Eltévedve a jó és a rossz kertjében.

2016-03-103 Harsvaradan hajtás - Hamuföld - Gujarvásár - Devsirme

2016/03/10. - írta: Kárász

Hamugnómok

Kis téli Zöld kolostor kapuja, hajnal. Szerzetesek megnyitják a kaput. Pár kint alvó zarándok föltápászkodik, akarna bemenni, amikor Orda kivágtat harsvaradanháton. Vadász ruhába van öltözve, hátizsák van rajta. 20 harsvaradant hajt maga előtt, karikás ostorral bíztatja őket.

Az égen szép kumulusz felhők, a felhők alatt viszont rusnya és vészjósló keselyűk köröznek.

Orda - ügetésben tartva a kondát - halk dübörgéssel nyomul.

Egy hét méter átmérőjű kúp alakú mélyedés van a konda útjában. Pár harsvaradan beleszalad a gödörbe, a többi kikerüli. A gödör aljából váratlanul fölnyúlik nyolc csáp. Elkapja az egyik harsvaradant, és a föld alá rántja. A harsvaradan visítva ellenkezik. A többi harsvaradan megtorpan, a visító segítségére indul. Orda odaugrat, az ostorral eltereli a kanokat a gödörtől. Rövid kavarodás után újra ügetésre fogja őket. A harsvaradan még mindig visít a föld alatt.

A dombok olyanok, mint a hullámok a tengeren. Ez egy zöld megfagyott tenger. Kalászosodik a kendőce, a harsvaradanok igyekeznek néhányat harapni futás közben.

Egy ginekar ugrik a konda elé. Kutya nagyságú rovar, hatalmas rágókkal és indokolatlan bátorsággal.

Az egyik harsvaradan támadásba lendül, és éles agyarával hatalmas sebet ejt a ginekaron. Sikerén felbuzdulva a többiek is nekifutnak, és rövidesen a ginekar megígéri, hogy többet nem támadja meg a kisebbeket. Azonban már késő a bánat, nincs kegyelem. Leölik, vérét felszürcsölik, csontjait szétrugdossák.

Orda továbbhajszolja a harsvaradanokat a buckákon.

Bámelek sunyiskodnak az árnyékban.

Váratlanul egyik bámel a harsvaradanok közé ugrik. A harsvaradanok meglepődnek és szétszaladnak. Orda karikásával durrogtatva tereli össze őket. Vágtában hagyják el a veszélyes területet.

A bámelek kiröhögik feltápászkodó - kissé megtaposott - társukat.

Fehér hegyen fölfele a harsvaradanok sípolva veszik a levegőt, gyors lépésben kapaszkodnak a meredeken. Patájuk néha megcsúszik a köveken.

Az egyik harsvaradan csüdje beszorul két kő közé. Ahogy próbálja kiszabadítani, szétrúgja a köveket. A megindult kövek legurulnak a lejtőn, és egyre újabbak szabadulnak el. A görgeteg rendesen megsorozza a kondát. Több állat is megsebesül.

Orda megállítja a kondát. Leszáll, keresgélni kezd. Talál egy pocsolyát, a vízét belemeri egy tökhéjba. Nézésével forgásba hozza a vizet, mormogva ráolvas. Fűszálakból ecsetet csinál, és a szenteltvízzel gyógyító rúnákat rajzol a harsvaradanokra. Szemük felragyog, szőrük kifényesedik, azonnal az utat kezdik szimatolni. Orda nyeregbe ül, és előre indul. Harsvaradanok követik.

A hegynek vége, újra dombság következik. Orda a Napot nézve tájékozódik, aztán ügetésben továbbvezeti a kondát.

Föltűnik egy folyó. Orda távcsővel pásztáz, meglát egy hidat, arra indul tovább.

A híd ütött-kopott, de a szerkezete ép. Ocsmány grafiti van hídfőre mázolva, a korlátra gyíkember maradványokat szegeztek elrettentés végett. Csattognak a paták az ócska kövezeten. Orda szerencsésen átér a kondával a túlsó partra.

