököt. A szenderföldiek egy adóbehajtásnak nevezett rabló-hadjárat során begyűjtötték. Nem mintha nagy érték lett volna, hanem azért mert zsák alakja volt, és abba gyömöszölték a zabrált cuccost.) Ezután hosszas diplomáciai küzdelem kezdődött a szenderföldiekkel. A törzstanács hülyének tettette magát, viszont állandóan macskalevessel és krokodilsülttel kínálta a követeket. Végül megegyeztek abban, hogy Hambal nincs is, valószínűleg összetévesztették egy Hani Balu nevű martalóccal a Fekete Királyságokból. Az éhes papok ezt a kielégítő információt hallva elásták a csatabárdot, és gyorsan visszatértek a civilizált Szenderföldre.

Hatalmas félhomályos terem, barokk pompa. Ruhák szellőznek bábukon. Nargile közöttük válogat, körülötte az udvartartás különböző korú férfiai.

Az ablak előtt áll Hambal, Tüske, Orda, Füstös és Logan. Vadászruhában. Logan befejezi a jelentést.

Az udvarmester súg valamit Nargilének, aki hátra sem fordulva szól hozzájuk.

- Örülök, hogy egyben vagytok.

Nargile kiválaszt egy ruhát, oroszlánparókát és kalapot is vesz fel. Közvetlen kísérete hasonló színű köpenyt kap.

- Kéne egyet sétálni Asoktara mezején. Csatlakozzatok Mindesterhez. Addig is, vegyetek részt a szerklimen!

Kilépnek az előtérbe (olyan, mint a bécsi Természettudományi Múzeum díszlépcsője). Szemben is nyílik egy szép nagy ajtó, ahonnan a hercegné lép ki kíséretével. Nem azonos a ruha, sőt. Viszont a hercegné és kíséretének a ruhája is egységes megjelenésében. Elindulnak a lépcsőn lefelé. A pár a lépcsőforduló pihenőjén találkozik, meghajol. Nargile meghajlás közben nagy ívben bókol a kalapjával, ami hátra repül; látszólag véletlenül éppen a pohárnok fején landol.

Hambalék adják a díszkíséretet. Nyomukban az udvaroncok udvarhölgyekkel párban, tízes oszlopban. Köztük Nargile nagybátyjai, testvérei és gyermekei. Ezek mind hasonlítanak a hercegre, csak életkorban és - kisebb mértékben - testalkatban térnek el, bár a gyerekek közül pár a hercegnére hasonlít.

A ceremóniák udvarába indulnak. Hideg, éles fény. Lakosztályokkal ellentétes oldalon egy szép lépcsőn trón és baldachin, mint a coimbrai egyetem udvarán.

A két másik oldalon átjáró, fölötte erkéllyel. Erősen barokk stílus, reneszánsz épületre ráépítve.

Népség, katonaság, válogatott cigánylegények sétálnak, beszélgetnek. Oldalbejárat erkélyén zenekar játszik, páran táncolnak, többen csak hallgatják.

Dobszóval a testőrség áttör a lézengőkön, 20 méter széles utat nyitva. A dobosok a testőrök nyomában haladnak, a megtisztított térben karuszeleznek.

Fanfár hallatszik (mondjuk Bartók Kékszakállúból „Lásd ez az én birodalmam”, csak ének helyett harsona). 

Az üres térbe besétál a ceremónia mester. Körülnéz, elégedetten fölemeli botját. Harsona elhallgat, csönd lesz. Koppant a bottal: kezdődik a bevonulási zene (Henry Purcell - King Arthur - First Music Chaconne). 

Elindul a hercegi pár, tíz lépésenként körbehajolgatnak, mint a francia négyesben. Ilyenkor a nép is meghajol. 5 méterre követik tízes oszlopban az udvaroncok, ugyancsak francia négyest táncolva.A kíséret eltáncolása után üresen maradó térbe hirtelen betáncol pár dandy, elkapva fiatal lányokat. Polkát járnak nagy sebességgel. De ahogy a kíséret föllép a lépcsőn, az udvaroncok lassan ellepik a teret, a polkázásnak is vége.

Nargile és a hercegné nagyon és fenségesen helyet foglal a trónon, fogadja az udvar hódolatát. Közben a trón hátterét alkotó fénysugarak elkezdenek forogni, elsők az óramutató járásának megfelelően, hátsók az óramutató járásával ellenkezően. A koronát és pajzsot tartó angyalkák a hercegi pár felé fordítják pofijukat.

A zene éppen elhallgat, így mindenki hallhatja az utasítást.

- Ja! Logan itt marad!

A zene folytatódik. Kezdődik a szerkli.

• Tartalomjegyzék
• Következő rész