Tánczos meg lett autóztatva és két nagykőrt lesétált a repülőtéren. A póráz már nem zavarja (annyira). Elkezdtem a rongyozást és apportírozást. Tanítani.
Összecsomagoltam holnapra a képeket és egyéb kiegészítőket. Megbeszéltük a vonulást mindenkivel. Csak a hajvágás marad holnapra. Vagyis tág tere nyílt a bénázásnak, rosszalkodásnak. Tibi vezeti a másik kocsit. Átjött megbeszélni, és kérni három képakasztót. Elvett négyet. És panaszkodott a pedagógus életpályára. Én már 15 évvel ezelőtt figyelmeztettem, hogy meneküljön, de nem hallgatott rám. Akkor pedig ne panaszkodjon. Ezt hallva megnyugodott.
Wiener Melange a teraszon.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.