Félsivatagos pusztaság. Orda egyenesen hajtja a kondát, rövidvágtában. A láthatáron feltűnik egy gyíkember. Szagot kap, és a konda nyomába ered. Vad hajsza kezdődik. A harsvaradanok az egész napos hajtás ellenére tudják diktálni az iramot. Amikor a gyíkember kezd lassulni, szembefordulnak vele. Elkezdődik a test-test elleni küzdelem. A gyíkember alulra kerül, inai a nagy terhelést nem bírják, megrokkan. A harsvaradanok azonban nem elégednek meg egy pontozásos győzelemmel, addig nyüstölik a támadót, amíg mozog.

Egy harsvaradan ráment a küzdelemre.

Naplemente. Orda mérsékelt sebességgel kocog a kondával. Tülkölést hallani, majd két irányból is megindul valami a konda felé. Orda a fogát csikorgatva figyeli, hogy melyik porfelhőből mi bontakozik ki. Orkok közelednek ponkaj háton. (A ponkaj egy 8 négyzetméteres laposhalra hasonlít, amely fél méter magasan lebeg a talaj fölött. Két ork ül egyen.)

Az orkok körbelibegnek, barátságosan köszöntik Ordát. Örömmel nézik a kicsiny kondát. Megmutatják a következő állomás helyét, és visszamennek őrhelyükre.

Innentől már nyugodt az út. Az orkok minden őrposztnál megmutatják, hogy merre tovább.

Föltűnik a látóhatáron egy hatalmas bérc. Ahogy közelednek, úgy veszi fel egy ég felé nyúló kéz formáját. Közelről már csak egy magas kősziklának látszik. Egyre több tülök búg a sziklák között.

Kőkéz lába, este. A hasadékokból viszonylag jól felfegyverzett orkok jönnek elő. Kezet ráznak Ordával, hátba vágják, megkínálják valami gyanús lével. Meghúzza, elakad a lélegzete. Miközben levegőért kapkod, arca három másodperces időközökkel végigjátssza a szivárvány minden színét.

- Spiritusssssz! - hörgi Orda fuldokolva.

- Ja! - vigyorognak az orkok. Mindjárt lenyeletnek Ordával egy újabb töltetet. Bevezetik a barlangrendszerbe.

Kábé 100 négyzetméteres barlang. Sötét, meleg, elhanyagolt. Egyik sarkában kandalló-tűzhely. Lobogó tüze adja a világítást. Falakat ehető állatok (krómanyoni stílusban) festett képei díszítik: elefánt, bhongle, monti píton, facecsand, elf, nitin, vadászvakond. 20-30 ork lézeng, főleg kitepik. A bejáratnál két felfegyverzett holafa áll.

Orda a földön ülve eszik egy tálból. Bal kézzel tartja az álla alá a tálat, jobbal tuszkolja a szájába a falatokat. Taknyoncok érdeklődve nézik. Időnként dob nekik egy falatot, amin összemarakodnak.

Orda mellett egy kitepi ork próbálja a levelet silabizálni, a többiek lökdösve biztatják. Végül feladja.

- Mi van a levélben?

A kitepi Orda elé tartja a levelet.

Orda minden vessző alatt betol a szájába egy falatot, miközben olvas.

- Szokásos üdvözlések, blabla, jókívánságok, vigyetek el a hamugnómokhoz.

- Esőről nincs szó?

- Lesz, mihánst hazaérek.

Ork főnök körbenézi az holafákat, azok vállukat vonogatják. Ordához fordul, és bólint.

- Jó! Legyen neked.

Kőkéz lába, reggel. A bejáratból előjön Orda és pár szetver ork. A szetverek fejükre és arcuk elé tekerik a sálukat. Úgy néznek ki, mint egy tuareg. Orda rövid tétovázás után a kalapját beteszi a hátizsákba, és hasonlóan fejére tekeri a sálját.

Előlebeg 5 óriásponkaj , mindegyiket kitepi ork kormányozza. Szetverek fölülnek a ponkajokra, az utolsóra föltessékelik Ordát.

