Március 23: Molnárékkal megnéztük a Vihart Örkény Színházban. Most láttam először a darabot. A színház szokott egyszerű külsőségeivel rendezte meg. Ezzel nincsen semmi baj, csak a színpadot legalább kiseperhették volna. Olyan koszos, hogy a minimális jelmezek is folyamatosan összekoszolódnak. Az előadás általában jó, de kiemelkedik két énekes - Murányi Márta és Szathmári Judit- akik folyamatos tündéri trillázásaikkal dobják föl a hangulatot, és egy betétben kisebb barokk operát éneklenek el Hymen problémáiról. (Hymen nem az Xmen film egyik szereplője, hanem a házasság istenkéje.)
Délelőtt fölmentünk Vácra. Molnárék most jártak ott először. Hófúvást jósoló idő volt, ezért szinte üres volt az egész belváros. A dómban végignéztük a passió jelmezes főpróbáját. K19 kortárs festőknek előző este nyílt a kiállítása, naná hogy nem bírtuk megnézni. Itt (illetve ott) is csak a megnyitón lehet a képeket megcsodálni, aztán rázárják az épületet a kiállításra. Több telefon ellenére sem volt hajlandó odaslattyogni, és a kaput kinyitni. Gondolom, a fizetését is ilyen vonakodva veszi fel. Szerencsére onnan 200 méterre a Sajdik kiállításra beengedtek. Ebédeltünk a Révkapuban. A "kaja" jó volt, a kiszolgálás pocsék. Felszolgáló később hozta a levest, mint a főételt.

Istvánnal szerdán újra találkoztunk. Temetésre mentünk Sopronba. A hóhelyzet miatt elhasználtam az éves nyugdíjas kedvezményemet = vonattal mentünk. Ha nem lenne ez a kedvezmény, nem érné meg. Idénre már nincs is több kedvezményem, nem is fogok vonatozni. Megbeszéltük, hogy egymás mellé kérjük a helyjegyet. De ez lehetetlen. Vasutasoktól mondjuk nem is lehet elvárni, hogy olyan számítógépes programot vegyenek, ami az utas igényeit is figyelembe veszi. Tátrai úgy akarta kicselezni őket, hogy két helyjegyet vett egyszerre. A kocsiban derült ki, hogy a két hely a vagon két ellenkező sarkában volt. Többi utas is szenvedett ez miatt. Egy nagymama három unokájával szanaszét lett volna ültetve. De az utasok hamar túltették magukat a MÁV megszokott idétlenségén, és mindenki odaült, ahova akart. Einstandoltunk egy asztalos részt, és végigbeszélgettük az utazást. Közben ellopták Tátrai kalapját.

Attól tartok, hogy a temetés még lesz téma, ezért most nem írok róla. Egyébként szomorú eset, de ugyanakkor jó lehetőség volt nekünk - öregfiúknak - egy belsőséges találkozásra. Bélával meg is állapodtunk, hogy elmegyünk egymás temetésre. Bár nekem nem lesz temetésem, mert abban bízok, hogy fiam figyelembe veszi a kérésemet, és a Dunába szórja a hamvaimat. Majd 76 év múlva.
Csütörtökön mentem Vácra újra, mert Miklóst kiengedték a kórházból. Útvonal tervezésnél azt írta gugli, hogy inkább ne menjek a váci kórházba. Tudom, nem szabad oda menni. Volt személyes sok rossz élményem, nem kell engem onnan ijesztgetni. De most Miklósért mentem. Nem egy tigris egy nappal a műtét után, de húsvét előtt gondosan kihajigálják itt is a betegeket. Visszafelé elhoztam Nagymarosról a dunakeszi művészek képeit.

Vasárnap itt volt Erik új barátnőjével. Fűztem a fejét, hogy zenéljen a könyvtári kiállítás megnyitóján.

Úgy tűnik, megjött a Tavasz. Mindenről a turisták tehetnek. Nem hagyták a busókat, hogy rendesen eltemessék a telet. Állandóan fényképeztették magukat velük.