Sort alkotva elindulnak. Nagy port vernek fel.

Szürke por lep mindent, az ég szerencsére kék. Elhúz az első óriásponkaj , a szürke port rendesen fölkavarja. A kép egységesen szürke, nem látni semmit a szürkeségen kívül. A következő ponkajokat és utasaikat látjuk lavírozni. A kép monokróm, a szürke különböző árnyalataival.

Orda ül a kitepi mögött, előtte és körülötte siklik a kíséret.

Az összes ponkaj váratlanul jobb fordulóval befékez, megáll. A befékezés csak Orda számára váratlan, mert leesik. A por még jobban felkavarodik.

- Most mi van?

- Megjöttünk.

- Hol vannak a hamugnómok?

- Itt vannak.

- Hol?

- Mindenhol. Ha itt maradunk, soha nem jönnek elő. Te is jobban jársz, ha nem keresed őket. Csááááááááááááá!

A ponkajok megfordulnak és elsiklanak. Orda csak áll, köszönni is elfelejt.

A por leülepedik. Az eget is látni. Aztán a tájat: sík a vidék, de kisebb halmok vannak rajta, amiket tornyocskák díszítenek. Minden szürke a hamutól. Mint egy havas táj. Csak szürke.

Orda letekeri fejéről a sálat, és leporolja magát. Fejére teszi a kalapját. Üde színfolt a nagy szürkeségben. Várakozik, nézelődik, lődörög. Meglát egy fát.

A fa 5 méter magas, belepte a hamu. A levelek között öklömnyi terméstokok vannak. Orda alája húzódik, mert már kezd az agya forrni a melegtől. Nekidől a fának. A fáról először lepereg egy csomó hamu, aztán a terméstokok repedezni kezdenek. Egyszerre vagy 2000 burok fölszakad, golyók rajzanak ki. Teniszlabda nagyságú golyók, szárnyakkal. Körberepülnek, szabálytalan alakú felhőt alkotva. Párszor megkerülik a fát, aztán lassan emelkedni kezdenek. Orda közéjük vág a kalapjával, kettőt leüt. A golyók hangos vartyogással fölemelkednek, és elhúznak kelet felé.

Orda ismét leporolja magát, aztán fölszedi a földről a két golyócskát.

Egy hamugnóm áll előtte. Burnuszba van. Fején ugyancsak tuareg típusú turbán, a szemén kívül nem látni belőle semmit. Kinyújtja mindkét kezét. Orda beleteszi a zsákmányt.

Hamugnóm leszedi arca elől a kendőt, enni kezdi a golyókat. De a szárnyukat kiköpi! Kávébarna a bőre, szeme gyöngy, haja kócos és gesztenyebarna. Csámcsog, Orda ezen nem is csodálkozik.

Átfut egy tevemadár, fölkavarja a port. Orda csak pislog. A tájat ismét nem látni a nagy szürkeségben. A hamugnóm kézen fogja Ordát, és vezetni kezdi.

Megállnak. Egy kisebb szürke fémkapu van előttük, alig lehet észrevenni. Hamugnóm mutatóujjával elkezdi követni az egyik vésetet. Egy spirál végén megáll az ujja. A kapu kinyílik, bentről vérvörös fény árad ki. Belépnek.

Zsilip

Bent vöröses félhomály uralkodik. A folyosó fala sima, gyöngyházfényű, de a felszín mögött ereket és vörös rostokat lehet felfedezni. Orda és a hamugnóm átmennek.

A tér kitágul, 9 négyzetméteres kerek szobába lépnek. A hamugnóm visszalép, a bejárat - mint egy száj - bezáródik. Orda körülnéz, tanulmányozza a felszín alatt látható erek és rostok mozgását. Háta mögött a falból lassan kitüremkedik egy oszlop. Kettéválik, mint egy függöny. A színen középen egy karosszék, benne ül díszes kaftánban és karimás gyékénykalapban egy gnóm = Anuntapat Suksaimuang.

- Üdvözöllek Orda!

- Tiszteletem, öregapám!

- Szerencséd, hogy öregapámnak szólítottál. Mit keresel itt, ahol madár is csak ritkán jár?

- A hercegnek gujarok kellenek.

- Hallottam, hogy Nargile herceg sok és súlyos vereséget szenvedett mostanában. De pont gujarokkal akarja a veszteségét pótolni?

- A gujarok nem a háborúhoz kellenek.

- Hm. Hm. És mennyi kell?

- Tíz.

- Ajaj! Nem lesz az sok?

- Majdnem elfelejtettem!

Orda kivesz a hátizsákjából egy dobozt. Anuntapat Suksaimuang fölpattan, és kikapja a kezéből. A doboz szépen be van csomagolva, az átkötés alatt egy boríték.

Anuntapat Suksaimuang felolvassa a boríték üzenetét.

- Anuntapat Suksaimuangnak, öreg barátomnak! Küldök pár tojást, vérfrissítés végett, és baráti üdvözletként. XXIV. Nagy Senki.

Anuntapat Suksaimuang meghajol.

- Fogadd szeretettel a csomag átadóját!

Anuntapat Suksaimuang kibontja a dobozt, van benne legalább 20 gujartojás.

- Beszélhetünk róla. Mivel öregapádnak szólítottál, odaadok annyit ingyen.

- Köszönöm nagylelkűségedet. De kéne kormányos is mindegyikhez.

- Ajaj! Hát az nem fog menni. A családok nem szívesen engedik el egyik fiúkat sem az emberek közé.

- Nem olyanok kellenek, akiket nélkülözni tudtok, hanem a legjobbak.

- Ajaj!

- Beszéld rá őket, légyszi! Nargile kedvéért! És Senki is örülne.

- Ajaj! Nehéz ügy.

- Mit szeretnek a családfők?

- Zafírt.

- Mennyit?

- Fejenként egy bögrényit.

- Mekkora az a bögre?

Anuntapat Suksaimuang benyúl a burnuszába, kivesz egy szép porcelánbögrét. Szerencsére csak 1 decis.

- Hívd őket, hátha meg tudok állapodni velük is.

- Nem szükséges idehívni őket. Majd átadom nekik a hitvány kavicsokat.

Egy asztal emelkedik ki a padlóból. Anuntapat Suksaimuang rátesz egy tálat. Orda a bögrét megmeríti a hátizsákjában, és kimér 1 liter rubint.

- De ez nem zafír!

- Nem mindegy nekik? Ez is alumíniumoxid.

- Bolondnak nézel?

Orda megmeríti a bögrét a hátizsákban, és átadja Anuntapat Suksaimuangnak. Az hanyagul eltünteti burnusza ráncában. Megelégedett.

- - -

Sík a vidék, de kisebb halmok vannak rajta, amiket tornyocskák díszítenek. Minden szürke a hamutól. Mint egy havas táj.

Egyik kisebb domb megrázkódik, és hirtelen 2 métert emelkedik. Miközben oldaláról még mindig szakadnak le göröngyök és hamu, négy oszlopszerű lábán kissé elfordul, és lassan megindul. Kilenc másik is föltápászkodik, sorba rendeződnek, mennek. Gyorsan haladnak, de alig vernek föl hamut.

Óriásira nőtt teknősök, hátpáncéljukból 5 - 7 torony emelkedik ki. A páncél és a tornyok szép színesek. A teknős többi része vörösesbarna. A teknős feje járás közben az utat pásztázza.

A kormányállás 2 méter átmérőjű, kör alakú fülke. Orda fél, hogy beveri a plafonba a fejét. A kormányos nem, mivel gnóm az istenadta. Nevéből is tudhatjuk, ami HebelKorkenZieher. A berendezés hozzá van méretezve. A fülke körben ablakos (steampunk stílus). Az ablakokból látni, hogy a gujar mozog, kilenc másik követi.

- Biztonságban leszünk?

- Nem. De itt sem vagytok biztonságban.

Orda elővesz egy iránymutatót, nézegeti.

- Miért arra megyünk?

- Csak.

- Egy hét múlva Porkútnál kell lennünk.

- Ott leszünk.

- Akkor miért nem arra kormányozol?

- Mert a gujarokkal nem lehet hegyet mászatni.

Ezen elhümmögnek. Csak úgy mondom, egy darab kormány sincs a fülkében. HebelKorkenZieher egy polipcsigát simogat, ami a műszerfalon trónol.

Orda távcsővel pásztáz. A horizonton színes sáv tűnik fel: ott már vége a Kiégett Földnek.

A gujarok gyorsan haladnak, alig vernek föl hamut. Pesnyőkék repdesnek a lábuk és nyakuk körül. Próbálnak élősködőket kikaparni a bőrredőkből.

Devsirme

Másodosztályú vonatfülke (olyan a berendezés, mint az Orient Expresszen). Kifényesített rézcsövek, öntöttvas elemekkel összekötve, stb. Az üléseken és a bőröndtartókon különböző korú átokmanók ülnek, tálkából valami szottyosat kanalaznak. A fülkeajtóból nézi őket Selamat Datang - egy kötényes manó - kezében merőkanál. Mögötte kerekes üst.

Rashtrapati Bhavan a fülkeajtóhoz megy.

- Kérek még, kaller úr!

Selamat Datang forgó szemekkel ütésre emeli a merőkanalat.

Miiiiiii???????????

Ebben a pillanatban dobpergés szólal meg kintről. A manók az ablakhoz rohannak, aztán kiszaladnak a folyosóra, föllökve Selamat Datangot és az üstjét. Közben marabu-táncosokról üvöltöznek.

Selamat Datang tápászkodik. Másik fülkéből is kirohannak a manók marabutáncosokról üvöltözve. Szaladnak a folyosó végén át kifelé. Újra föllökik Selamat Datangot. Újabb fülkéből is kirohannak a manók marabutáncosokról üvöltözve. Szaladnak a folyosó végén át kifelé. Páran elcsúsznak a szotykos müzlin, ez torlódást okoz. Újabb fülkéből is kirohannak a manók marabutáncosokról üvöltözve. Szintén föllökik Selamat Datangot. Egyik visszafordul, segítő kezet nyújt neki. Aztán nagy élvezettel visszalöki a szutyokba. Újabb fülkéből rohannak ki a manók marabutáncosokról üvöltözve. A fülkék kiürülnek. Selamat Datang föláll, ekkor a folyosó padlójáról lenyílik egy rejtekajtó. Felugrálnak a manók, marabutáncosokról üvöltözve. Szintén föllökik Selamat Datangot. Kirohannak. Selamat Datang tápászkodik. Leporolja magát, indul a kijárat felé. Hátulról nekirohan egy manó marabutáncosokról üvöltözve. Próbálja kikerülni Selamat Datangot. Selamat Datang méltóságteljesen hátrafordul, merőkanállal rendreutasítja a tolakodó manót. Még méltóságteljesebben kilép az ajtón, a manó türelmetlenül nyomul utána.

A vagonok egymás mellé húzva állnak egy bokros területen. Előttük sík tér, azon három maskara táncol, két másik eszméletlen iramban és hangerővel dobol. A kocsikból tömegével rohannak a manók a táncosokhoz.

A maskarák testét nem látni a jelmeztől. Fejükön primitív doboz alakú álarc van, amiről paróka omlik a vállukig. Nyakuktól a földig érő zárt köpeny színes tollakból. Lábuk, kezük a táncolás és ugrálás közben alig látszik. Emberi méretűek. A manók köréjük sereglenek, 5 méter átmérőjű táncteret hagyva szabadon.

Általános a lelkesedés, csak Carotis Vertebralis nézi gyanakodva az eseményt. Az első sorban áll.

Táncosok jól összehangolva cigánykerekezni kezdenek. Öt forgás után megállnak, pihennek. A dobosok is lelassítják a ritmust. Carotis Vertebralis beugrik a tánctérre.

- A marabutáncosok csak két hét múlva várhatók!

Dobosok gyorsítják a ritmust, a táncosok elkezdik magukat riszálni.

- Hagyjátok abba azonnal. Kik vagytok?

Egyik táncost elkapja, a köpenyénél fogva rángatni kezdi. A köpeny elszakad, a repedésből 628 marabú repül ki. Egy kőrt tesznek a tánctéren, majd fölemelkednek. Logan (és 4 zoli) áll a átokmanók gyűrűjében.

Tinkerek! Sorozás van! - kiáltja vigyorogva.

A manók nem hisznek a fülüknek. Közben a bokrok közül elővágtat 15 zoli marhányháton.

Carotis Vertebralis rémülten ugrálni kezd.

DEVSIRME!

A fiatalabb manók kezdenek sprintelni elfele. A vagonokból is rohan ki mindenki. Fiatalok csatlakoznak a menekülőkhöz.

Loganék kényelmesen marhányra szállnak. Közben ledobják a tollköpenyt.

- És kezdődik a futtatás.

A zolikkal a futók után üget kényelmes tempóban. A téren maradt idősebb manók átkozódni kezdenek.

A manók egyenletes tempóban futnak. Páran köhögni kezdenek, lemaradnak. A lemaradókat utolérik a marhánylovasok. Ostorral meglegyintik őket. Ez az egészségesekre ösztönzően hat, fölzárkóznak a futókhoz. A kehesek leülnek, a zolik nem törődnek velük.

- Az egészségügyi vizsgálaton ezzel túl is vagyunk.

A bozót besűrűsödik, csak egy 3 méter széles úton tudnak a manók tovább futni. Mögöttük a marhányhuszárok összezárnak. Lassú ügetésben hajszolják a átokmanókat előre.

Korláttal és hálóval körbezárt karámba fut be a manócsapat. A zolik bezárják a karám kapuját. Bemennek a karámba. Csoportokba osztják a manókat. A manók leülnek a földre, szuszognak. Gyümölcs és kenyérosztás jókedvre hangolja őket.

A karám végéhez áll egy gujar. Első csoportot a zolik fölállítják, és a gujarhoz lökdösik. Gujar alján lenyílik egy rámpa (mint az Ezeréves Sólyomról szokott). A manók fölszaladnak a gujar belsejébe. Rámpa felhúzódik, a gujar helyet ad a következőnek.

Karámban a manók izgatottan fölpattannak.

Gujarok sorban veszik fel a csoportokat a karám végénél.

Egyik csoportban áll Rashtrapati Bhavan. A csoport kis lépésekkel húzódik a kijárat felé. Megelégedve nézik a gujarokat.

- Funkcionálisan olyan, mint a kocsifalu házai. Csak a házak egybe vannak építve a lokoszaurusszal.

Rashtrapati Bhavan csoportja következik beszálláshoz. Futni kezdenek, felszaladnak a rámpán. A rámpa az utolsó manóval felcsukódik.

Derengő fényben áll a 10 átokmanó. Tapogatják a falat, a felszerelést. A gujar már elindult, ezért a manók kicsit dülöngélnek. De azért biztosan állnak a lábukon. Bejön a kormányos. Vagyis HebelKorkenZieher.

- Na mi van, köcsögök?

- Köcsög az anyád.

PAFF. Kormányos leoszt egy lángost Rashtrapati Bhavannak. Többi manó vigyorog, Rashtrapati Bhavan dörzsölgeti az arcát. A családias jelenet hatására a feszültség oldódik.

- Meg fogjuk egymást érteni. Itt bent elég meleg van mindig. Nem kötelező a poncsót hordani. De amilyen rondák vagytok, talán jobb lenne. Megmutatom a kamrákat, aztán feladatot kaptok.

Szétnyílik egy száj alakú ajtó, ezen áthemzsegnek egy másik kamrába.

Gujarok sorban vonulnak. Előttük és körülöttük marhányhuszár zolik léptetnek. Az első gujar tornyain kibomlik Nargile zászlója. Sorban a többin is.

A menetoszlop kitűnik a képből. (Következő megjelenéskor a manók már Nargile színeibe lesznek öltözve.)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://karasz.blog.hu/api/trackback/id/tr418460454

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása