Holafák

Reggel Tüske kiugrik egy középmagasan lebegő hagymagömbből. A patakhoz megy, fölé hajol inni. Meglát arcán három karmolást. Csen kua formájú a seb.

Sok mungekar jön nagy és erős hálókkal. Tüske egyből csatlakozik hozzájuk. Halkan beszélgetve elvonulnak.

Mungekarok 2x100 méteres hosszban, tölcsér alakban feszítik ki a hálót. A hálótölcsér egy csapdakertben ér véget, amit tüskés ágakból alakítanak ki. 

Mungekarok óvatosan meghajtják a bozótot. Több harsvaradan konda besétál a hálócsapdába, majd a csapdakertbe.

Mungekarok és Tüske örömmel szemlélik a hatalmas zsákmányt. Egyik mungekar lándzsával le akar ölni egy harsvaradant.

- Nehogy leöld! - szól rá Tüske.

- Már miért ne?

- A kanokat adjuk el, a kicsikből csak annyit vágjunk le, amennyit megeszünk és a húsa nem romlik meg. A kocákat engedjük el.

- Ilyent még nem csináltunk. - mondja Apja. - Rád bízom. Ha nem sikerül, jól kiröhöglek.

Mindenki nevet. A kanok fejére kantárt kötnek. Néhány süldőt levágnak, a többit visszazavarják a bozótba.

Tüske néhány felfegyverzett mungekarral a kankondát terelgetni kezdi, többi mungekar a hálóval és levágott malacokkal indul vissza az erdőbe.

Tüskéék terelik a harsvaradanokat. Egy kisebb katonai táborhoz érnek. A katonák más színekben vannak, mint Nargyle csapatai. Római légiós formájú felszerelésük van. Néhány trollt és félszerzetet leszámítva elfek.

Tüske beszélgetni kezd az őrparancsnokkal. Őrparancsnok hívására kijön a táborból egy beosztott tiszt (gnóm). Megnézi a harsvaradanokat, alkudozik Tüskével. Megállapodnak. A katonák a harsvaradanokat behajtják a táborba. Gnóm kihozat három zsákot, és átadja egy erszénnyel Tüskének. Kezet ráznak. Tüskéék a zsákokkal futva indulnak vissza.

A táborban délután a fák között szétszórtan ücsörögnek és beszélgetnek a mungekarok. Befutnak Tüskéék.

- Hála Földanyának, épségben megérkeztetek.

- Hála Kufárnak, szerencsével jártunk.

A főnök elé borítja látványosan, egyenként a zsákok tartalmát. Elsőből lándzsahegyek esnek ki. Másodikból tőrök. Harmadikból baltafejek. Az erszényből aranypénz és néhány drágakő.

Mungekarok egyre többen gyülekeznek, körbe állják a teret. Próbálnak lenyúlni valamit.

- Senki nem nyúl le semmit! - kiabál Apja. - Vagyis bármit! Mindenki tegye hátra a kezét! Majd én igazságosan szétosztom.

Csalódott moraj.

- Tessék a zsákmányt visszarakni a zsákokba! A zsákokat vigyétek a totemházba!

A pénzt kezdi visszasöpörni az erszénybe. Az egyik drágakövön megakad a szeme, fény felé tartva nézegeti.

- Van ott még több, ahonnan hoztam. A seregek minden mennyiséget átvesznek harsvaradanból. Csak az ilyen jól fejletteket persze. Ha megengeded, akkor gyűjteni fogom a harsvaradanokat. A haszon a törzsé.

- Ügyes vagy!

Valami ribillió van a fák között. A mungekarok elvigyorodnak.

- Tüske segíts! - hallani Kígyószisz kiáltozását.

Tüske futva indulna a hang irányába, de a többiek mosolyogva visszatartják. Kiszabadítja magát, és a fák közé szalad.

Asszonyok és lányok leteperték Kígyósziszt, moccanni sem tud. Éppen a haját vágják csirkefejre. Kígyószisz visít. Tüske odarohan. Rohanna, de a harcosok lefogják, közben nevetnek. Tüske nem érti.

- Asszonyfrizurát vágnak neki. Már nem járhat lyányfrizurával!

- Ja! Már értem.

Nők abbahagyják Kígyószisz preparálását, elengedik. Kígyószisz villámló szemekkel fölpattan, a nők szétszaladnak. Kígyószisz lerázza magáról a hajszálakat, körülnéz. Meglátja Tüskét, hozzászalad, és pityereg. Háta mögött a harcosok pukkadoznak a visszatartott nevetéstől.

- Látod, mit tettek a gyönyörű hajammal?

- Így még jobban tetszel. - Megcsókolja.

Ezt hallva a harcosokon újra kitör a röhöghetnék.

- Miért nem változtattad kígyóvá őket?

- Mert a felesleges varázslás öregít.

Tüskéék még turbékolnak, a táborban mindenki folytatja a munkáját.

Beindult a harsvaradanbiznisz. Már vagy 10 üzlet lebonyolódott. Tüskéék most újabb harsvaradankondát terelnek az erdőben.

Megjelenik tizenöt holafa. (Hatalmas tugt orkok, akik törzsüktől elszakadtak, mert csak a küzdelemnek élnek. Jobb is, ha ezek nem szaporodnak.) Viking típusú a felszerelésük. A mungekarok azonnal elvágtatnak. Tüske harsvaradanján higgadtan várja a fejleményeket.

- Mi most itt zabirálni fogunk!

- Az meg mi?

- Régi ork szokás.

Tüske harsvaradanján továbbra is higgadtan várja a fejleményeket. A holafák nézegetik, tapogatják a harsvaradanokat, majd kétfelé osztják. A nagyobbakra kötőféket vetnek, a kisebbeket kezdik levágni.

Tüske rájuk mordul, erre fegyvert rántanak. Hatalmas bunyó kezdődik.

Tüske a kutyák és harsvaradanok támogatásával sarokba szorítja a holafákat. Ez baj, mert ha hagyott volna számukra kiutat, megfutottak volna. Így viszont kétségbeesésük megsokszorozza erejüket.

Tüske sorban vágja le a holafákat, de mindegyik vág egy súlyosat rajta, mielőtt fűbe harap. Végül csak három marad. Darabokra szabdalják Tüskét.

- Végre sikerült egy rendes zabirálást csinálni. Pedig az ember majdnem elrontotta!

Fölugrálnak a harsvaradanokra.

Ifjú mungekar harcosok kerülnek elő, rátámadnak a holafákra. Közben folyamatosan sípolnak. A sípolásra újabb mungekarok rohannak oda. Csak alibiharc folyik a holafák részéről, visszavonulásukat fedezik vele.

A kép kiürül.

Mungekar harcosok jönnek futva Kígyószisszel. Körbeállják Tüske maradványait.

Kígyószisz jajveszékelni kezd. Az ég elszürkül. Hatalmas viharfelhők fejlődnek, de eső nem esik. A madarak röptükben egymásnak támadnak.

Kígyószisz leül egy kőre, és mormolni kezd. Szeme, arca átmegy kígyóba. Legyezőjéből kitép egy fekete tollat, és a földbe szúrja.

Különböző irányokból odarepül 7 varjú. A toll körül kezdenek toporogni, közben lassan alakulnak 7 mezítlábas remetévé, vagyis táltossá. Hülye foltokkal tákolt köpenyük van, csuklyájukat mélyen a szemükre húzták. Kezükben 2 méteres láncos bot van, végén villás elágazással.

- Fél órát kaptok, hogy összerakjátok. - Sziszegi Kígyószisz. - Ha sikerül, elfelejtem az adósságotokat. Ha nem …

Egyik táltos elindul a véres paca mellett, a többi besorol mögé. Bal kezüket az előttük csoszogó vállára teszik, jobb kezükben lévő láncos bottal minden verssor végén a földre ütnek. Az átokima páratlan sorait mindig más remete mondja, a párosat az összes és együtt. (Az átokima a Kalevala Vikár Béla – Kormos István fordításából van. Jobb lenne finnül beolvasni. És csak addig kell a szöveg, amíg a hozzá tartozó képi jelenségek lefutnak. Mivel így önmagában unalmassá válhat, vagyis nagyon tarrbélássá.)

Átokima

Igyekezz, undok, már utadra,
Futamodjál, földnek rossza,                
Míg anyád elő nem vettem
Agg szüléd elé nem szedtem!
Kór, ha vagy teremtőm műve,
Halál, Istenemtől küldve,
Hát teremtőmhöz menekszem,
Istenem elibe fekszem,
Jót az úr sohasem ejt el,
Igazat Isten nem veszejt el.
Tétemény ha volnál téve,
Sérülés ha mástól mérve,
Utolérem majd nemedet,
Meglelem szülőhelyedet.
Onnan eredtek hajdan sérvek,
Támadások onnan értek
Táltos népek tájékirul,
Regös népek rétjeiről,
Gézengúzok házhelyérül,
Bűvös-bájosok terérül,
Halál tisztási tövébül,
Földbül, száraznak ölébül,
Holt embernek otthonábul,
Elveszettnek udvarábul,
Sárhalombul, porlandóbul,
Földbül, folyton forgandóbul,
Kerek kőbül, gördülőbül,
Homokosbul, csördülőbül
Nyirkos völgytorok szögébül,
Mohátlan mocsár mögébül,
Örökké folyó erekből,
Csergedező csermelyekből,
Erdő Hísze hombárjából,
Hegynek ötnek barlangjából,
Rézorom magaslatáról,
Érchalomnak homlokáról,
Zajgó, zúgó jegenyékből.
Búsan búgó bús fenyőkből,
Redves lucfa legcsúcsáról,
Korhadó szömörcefáról,
Ravasznak nyívóhelyéről,
Szarvasnak űzőteréről,
Mackónak kövi lyukából,
Medve sziklaszurdokából,
Északhoni távol tájról,
Lappok lakta nagy határból,
Sarjatlan, sívó fényérről,
Fölszántatlan puszta földről,
Rettenetes harcmezőrül,
Térről, férfiöldösőrül,
Suttogó sűrű füvekből,
Vérből, párolgó melegből,
Tágas tenger tetejérül,
Véghetetlen víz színérül,
Tenger fekete sarából,
Ezer ölnél is alábbról,
Főfolyókbul, csobogókbul,
Örvényekből, lobogókbul,
Rútja szörnyű zúgójából,
Vészes víznek forgójából,
A legmesszebb levő égből,
Száraz fellegek mögéből,
Csípőcske szekérnyomából,
Szélvész szántotta csapáról.

Mungekarok (férfiak, nők, gyerekek és öregek) gyülekeznek, némán figyelik a szertartást. Átölelik Kígyósziszt. Aztán egymást is. Kört formáznak a regösök körül, derék mögött összekapaszkodva. Mögöttük szorosan újabb körök fejlődnek a később érkező mungekarokból. A körökben állók ugranak minden koppantásra. Az egyes körök az ugrások közben ellentétes irányban kezdenek forogni, persze lassan. (Bosnyákoknak van ilyen tánca.)

Tüske ízei, csontjai, falatnyi darabjai és összes kötőszövetei a kántálás alatt kiemelkednek a letaposott fűből, egymást keresve forogni kezdenek a levegőben. Közben besötétedik.

Amikor minden izink megtalálja a helyét, a test felizzik. A táltosok mostanra hisztérikusan ordítják a regét, egyre erősebben koppantanak a botokkal. Tüske teste szürkéről kékre, kékről meggypirosra majd narancssárgára, végül vakító fehér színűre változik. Körülötte meggyullad a fű. A táltosok legyezővel hűteni kezdik. Közben továbbkántálnak, és folytatják a körmenetet. Amikor már csak kéken izzik, nyakon öntik hideg vízzel. (Tüske bőre ezért szürkéskék árnyalatú marad.) Kántálásnak, körtáncnak hirtelen vége. A test fél méterrel a föld fölött fekszik.

- Kelj fel!

Dobbantanak a lábukkal és a botokkal.

Tüske sarka körül lassan függőlegesbe fordul, talpára zuttyan. Nyújtózkodik és kinyitja a szemét. Nézi a megkékült kezét. Látja, hogy teljesen megkékült a teste.

A mungekarok felhördülnek. A táltosok elengedik egymást, fáradtan lerogynak a földre. Egyik magában motyogja még az átokimát.

Kígyószisz átöleli Tüskét.

- Most már vigyázz jobban magadra, többször nem tudlak összerakatni.

Mungekarok szárit és köpenyt adnak Tüskére. Tüske Kígyósziszre támaszkodva elindul lefelé, a többiek követik.

Csak a kimerült táltosok maradnak az erdőben. Egyik fölkapja a földről a fekete tollat. Varjúvá változva levegőbe emelkednek. Károgva elrepülnek.

- - -

Tüske tanyája előtt már áll a Székelykapu. A kerítésen belül karám a harsvaradanoknak, kis ház tornáccal, és egy szín.

Tüske sáncot ás a kerítés köré. A kiásott köveket külön kupacba hajigálja. Kígyószisz idegenkedve nézi. Aranyos féldinnyényi hasa van, amit néha megsimít.

- Most mit vacakolsz. Ha jönnek, elszaladunk.

Tüske csak ás tovább.

- Úgy eltűnünk, mint a pára.

- Nem lehet mindig elfutni. És nem azért dolgozok, hogy a holafák elzabrálják. És futni sem szeretek. Nem vagyok jó benne. Nem olyan az alakom.

- Aztán majd megint jól bedarálnak.

- Küzdelemben jobb vagyok, mint futásban.

- Persze, vadászfegyverekkel a harcosok ellen.

Tüske abbahagyja az ásást, csak nézi Kígyósziszt.

- Ezen lehet segíteni.

Elkezdi az egyik harsvaradant nyergelni.

- Most meg hova menendesz?

- Vacsorára hazajövök!

Lepuszilja Kígyósziszt, és kivágtat a képből.

Üget harsvaradanján, most visszafelé. Fű színe zöld, égen kumuluszfelhők.

Kharatmal boly terpeszkedik egy kisebb halmon. Tüske előző látogatása óta nagyot fejlődött: magasabb, szélesebb, és három tornya is van.

Megérkezik Tüske. Felmászik a boly oldalán lévő kürtőnyílásig.

Szétrugdossa a mászkáló kharatmalokat. A zajra előmászik öt kharatmal őr, és nemtetszését fejezi ki. Mivel nem ijeszti el őket Tüske kellemetlen modora, heves küzdelem alakul ki. Leverésük után Tüske elsősegélyben részesíti magát, aztán tovább indul.

Óvatoskodik a folyosón, amikor felülről egy kharatmal specnaz veti rá magát. Aztán hátulról egy másik. Látványos küzdelemben le lesznek gyilkolva, természetesen. Kivont karddal indul tovább.

Megtalálja a jelet, majd a rejtekhelyet. Kardjával lebontja a csomagról a vályogot. Fölkapja, és futva indul visszafelé, mert egyre erősödő és vészjósló zúgás hallatszik. Futás közben levág egy akadékoskodó specnazt. Rohan tovább. Rövidesen megszámlálhatatlan sokaságú kharatmal őr özönli el a folyosót. Tüske után rohannak.

Tüske elágazáshoz ér. Jobbra indul tovább. Rövidesen visszafut, befékez és a bal járaton szalad tovább. A jobb járatból kiömlő kharatmalokon átesnek az üldöző kharatmal specnazok. Rövid tolongás után rendezik soraikat, és Tüske után iramodnak.

Egyre sötétebb van. Tüske a járat végéhez ér. Keresi a kiutat, közben egy kharatmal őr veti rá magát. Leveri, de újabb öt őr hemzseg be a térbe. Tüske meglát egy szellőzőnyílást: kardjával kitágítja és leugrik. A kharatmalok utána másznak.

Tüske óvakodik, minden lépésre figyelve. A folyosó plafonján alvó kharatmal őrök közül az egyik tüsszent. A többiek is felocsúdnak. Tüske rohanni kezd, így a rávetődő őrök nem bírják elkapni. Kivéve egyet, de azt leüti. Fut, mint az őrült – ki letépte láncát – és egyre több kharatmal lohol utána.

Végre kezd a fény erősebb lenni. Tüske mindenféle lomot halmoz a folyosóra akadályként, aztán fut a fény felé. Majdnem ott felejti a csomagját, 6 méterről kell visszafordulnia érte. Közben a kharatmalok már kezdik széttolni az akadályt. Tüske fut tovább.

Rátalál a kijáratra. Kidobja a bejárati nyíláson a csomagját, aztán kiveti magát is. Utolsó pillanatban, mert minden irányból kharatmal specnazok özönlenek be.

Jó nagy döngéssel landol a hátán, alig kap levegőt. A harsvaradan elkezdi az arcát nyalogatni, ettől magához tér. Közben mindenféle vérszomjas kharatmal mászik ki a boly tetején lévő bejárati nyíláson.

A nyereghez csatolja a csomagot, és elvágtat hazafelé. A kharatmalok elözönlik a teret, szimatolnak. Aztán lenyugszanak.

Két zoli sasol marhányháton. Meglátnak egy harsvaradanozó alakot. Előveszik a távcsövüket. A nézőkében felismerhető Tüske, leszámítva kékes színét. Azonnal elindulnak, más irányba, mint Tüske.

Estére hazaér Tüske. Elé szalad Kígyószisz.

- Mit hoztál nekem?

- Most semmit.

- Biztos? Hadd nézzem!

Tüske lenyergeli a harsvaradant, aztán elkezdi bontani a csomagot. Kígyószisz kíváncsian lábatlankodik körülötte. Tüske a páncél elemeit egy oszlopra aggatja a színben, a fegyvereket egymás mellé fekteti. Kígyószisz matat a csomagban, előrántja a macskaszemet.

- Ez meg mi?

- Zsákmány.

Kígyószisz nézi, nézegeti, forgatja. Aztán elővesz egy ingát, és többször bevizsgálja vele a szemet.

- Hát ennek nem veszed hasznát a holafák ellen.

- Miért? Mi ez?

- Ez az egyik tűzkő! Ez akkor készült, amikor még az állatok is mungekarok voltak. Akkor elviselhetetlen volt a mana áradása, és Baith Ős ezért olyan tűzköveket kezdett csiszolni a patakban, amik tiltják a manaáramlást. Zarándoklatod jutalmaként tartsd meg! Ha kézbe veszed, semmilyen varázslat nem működik a környezetedben. A tiéd sem!

Tüske eszébe jut a szenderföldi menekülés: "Patanvalokat hajcsárok nagyobb sebességre kapcsolják az ankusokkal. Az elementál így is jobb, egyre közelít. Az utolsó patanvaltól már csak 50 méter távolságra van. Ennek a patanvalnak a kosarában vannak az emberek is. Az egyik ember zsebébe nyúl, valamit megmarkol. Az elementál instabillá válik, majd szétomlik."

- És miért nem jó a holafák ellen?

- Mert a bunkók nem tudnak varázsolni.

Reggel Tüske felvértezi magát, és lándzsavívás-gyakorlatokat kezd.

Hirtelen csönd áll be. Vészjósló. Kilép a kapun, körülvizslat. Halad a néma erdőben. Megáll. Az utat szegélyező bozóton átugrik vagy tíz zoli. Tüske azonnal visszafordul, rohanva menekül. Zolik üldözik.

Tüske befut a tanyája üres udvarába, megveri a résdobot, és beáll védekezésbe. Nagyon üti a zolikat, azok is őt. De sebesülés (komoly) nem esik egyik oldalon sem. Mert jó a páncélzatuk. Mindenesetre a pontot érő találatot bejelentik minden alkalommal. Tüskét hátraszorítják a tornácra a kapuból, közben teljesen ellepik az udvart. 

Tüske fölugrik a tornácra, körülnéz, az utána ugró zolit visszarúgja, aztán kardját és pajzsát fölemelve nagyot ordít. 

Logan előrefurakszik, kardját és pajzsát fölemelve csendet parancsol. 

- Fölajánlom a döntetlent! - kiáltja Tüske.

Logan nevet és föllép Tüske mellé a lépcsőre. Zolik is nevetni kezdenek. Tüske közben hüvelybe csúsztatja a kardját, hátára tolja a pajzsát. Átöleli és megfordítja Logant. Logan ekkor látja meg, hogy a tanya kerítésén kívül 1800 mungekar áll felhúzott íjakkal. De az erdőből még mindig érkeznek mungekarok. És jönnek orkok, törpék és balcsanderekis, hátasokon: elefánton, patanvalon, stb.

Logan és a zolik átértékelik a helyzetet, fegyvereiket elteszik. Csend lesz.

Ekkor a házból gyereksírás hallatszik. 

Tüske és Logan benyit az ajtón, de mindjárt visszalökdösik Kígyószisz nővérei. Aztán kijön Anyjuk, egy pólyával a kezében. Megmutatja a bajnokoknak.

Jó erős és nagyon mérges fiúcsecsemő. Ordít, mint a fába szorult sakál.

• Tartalomjegyzék
• Előző rész
• Következő rész

Bhonglekirály

Mungekar tábor, délben

Vadászok összesereglenek, nagyon sokan vannak.

Apja beül a trónba. Míg mondja a verseny kezdésének a szövegét, fejére tolldíszt, kezébe jogart tesznek.

- Törzseink az álomúton összetalálkoztak bhongle ős oszlopánál. De az oszlop csupasz, csavargó orkok mindent lezabáltak róla. Estig újra fel kell díszíteni, hogy az ünnepséget méltó módon tarthassuk meg!

Föláll: megvárja, hogy csend legyen. Közben vállára terítik a tollköpenyt.

- Induljatok, hozzatok bhongle trófeákat! Aki a legszebbet hozza, az lesz idén a bhongle-király, feleséget is kap a méltósághoz. Esti zúgattyúzásig vissza kell érkezni!

Dobpergés jelzi a verseny kezdetét. A vadászok futólépésben szétszóródnak.

Bozót. Tüske egy hatalmas íjjal óvatoskodik előre.

Görnyedve oson előre a száradt fűben.

Sakálok lakmároznak egy őrizetlenül hagyott vadkarfészekben.

Böfögés hallatszik. A bhongle-tehenek kérődznek. Körülöttük egy méretes bika parádézik. Hatalmas gulyája van.

Tüske visszafojtott a lélegzettel a célra összpontosít. Megkordul a hasa. No de ennyire? A bhonglék mindenesetre észrevették, és hangtalanul eltűnnek.

Tüske fölmászik egy termeszbolyra. Távolabb keselyűket lát. Az oroszlánok ebédjének végét várják.

Más vadászok is tekeregnek a környéken.

Elefántok kérődznek egy kenyérfa árnyékában.

Tüske egy magaslatról körülnézve betájolja magát. Homokszórással meghatározza a szél irányát, aztán a széllel szemben elindul nyomokat keresni.

Rémisztő csend ereszkedik a környékre. Tüske leguggol, és kivár. Egy acélkakukk dalára fölenged a feszültség. Lehet tovább osonni.

Szarvcsattogást hallani. Tüske óvatosan odakúszik. Két erős bika küzd, miközben több ígéretes bika próbálja a bámuló teheneknek hátulról becsempészni. Az egyik küzdő verve elhagyja a ringet, a győztes a fiatal bikákat kezdi zavargatni. Szép és erős szarva van.

Tüske lélegzetét visszafojtva a célra összpontosít. Ekkor azonban egy darázs beleszúr az orrába. Ezt még kibírná, de jön egy másik. Tüske hadonászni kezd. Mire a mutatványt befejezi, nem látni egy bhonglét sem a környéken.

Tüske kerülni kényszerül, mert áthatolhatatlan kökényes állja az útját.

Legelésző bhonglék között találja magát. A vezértehén nem veszi észre, a bika a többi bikácskát zavargatja. Szép állású, súlyos szarva van.

Céloz és lő. Lapockán találja a bikát. Azonnal összerogy (mármint a bika).

Zúgattyúk búgása hallatszik az erdő felől.

Tüske vállára akasztja a bhonglekoponyát, és visszaindul a mungekar táborba.

Tüske befut a táborba. Ujjongva körülfogják, és az oszlophoz vezetik. Más trófea is van ott, a szarvak hossza szerint sorba rakva. Tüskéé a legnagyobb.

Tüske trófeáját szúrják az oszlop tetejére, aztán a többit sorrendben egyre lejjebb az oszlopra akasztják.

A vadászokat egy körbe terelik, aztán a sámánok jelennek meg bhongle álarcban, bhongle kacagányban. Egy megkötözött balcsandert (egy nagyos szőrös kosárlabdázót= olyan, mint Csubakka) löknek az oszlop elé. Kántálni kezdenek.

- Sírva kérünk kegyelmet, gyönyörű bhongle-ős!

- Nem mi öltünk bhonglét!

- Nem a harcosok öltek bhonglét!

- Nem a gyerekek öltek bhonglét!

- Nem ezek a kedves vadászok öltek bhonglét!

- Hanem az a ronda balcsander!

Sámánok mindjárt fel is koncolják balcsandert a totemoszlop előtt.

Miután ilyen szépen elrendeződött a kiengesztelés, földübörögnek a tamtamok: fiuk – lányok külön sorba állnak egymással szemben és vad tánc kezdődik. Intore táncot járnak, lábukon sok csörgővel.

Tüske is csörgőt köt a bokájára, és a táncolók közé veti magát.

Első tánc végén a lányok körülveszik Tüskét, és a totemoszlophoz viszik. Tüske kicsit ideges, gondolva a balcsandert ért megtiszteltetésre.

Előkerül Apja. Testőrei lándzsájuk végével a földet verik, így hallgattatják el a népet.

- Összegyűlt mungekar nép! Idén mienk a dicsőség, hogy megrendezhettük a nagy bhongle tamtamot, és megkoronázhatjuk a bhongle királyt: Tüskét!

Álló ováció. Közben Tüske fejére bhongle szarvakból készített koronát tesznek, vállára bhongle kacagányt vetnek.

- Dicső bhongle-király! Uralkodásod csak egy hozzád méltó királynő oldalán lehet teljes. Kígyószisz, állj uralkodód mellé!

Anyjuk és lányai elővezetik a kicsinosított Kígyósziszt. 

Kígyószisz átöleli Tüskét.

- Fogadjál el! - súgja Kígyószisz. - Nemcsak egy hűséges és odaadó feleséget kapsz velem, hanem egy összetartó törzsszövetség barátságát is. Nem leszel többet üldözött bujdosó. És ha nem fogadsz el, úgy jársz, mint balcsander!

Tüske meghatottan magához öleli Kígyósziszt – az utolsó mondatot figyelmen kívül hagyva. Apja és a család ujjongani kezd.

Holafákkal kiérünk a tenger partjára. Mindenhol jég, a partnál 15 méter magas a jégfal.

Tapsolok egyet: egy ék alakú jéghegy leszakad. Rövid bukdácsolás után a part mellé sodródik. Legalább negyven méter hosszú, tíz méter széles. Tetején vízszintes lap van, ami a szélén éles, kis peremet képez.

Háromig számolok. Háromra mindenki átugrik a jéghegyre. Az rövid táncolás után megnyugszik. A holafák a súlypont körüli részére húzódnak, összekapaszkodnak.

Várok, közben a jéghajó a partra merőleges helyzetet vesz föl. Ekkor újra tapsolok egyet. Az egész jégpart leszakad, óriási hullám keletkezik. A hullámon szörfözve elindul a jéghegy-hajónk.

Két napig hasítjuk a tengert, amikor szárazföld tűnik fel. A hullám fölkapja a már felére olvadt jéghajót. A holafák ordítanak, mint a fába szorult sárkány. A jéghajó - a hullámmal együtt – átrepül a parti buckák fölött, és egy ritka erdőben feneklik meg. Holafák (és én) szerteszét gurulnak. A víz azonnal visszahúzódik. Vergődő halak maradnak utána, a sirályok örömére.

Előveszem az iránymutatót. A holafák körülvesznek. Meghatározom az irányt.Ordítva a választott irányba vágtatok. A holafák futólépésben követnek, közben rajvonalakba szétszóródnak. Egyre jobban lemaradnak.

- - -

Mungekar tábor, késő este. 

Nagy tamtamot rendeznek. Tüzek gyulladnak. A mungekarok sorokban leülnek a földre, két sor van egymással szemben. A sorok között felszolgálók járnak tálakkal, vödrökkel és kancsókkal, étellel szolgálva az ülőket. Gyümölcsöket, sült állatokat adnak a tányérokra.

Tüskét és Kígyósziszt egy emelvényre ültetik (törökülésben).

Jön egy tolldíszes öreg. A falu apraja és nagyja áhítatosan figyeli. Ő a bíró. 

- Mond csak, Tüske! Akarod az itt ülő Kígyósziszt?

Bekiabál mindenki:

- Nem! 

- Nem! - kiabálja Kígyószisz anyja.

- Nem! - kiáltja a falu összes pártában levő menyecskéje.

- Persze, én meg lemaradok az esküvői vacsoráról! - morog a Vén Maskara. - Ifjú harcosok, tegyetek rendet!

Berohannak a harcosok, és mindenkit leordítanak. Fegyvereiket rázzák, rémes pofákat vágnak. A népség kuncogva elcsendesedik. Harcosok kimennek.

Vén Maskara Tüskéhez fordul.

- Úgy hallottam, igent mondtál.

Mindenki vigyorogva kezdi bizonygatni, hogy hallották.

- Igen! Igen! Határozottan! Stb.

- Te ejtetted el ezt a szép kövér disznót?

Mindenki vigyorogva kezdi bizonygatni, hogy hát ez természetes.

- Naná! Igen! Egyedül! Ő volt. Stb.

- Ilyen szerencsés és ügyes vadász! Talán a menyasszony sütötte meg és tálalta fel ilyen pompázatosan ez a disznót?

Mindenki egyöntetűen hazudja, hogy csakis ő egyedül, mert ki más lehetne még ilyen ügyes és takaros?

- Naná! Egyedül! Igen! Csakis! Stb

- Ez ám az igazi menyasszony, milyen jól jár vele majdani ura! Tüske, szelj hús az ifjú asszonynak!

Tüske egy falat húst szel le a legközelebbi tálon levő sültből, és Kígyószisznek kínálja. Maskara beavatkozik, teletömi a szájukat finom falatokkal, a násznép hangos bíztatása közben.

- A menyecske pedig töltsön sert új urának! Szóval szolgálják ki egymást!

Kígyószisz egy kupát megtölt sörrel, és Tüskének nyújtja. Tüske csak meg akarja ízlelni, de a Maskara erővel kiitatja vele az egész kupát, a násznép hangos bíztatása közben.

- Le! Le! Le fenékig! Stb.

Az ifjú harcosok vad dobogásba kezdenek, mindenki újra leül és elcsendesedik.

A dobogás végeztével Maskara két kezét az ég felé tárja, és hangosat sóhajt. Lágy szellő keletkezik, körbe forog a násznép fölött. Aranyszínű levélkék csillognak benne. Most már mindenki elámul, nyakukon a szőr fölágaskodik. Maskara az ifjú párhoz lép, föléjük terjeszti kezeit.

Legyetek megáldva
jó kedvvel,
bőséggel,
egészséggel,
gyerekekkel,
és még mindenféle földi jóval, amit ilyenkor szokás kívánni.

A mungekark minden áldás végén jobb kezüket egyenesen előre lendítik, és ők is áldást mondanak. Persze ebből csak egy formátlan kiáltás lesz. Vén Maskara folytatja:

Szálljon Szélkirálynő áldása a szülőkre,
a következő házasulókra,
és az összes megjelentre!

Az örömszülők, aztán az egész törzs fölpattan, áldásra emeli a kezét.

Zenészek rákezdenek, kitör az általános táncolás. Körtánc, sorok egymással szemben, páros tánc, vonatozás.

Tüske és Kígyószisz félrevonul. Egymást berántják egy hagymagömbbe, ami halkan elemelkedik a földtől.

• Tartalomjegyzék
• Előző rész
• Következő rész

Hatalmas hegyek közötti völgyben megyünk. Csontfagyasztó a hideg, hó borít mindent.
Leszállok a zoborzonról, távcsövezem a vidéket. Egy kőtojás áll ki a hóból. A zoborzon fújni kezdi.

Ettől a hó olvadni kezd. Az egész völgyben. A kőtojás egy toronysüvegnek a záróköve. Kiolvad a toronysüveg, aztán a torony, majd egy vár. Pontosabban a térszín süllyed, ahogy a hó olvad. A föld hideg és fekete. Mindenhol fehér kövek, a víz patakokban, erekben csörgedezik.
Bemegyek a várba. Az udvarról szépen ácsolt csarnok nyílik. Asztalok és padok. Az asztalokra borulva fagyott holafák alszanak, sokan. Tüzet rakok a kandallóba. Melegedő levegőben kiengednek a megfagyott harcosok. A téli álomból ébredő holafák aszottak, mint egy mazsola. Beszélgetni kezdenek. Kivánszorognak a Napra, fotoszintetizálni. Sarjadás van: zöld bőrükben felpezsdül a klorofil. Feltelnek élettel, izmuk dagadni kezd, lógó fülük felkajlásodik.
Kivéve egyet. Megérintem a vállát. Földre zuhan = meghalt.

Dombos terület. Fű színe lila, bokrok és fák levele fekete.

Tüske, Füstös és Orda egymás mellett üget bíborhiénáján.

Ritka erdő. Fű színe sárga, fatörzsek szürkék és égig érnek. Fák távol állnak, a napsugarak leérnek a földig, szép fényfüggönyöket rajzolva.

Tüske, Füstös és Orda egymás mellett vágtat.

Sűrű erdő. Föld színe fekete, fatörzsek szürkék és égig érnek. Félhomály van.

Tüske, Füstös és Orda egymás mögött léptet.

Egy napfényes tisztáshoz érnek. A tisztás közepén egymástól 2 méterre három tölgyfa magasodik, törzsük átmérője méteres. Elágazások 3 méter magasságban kezdődnek.

Tüske, Füstös és Orda leszállnak, körülnéznek.

- Szét kell válnunk! Ha együtt maradunk, fölismernek Nargile pretoriánusai.

- A fegyverzetünkről is fölismerhetnek, attól is szabaduljatok meg.

- Egy év múlva találkozzunk itt!

- Aki nem jön el, azt megkeressük!

Kardjukkal szertartásosan tisztelegnek, majd hárman háromfelé elvágtatnak.

Ritka erdő. Fű színe világoszöld, nem folytatom, kedves Reader. Csak azért írom ezeket a faxnis tájkép leírásokat, mert ezzel is lehet a nézőt figyelmeztetni, hogy fantasztikus környezetben játszódik ez a western történet. Ha esetleg nem tűnt fel neki a sok bíborhiéna és patel muflon.

Tüske vágtat, mintha kergetnék. Bozótoson, pusztán keresztül. 

Fű színe zöld, égen kumuluszfelhők. Tüske már csak üget bíborhiénáján.

Kharatmal boly terpeszkedik egy kisebb halmon. Ez termeszvár és egy toronyrom látványának ötvözete.

Tüske leszáll bíborhiénajéről. Katonai felszerelését egy pokrócba csomagolja, csak rövidkardját hagyja magánál. A csomaggal felmászik a boly oldalán lévő egyik kürtőnyílásig. Keskeny járatba jut.

Szétrugdossa a mászkáló kharatmalokat, és egy üregbe rejti a csomagját. A falra egy négyzetet karcol, majd erre egy keresztet. Indul vissza a kürtőnyíláshoz. A kharatmalok a csomagot behálózzák, aztán sárgolyókkal betapasztják.

Tüske ügetve távozik bíborhiénáján.

Kígyószisz

Ritka erdőben, hajnalban egy mungekar kisgyerek egy disznót legeltet. A disznó egyszer csak föllevitál 2 méter magasra. Addig mozgolódik, amíg a hátára nem fordul, akkor elkezd éktelenül visítani.

A kiskondás visít:

- Nagyi! Sziszi már megint nem bír magával.

Odaszalad egy csomó mungekar asszony, gyerekekkel. Próbálják a lebegő disznót elkapni. Ez csak a hatodik próbálkozásra sikerül az egyiknek, de az hozzáragad a disznóhoz, és együtt lebegnek. A többiek rákapaszkodnak, nagy nehezen mindkettőt lehúzzák a földre. Közben a disznót véletlenül elengedik, újra emelkedni kezd. Elkapják, lerántják, mindenki ráveti magát. Kicsi a rakás, alján visít a disznó.

A helyzet konszolidálódik. A disznó már nem akar repülni. A népség lassan feltápászkodik. Egy középkorú termetes asszony derekára teszi a kezét, és hatalmasat ordít.

- Kígyószisz! Azonnal állj ide elém!

Egyik aranyleveles bokor megrebben, elkezd zsezsegni, hirtelen mosolygó csinos nővé változik.

- Mit parancsolsz, édesanyám?

- Azt, hogy nőjön már be a fejed lágya! Itt van az összes húgod, már mindegyik hozott nekem legalább egy unokát. Te meg csak boszorkánykodsz itten, pedig jóravaló asszony is lehetnél valaki örömére, már régen. A múltkor esőt csináltál, amikor az összes díszruhát időre kellett volna kiszárítani. Kivetted a balták élét, amikor a téli tüzelőért indultak az emberek. Vajon miért nem tojnak a tyúkok már két hete? Nem is merem megkérdezni. De nem is érdekel. Elegem van belőled. Fel is út, le is út! Addig ide be ne fuss, amíg egy derék férjet nem tudtál keríteni magadnak! Aztán már nem lesz kedved bűbájoskodni!

Kígyószisz ordítva a haját kezdi tépni, majd a földre veti magát, bőgni kezd és öklével a földet veri.

Anyjuk fölhúzza az orrát, a többi nő is. Elvonulnak, a földön hagyják fetrengeni a hisztiző Kígyósziszt. Sor végéről sajnálkozva nézi a kiskondás, de egyik fiatalasszony elrángatja.

Közönség híján Kígyószisz abbahagyja a nagyjelenetet. Föláll, ruháit leporolja, elindul másik irányba. A haja elég viharvert.

Fák között támaszkodva, üldögélve harcosok pénzeznek (=egy vonalra kell pénzt dobni, az jár jól: akinek a pénze legközelebb esik le a vonalhoz). Beront közéjük Kígyószisz. Apja elé áll.

- Jóanyám világgá zavart férjet keríteni!

- Azért egy lépést sem kell tenned. Délután kezdődik a bhongle vadászat, a legszebb trófeát bemutató vadász felesége leszel. Már gyülekeznek a harcosok a többi törzsből is.

Apja hanyagul dob egy pénzt, de van már jobb dobás. Kígyószisznek leesik az álla. A harcosok bólogatnak.

- Bizony, bizony.

- Ez már csak így szokás.

- Most került ránk a sor, nem húzhatod ki magad. Ne hozz szégyent a törzsre!

Kígyószisz döbbenten néz, aztán elrohan. A harcosok nem tulajdonítanak ennek jelentőséget, tovább pénzeznek.

Hármas útelágazásban Kígyószisz jeleket rajzol a porba, közben sziszeg. Háttérben két rampure medve áll, kordéba fogva.

Vijjogva, az út tengelyén leszállva landol seprűjén egy vén banya. Kígyószisz térdre veti magát. Pont előtte fejeződik be a landolás nagy fékcsikorgással. Vén banya a seprűről beszél fennhéjázva. Kígyószemű.

- Abba kell hagynod a csintalankodást! Kimerül a varázserőd, és nem tudod védeni a területünket a macska-boszorkányoktól!

- Férjhez akarnak adni!

- Hát akkor menjél férjhez. Ha egyedül maradsz, meg fogsz őrülni, mint azok a hülye remeték az erdőtökben.

- De nincs az egész tartományban nekem való ember!

- Indulj ezen az úton, járnak arra most idegenek is.

A seprű felágaskodik, megfordul, elsüvít a banyával. Kígyószisz a kordéra pattan, a mutatott irányba zavarja a rampure medvéket.

Fű színe vörös, fatörzsek barnák és égig érnek. A fák rügyei kezdenek színesedni. Szélzúgás.

Kígyószisz két rampure húzta kordélyán csörömpöl a fák között.

Hatalmas artikulálatlan ordítás hallatszik. Az ordítástól a rampurék azonnal megmerevednek.

Kígyószisz leugrik a kocsiról, és eszeveszett rohanásba kezd. Nem is néz hátra.

Patadobogás hallatszik. 8 kecskeember üldözi.

Kígyószisz kiszalad egy tisztásra. Leguggol, így a közvetlen mögötte futó kecskeember átesik rajta. Előrántja varjúlegyezőjét, és bűvös kört próbál maga köré táncolni. Kétágú, kékszínű nyelvet ölt. Szeme hideg és sárga kígyószemmé változik.

A kecskeemberek egy ideig nézik, aztán az egyik előre lép, és leüti. Megkötözik és kifosztják Kígyósziszt. Néhány tárgyon összeverekszenek. Osztozásnak vége.

- Akkor most együk meg a büdös banyát!

- Ha eladjuk, jobban járunk.

A két kecskeember egymásra vicsorít, aztán összeöklel nagy durranással. Többiek érdeklődve nézik. Öklelőzők megszédülnek és kóvályognak. Közben Kígyószisz próbál a gúzsból kiszabadulni.

- Vigyük ki az út mellé, hátha jön egy boszorkányvadász. Ha estig nem tudjuk eladni, akkor pedig megesszük!

- Helyes! Legyen ez!

Fölkapják Kígyósziszt, és elszaladnak. A két verekedő is utánuk fut.

Földút. Az árok partján ücsörögnek a kecskeemberek. (Zene: Claude Debussy – Egy faun délutánja.)

Jön egy átokmanó. Hátán láda, amiben minden van, ami kell egy drótostótnak. A kecskeemberek fölpattannak.

- Tekintetes boszorkányvadász!

Az átokmanó felsikít, és visszaszalad.

A kecskeemberek csalódottan visszaülnek. Füvet tépkednek és zabálnak, amikor az úton megjelenik egy meztelen remete. Rá se hederítnek a kecskék, bár ő érdeklődéssel nézegeti őket. Remete el.

Lódobogás hallatszik. Egy szakasz zoli üget az úton döhér marhányokon. Logan százados vezeti őket kurlekar-háton. A kecskeemberek lehúzódnak a fűbe, csak a szarvuk látszik. Zolik el.

Kecskeemberek az útszéli bibircses kecskerágó ágait kezdik rágcsálni. Jön Tüske.

- Nagyságos boszorkányvadász úr!

- Mi van?

Kecskék kisereglenek az útra, és körülveszik Tüske bíborhiénáját. Odalökdösik Kígyósziszt. Szája be van tömve fűvel.

- Sikerült elkapnunk ezt a kártékony teremtést. Gyanúnk szerint boszorkány. A hirdetés szerint 20 aranyat kell érte kapnunk.

Tüske nézi Kígyósziszt, aki nyöszörög, és nagy szemekkel nézi. Tüske megsajnálja.

- Adok érte 2 aranyat.

- 15 arany!

- Na jó, odaadom a bíborhiénát.

- Bíborhiéna és 10 arany.

- Bíborhiéna és 5 arany.

- Legyen neked, legyen neked.

Az útra lökik Kígyósziszt. Tüske közéjük vágja a bíborhiéna kantárszárát, majd egyenként az 5 aranyat. Amíg a kecskeemberek az aranyon veszekszenek, egy suhintással levágja a köteleket Kígyószisz lábáról. Gyorsan elmennek.

A kecskeemberek lenyugszanak és körülnéznek.

- Akkor most mi lesz vacsorára?

- Szerezzük vissza a banyát!

Tüskéék után iramodnak.

Tüskéék loholnak. Kígyószisz kezei még meg vannak kötözve, de ő vezet.

Patadobogás hallatszik. Feltűnnek a kecskeemberek. Próbálkoznak a sztentori üvöltéssel, de Tüskére nem hat.

Tüske szembefordul velük, fedezi Kígyósziszt.

- A boszorkányt azonnal nyársra kell húzni, és tűz fölött megsütni!

- Napkirály főinkvizítorának újévi rendelete szerint a nyársonsütés meg lett tiltva.

- Azonnal add vissza. Te nem is vagy boszorkányvadász!

A kecskeemberek nekirontanak Tüskének. Tüske nagyon megveri őket, ebben Kígyószisz néhány rúgással támogatja.

A kecskeemberek nagyobb része kék foltokkal borítva elmenekül, kisebb része a földön fetreng félájultan. Tüske leoldja Kígyósziszről a köteleket.

- Adj már rám valami ruhát!

- A mungekarok nem meztelenül járnak?

- Ne humorizálj már!

Tüske köpenyéből poncsószerűséget szab. Kígyószisz felöltözik. Közben Tüske pár gyógyrúgással visszafektet egy tápászkodó kecskeembert.

Fáradtan nézik egymást.

- Akkor most elválnak útjaink.

- Ne hagyj el, katona! Kísérj hazáig!

- Tüskének hívnak. Már nem vagyok katona. Megszöktem, üldözött bujdosó vagyok.

- Annál inkább kísérjél haza! Apám majd megjutalmaz. Délután bhongle-vadászatot rendeznek, nevezzél be te is! Meglátod, jól fogsz járni.

Elindulnak, Kígyószisz megy elől. Tüske három lépés távolságból követi, közben idomait gusztálja. Mármint Kígyószisz idomait.

2 méter vastag fatörzsek és egy forrás. Körülötte totemoszlop és összefirkált kövek. Kígyószisz inni ad Tüskének.

Ijesztően hatalmas lesz a csend. Tüske kardot ránt.

Kígyószisz (énekel, mint Balu kapitány a főcímzenében)

- ÓÓÓ – III – ÉÉÉÉ

A fákról hihetetlen vékony selyemszálon 5-6 méter átmérőjű gumószerű gömbök ereszkednek gyorsan a földre. Inkább hagymára hasonlítanak. Mindenféle mungekarok özönlenek ki a fák közül. (Balinéz típusú viseletben vannak.) A nők Kígyósziszt kezdik ajnározni, a férfiak lándzsával zárják körül Tüskét, a gyerekek ugrálva és futkosva örülnek a felfordulásnak.A férfiakon szári van, több szíjon különböző erszényeket és encsembencsemeket viselnek. Arcukon csen kua festés. Kibadachiba állnak, és hakázni kezdenek: lándzsáikat rázva átokverset ordítanak, minden sor végén nyelvöltős grimaszt vágnak (A haka a Kalevala Vikár Béla – Kormos István fordításából van).

Agyagba arccal, szénbe szájjal,
szálló koromba karoddal,
forró hamuba kezeddel,
énekellek égő KŐBE!

Haka végére az összes lándzsa Tüskére mutat. Tüske kokutsu dachiba helyezkedik, szeme forog, mint Lencsi babának. Kihúzza a kardját, arca mellé emeli.

Kígyószisz apjával szétlökdösi a harcosokat, és Tüske kezéből kiveszi a kardot. Látszik, hogy már összeszedte magát, szépen fölöltöztették. Apja sem lehet akárki, látszik az öltözetén és a harcosok meghunyászkodásán. Egyforma anyagból készült a ruhájuk.

- Köszönöm, hogy épségben visszahoztad a lányomat. Mit tehetek az érdekedben? Kérhetsz bármit.

- Én is részt akarok venni a délutáni vadászaton.

- Waaaaa! - Harcosoknak ez nem tetszik.

- Idegenek nem indulhatnak. - mondja Apja. - De nem vonhatom vissza adott szavamat.

Harcosok morgolódva szétoszlanak. Apja csicskásai felszerelik Tüskét a vadászathoz. Arcára festik a csen kuát, ezzel jelezve elfogadását.

Kígyószisz megnézi Tüske nyílvesszőit. Hosszú válogatás után egyenként eltördeli őket. Csak egyet hagy meg. Azon végighúzza mutatóujját. Közben kis szikrák ugrálnak az ujjáról a nyílvessző hegyére.

Nargile ítélete

Hatalmas terem, mint a Liechtenstein palota fogadóterme. 8 méteres belmagasság, 20x50 méteres alaprajz. A külső oldalon plafonig érő dupla ablakok. Falak márvánnyal borítva, minden irányba kétszárnyú, magas ajtók nyílnak. Plafonon érthetetlen mitologikus freskók.

A terem lazán, de tele van várakozókkal. Várakozó nemesek egymással kötekednek, aztán vívni kezdenek. Például:

- Mindestert meggyászolja Kandalf és Asoktara, mert Mindester többet ártott Nargilének, mint egy kisebb hadjárat.

- Apád többet ártott Nargilének.

Nemes-1 kardot ránt, persze Nemes-2 is. Azonnal helyet adnak nekik, amint vívni kezdenek.

Több pár is vív, minden küzdelmet öt bíró ellenőriz. A bírók pretoriánus tisztek. Nem engedik, hogy a küzdelem végzetes legyen. Az egyik ajtón belátni Nargile dolgozószobájába.

Nargile kabinetje a bécsi Szépművészeti Múzeum büféjére hasonlít. Érdemes megnézni, ha valaki Bécsben jár. Gnóm írnokok jegyzetelnek, és rendezik az iratokat. Nargile hallgatja a jelentést.

- A területen megsemmisült 2 elf felderítő század, 4 század és 3 szakasz elf kardtáncos és 1 raptorlovas svadron. A bámelek eltűntek. Amúgy is életciklusuk végénél jártak.

- Tüske?

- Tüske, Orda és Füstös eltűnt. Feltehetőleg dezertáltak.

- Feláldozható egységgel kellett Asoktarát tüntető vonulgatással nagy területen lekötni. A bámelek életciklusuk végéig harcoltak, egy raptorlovas svadront és egy sárkányt is megsemmisítettek. Mindester saját stréberségének lett az áldozata. Kár, hogy magával temetett majdnem száz lovagot. Tüske végrehajtotta a feladatot, amit az a tökfej táncos nem tudott. Szerzett egy szövetséges bámel bolyt. Kár, hogy lelépett. Még számítok rá. Várjuk ki a történet végét!

- Ha megpurcant Mindester, kinek fogjuk továbbítani a Hülye Járások Minisztériuma bulletinjét?

• Tartalomjegyzék
• Előző rész
• Következő rész

Hazafelé

Füves síkság. A fű sárgászöld színű, rozsdabarna 40 cm magas félgömb alakú kis bokrok vannak 2 méterenként. Az ég indigókék, fehér felhőkkel.

Egy csigány kúszik a bokrocskák között, pöttyös tojásokat emel ki belőlük, fejét föltartva lenyeli. Futólépésben bámel-század szalad a képen keresztül. Porfelhő eloszlik. Csak a csigaház látszik. Csigány óvatosan kidugja a fejét, és a következő bokrocskához csúszik. Félúton van, amikor újabb bámel-század szalad a képen keresztül. Porfelhő eloszlik. Csak a csigaház látszik. Csigány óvatosan kidugja a fejét, amikor újabb bámel-század szalad a képen keresztül. Porfelhő marad a képen. Porfelhő eloszlik. Csak a csigaház látszik. Csigány óvatosan kidugja a fejét. Minden bokrocska széttaposva. Csigány szaglászik a földön, aztán kikúszik a képből.

Vörössel erezett narancsszínű leveles bozót. Ég világoszöld színű, látszik a Vörös Hold. Egy facecsand turkál az avarban. Lábdobogás hallatszik. A facecsand fölkapja a fejét, és a zaj irányába fordul. Futólépésben bámel-század szalad a képen keresztül. Teljesen eltakarják a facecsandot. Porfelhő eloszlik. A facecsand teteme hasal a földön. Újabb bámel-század szalad a képen keresztül. Porfelhő eloszlik. A facecsand teteméről eltűnt a bőr, a húsából nagyobb darabok hiányoznak. Újabb bámel-század szalad a képen keresztül. Porfelhő eloszlik. Facecsand csontváza inog a képen, majd lassan összeomlik.

Sárga színű homokdűnék. Ég halvány rózsaszínű. Látszik a Vigyázó Szeme. Egyik dűnére feltrappol egy pramodon ülő elf. Hosszasan távcsövezi a környéket. A távolban porfelhő keletkezik, folyamatosan halad a dűnék között. Az elf leüget a dűnéről, és eltűnik.

Sárga színű homokdűnék. Ég nagyon halvány rózsaszínű. A Vigyázó Szeme a horizont fölött látszik. Füstös üget a bíborhiénáján. A bíborhiéna hirtelen befékez, Füstös majdnem leesik. Két skorpióember emelkedik ki a homokból. Hanyagul lerázzák a homokot, aztán fullánkos farkukat és ollóikat fenyegetően fölemelve elindulnak Füstös ellen. Már kőhajításnyira vannak, amikor Füstösnek sikerül úrrá lennie a bíborhiénáján. Lábdobogás hallatszik. Füstös rohamra indul a skorpióemberek ellen, egy bámel század zárkózik fel futva mellé. A küzdelmet porfelhő takarja el. Porfelhő eloszlik. Tér üres. Csak két paca és néhány patás lábmaradvány jelzi a néhai skorpióemberek létét.

Füves puszta. A fű sásszerű, szürkés színű, hullámzik. 80 cm magas. Császárfácán repül fel robbanásszerűen. Pusztamanók (= átokmanók, tinkerek, szőrőstalpú félszerzetek, jawák, surranók) kocsifaluja vonul. Az egymás után kötött kocsikat hatlábú lokoszaurusz vontatja. A szerelvény előtt kisebb különítmény egyengeti az utat. Alig látszanak, ugyanis ők is 80 centi magasak. A kocsik tulajdonképpen sok tengelyre helyezett hosszú-házak.

Füstös vezetésével tíz bámel üget a mozgó falun keresztül - merőlegesen - najana szan háton. Átugratnak a kocsikon, vagy átmennek az ajtókon/ablakokon. Ritkább esetben a kocsikat összekötő kapcsoknál. Egyik bámel a lokoszaurusz lábai között üget keresztül. A lokoszaurusz megvadul, a manók elvágják a hámot: nehogy fölborítsa a vonatot. A pusztamanók ész nélkül és sikoltozva beszaladnak a kocsikba. A lokoszaurusz pedig rövid tombolás után elszalad.

Több hullámban áttrappolnak a bámelek a kocsivonaton. Minden hullám után roskad valami. Az utolsó hullám után látszik, hogy hiányzik a kocsik kereke. És minden színesfém. És függönyök, szőnyegek, díszek, kötelek. Valamint a bámelek számára ehető dolgok is eltűntek.

A pusztamanók kijönnek, és elkezdenek átkozódni (da capo al fine, kánonban). Vékony gyerekes hangjuk van.

- Hogy az isten gyúrja gyömö kömö bele helyi hamár eszél zetesé olida dramatu írmasé baráért óviv szát!

Orda vezetésével tíz bámel üget a falun keresztül najana szan háton. Porfelhő eloszlik. A pusztamanók újra elkezdenek átkozódni.

- Miért is neve beve láldó erekí műfajú populá vetkezésé dusán csekély mére nélkül dulatta muskotály óviv párlat szát!

Jön egy elf felderítő pramodon. Megáll a pusztamanók között. A manók még jobban és hangosabban átkozódni kezdenek.

- Hogy az a alfogya minde sztáron zamenhof lepődnék rósági nekbennü ilmvi piaz higié zola csáb acsonyí móká ózó írmasé baráért gja bele!

- Értem, értem. De merre mentek?

A pusztamanók egyszerre mutatják, hogy merre mentek a bámelek. Beszélni is egyszerre kezdenek.

- Arra mentek bentekelve rebura tör imene buna arra futot gyula tamabal kuma fuma!

A felderítő hallgatja őket egy darabig, aztán elvágtat ellenkező irányba. A pusztamanók nekiállnak a kocsikat javítani.

Rövidesen egy raptorlovas század vágtat a kocsifalun keresztül. Porfelhő eloszlik. A pusztamanók újra elkezdenek átkozódni (da capo al fine, kánonban).

- Van értel meneke felis megté merte rülés külö ame nböző képe rika reszer idollá olva rosbe stam vétel véké ékén szül augu ada sztusi tok!

Feketével erezett narancsszínű leveles bozót. Ég világoskék színű, látszik a Vörös Hold. Jön egy remete, fölmászik egy mangalafára. Kifeszít egy függőágyat, belefekszik. Olvasni kezd egy könyvet. Elalszik, a könyv az arcára borul.

Bevágtat két elf felderítő pramodon. Távcsöveznek, majd elvágtatnak.

Beüget Füstös bíborhiénán, najana szanos bámelek kísérik. Megállnak távcsövezni, aztán folytatják az utat.

Tüskével az élen hosszú sorokban eltrappolnak a bámel századok.

Beüget Orda bíborhiénán, najana szanos bámelek kísérik. Megállnak távcsövezni, aztán folytatják az utat.

Gyors lépésben raptorlovas elfek érkeznek. A raptorok a nyomokat szimatolják. Jobbra el.

Pesnyőkék kezdenek csicseregni. Egy szúnyog felébreszti a remetét. Remete leszereli a függőágyat, lemászik a földre és eltűnik a bozótban.

Egyik domb aljában rézsűs lezárású ferde kapubejárat van. Körülötte a növényzet megégett.

Másik domb tetejére megérkezik Füstös az előőrssel. A bámelek a földre vetik magukat, a kapura mutogatnak, és nem hajlandók tovább menni. Füstöst is lenyomják, csak fektéből tudja távcsövezni a területet.

Befutnak a többi századok is. Csak a szomszédos dombokig jönnek, ott arcvonalba fejlődve a gerincig mennek, és lehasalnak.

Tüske Füstöshöz megy, aki leinti. Tüske előre kúszik, és felméri a terepet. Aztán visszakúszik a domboldalba Füstössel. Előrángatnak egy bámelt.

- Ti valamit titkoltok előlem!

Bámel lábával vakarja a fejét a földön ülve, és a többieket nézi. Füstös egy hatalmas hátbavágással bátorítja, de ez nem elég. Tüske elkapja a csápját, és a levegőbe emelve ráordít.

- Ti valamit titkoltok előlem!

- Jól van, jól van. Nem kell idegeskedni.

- Még nem is vagyok ideges! Majd akkor leszek, ha Füstös elszámolt húszig.

Füstös:

- Egggy.

Bámelek pislognak. Tüske minden számolásnál ráz egyet a csápján lógó bámelen.

- Kettőháromnégy

Bámelek pislognak.

- Öt. Hat. Hééééét!

Tüske „hééét” alatt nagyon rázza a bámelt, a csápjával fogva a levegőben forgatja.

Bámel:

- Áááááááááááá! Mondom, mondom, mondom. Csak eresszél már le!

Tüske elengedi a bámel csápját, aki leesik. A kétszeresére nyúlt és pirosan lüktető csápját dörgöli. Közben futva megérkezik Szamóca a bámelek nagy megkönnyebbülésére. Tüske mindjárt Szamóca csápja után nyúl.

- A városunkat elfoglalta egy sárkány. - Szamóca hadar. - Nem tudunk róla semmit. Mindenkit megevett már, a királynőt is. Nem tudjuk legyőzni vagy elűzni. Segítsetek, ha már eddig elhoztatok!

Térdre veti magát, a többi bámel mellétérdel. Az egész csapat leborul, aztán térdelőülésben marad. Tüske és Füstős összefont karral és sötét képpel nézi őket. Néha nagyokat köpnek.

Beérkezik Orda a hátvéddel. A najana szanosok leállnak a hátsó sornál. Orda felvágtat Tüskéhez.

- Lesz itt mindjárt üldögélés. Jön vagy 20 raptorlovas. Szecskára vágnak minket a bámelekkel együtt.

- Akkor gondolkozzunk!

A három lovag összedugja a fejét, pusmognak. Végül pókerarccal a bámelekhez fordulnak.

- Nem csak küzdeni kell a kaptárért, hanem meg is kell érte halni! Ha azt teszitek, amit parancsolunk: akkor sokan megpurcantok. De a végén visszakapjátok a kaptárt.

Orda elvágtat az összes felderítővel a raptorlovasok elé. 

A lovagok legyezőikkel vezényelni kezdenek. A bámelek néma csendben és villámgyorsan levonulnak a kapuhoz, és falanxba állnak.

Manóvár bejárati folyosója, félhomály. Tüske kinyitja bámelek segítségével a kaput, és bejön a dobosokkal. A folyosó 5 méter széles, 2 méter magas. Kőlapokkal van körbeburkolva. Oldalfalon reliefek látszanak. Minden kormos és piszkos.

Orda bevágtat a völgybe a megtépázott felderítőkkel, nyomában a raptorlovasok. A falanx szétnyílik, a raptorlovasokat a lendületük beviszi a falanx közepére.

Bámelek a folyosón Tüske parancsára éktelen dobolásba kezdenek. Tüske kiszalad.

A körülzárt elfeket lenyilazzák. Úgy néznek ki, mint egy tűpárna (mármint a lenyilazott elfek). A raptorok elszabadulnak. Rátámadnak a bámelekre, óriási a vérengzés.

Kaptár trónterme 20 - 30 méter átmérőjű szabályos kör alakú terem. Falai 6 méter magasságig egyenesek, onnan kupolába összehajolnak. Szemét, kosz, tűz- és küzdelemnyomok mindenütt, de látszik még nyomokban a gondos kialakítás. Sárkány alszik a trón emelvénye köré tekeredve, naná hogy nyitott szemmel. A dobolásra felocsúdik, azonnal a kijárat felé indul.

A dobosok félelemtől elsápadva püfölik a dobokat. Amennyire egy sárgásbarna, feketén pöttyözött bámel el tud sápadni. A sárkány rájuk ront, széttépi őket. Aztán kimegy a napfényre. Hátulról a küzdő bámelekre támad.

Tüske, Füstös és Orda kürtölni kezd. A bámelek a kapuhoz hátrálva csalják a sárkány felé a raptorokat. A raptorok azonnal a sárkányra ugranak. Sárkány elkapja az egyik raptort, ujjaival lefogja a két első lábát. Raptor hátsó lábaival ellene tart a ráharapó állkapcsoknak, ráharap a sárkány orrára. Sárkány nyelvét a raptor nyakára tekeri. Rókafogta csuka. A többi raptor közben igen támadja a sárkányt, egyiknek sikerül a szárnyát eltörnie. Kettő a nyakát kezdi tépni. A többit a sárkány a hátsó lábaival és a farkával távol tudja tartani, amíg el nem gyengül.

Közben a raptorok száma négyre csökken. Kivégzik a sárkányt.

Tüske, Füstös és Orda össztűzzel egyenként lenyilazza a raptorokat. A bámelek még hentelik egy darabig a fetrengő gyíkokat, aztán lenyugszanak.

Bámelek száma lefeleződött a közdelemben. Az élők kezdenek összetömörülni, és indulnak a kapu felé. Rendezett sorokban, harcra készen vonulnak be. Második csoport után Tüskéék is bemennek.

A bámelek a trónteremben, a fal mellett sorakoznak föl, több sorban. Egyhelyben topognak. Némán néznek középre. A lovagok nem értik a helyzetet.

- Teljesítettük ígéretünket, hazahoztunk benneteket. Sőt a váratokat is visszaszereztük. Kérjük a bérünket!

Ez egyik bámel hátán a bőr fölszakad. 80 centiméter magas fehér bőrű szárnyas férfi emelkedik ki az összecsukló bőrből. Zihálva szedi a levegőt. Minden szusszanására nagyobb lesz a szárnya. A szárny a csoport színezésének megfelelő gyönyörű hálós mintával díszített. Hím ivarú bámel, mint a méheknél a here. (A bámelek nemtelenek, mint a dolgozó méhek.) Mindjárt kézbe kapja a fegyvereit. A többi bámel elhúzódik tőle.

- Kérjük a bérünket! - ordít rá Tüske.

A szárnyas férfi bőre is kezdi a többi manó színét felvenni, megkeményedik. Szárnyát próbálva fölemelkedik, Tüske arca elé. Körülnéz, kinyittat egy hatalmas ajtót. Intésére az ellátószázad berobog a folyosóról a kinyitott terembe. A spagulárokat kifogják és kivezetik, a szekerekre rázárják az ajtót.

- Itt az összes fegyver és az utánpótlás. Őrizzük, amíg visszajöttök.

- Sokára jövünk vissza. Addigra ti már nem éltek. Miről fogjátok tudni, hogy mi vagyunk a fegyverek gazdái?

- Hagyjátok itt a dögcédulátokat!

Tüskéék kettétörik a dögcéduláikat. Az egyik felét elteszik, a másikat odaadják a herének. Az torokváladékával a raktár kapubálványára ragasztja a fémlapokat.

Közben még három bámel is átalakul herévé. Egymást védve szilárdítják meg a páncéljukat, és árgus szemmel figyelik a többieket.

Újabb négyes csoportok kezdik meg az átváltozást.

Neszezőék mellett egy szárnyas nő bontakozik ki egy bámelból. 2 méter magas. Gyönyörű és hatalmas szárnya van. Amint zihálva megszilárdul, suhogtatni kezdi a szárnyait. A szárnysuhogtatásra 4 here mellérepül. Kardot adnak a kezébe. Alakzatban egy másik királynőre támadnak.

- Meghalsz, Éjben Kacagó! Végül csak egy maradhat!

- Várlak már, Árnyékban Neszező!

A királynők a köréjük csoportosuló herékkel levegőbe emelkednek, és egymásra rontanak. Összesen 7 királynő indul a küzdelemben. Egyiket a konkurens herék mindjárt az elején leszúrják, mert még nem szilárdult meg. A legyőzöttek heréi a győztes királynő csapatába állnak, és együtt suhannak a következő ellenfélre.

A bámelek visszahúzódnak a terem falához, és közönyösen szemlélik a viadalt. Közben monoton kántálnak, és kétlépéses körcsárdást járnak. 

- Végül csak egy maradhat! (da capo al fine)

1 királynő és 9 here éli túl a viadalt. A kántálás megszakad. A királynő fölszáll a trónhoz és beleül. A herék körülötte repkednek.

Tüske hódol előtte a többi lovaggal:

- Élj sokáig és egészségben, Éjben Kacagó királynő!

• Tartalomjegyzék
• Előző rész
• Következő rész

Kis Téli Zöld kolostor

Erdő közepén, egy dombon több tornyos, több udvaros kolostor áll. Fala favázas vályog, épületeket zsúpszalma fedi. A domb oldala intenzíven művelt: rizsteraszok és gyümölcsösök mindenhol.

Logan pretoriánusok (zolik) kíséretében vonul a kapu felé. (Logan pramodon, a zolik herélt marhányokon.) A sor végén több málhás marhány is van. (A zolik a kedvenceim: Első Zoli által alapított harci testvérület tagjai. Bőrük metálkék, márványos mintázattal. Hajuk fűzöld, szemük hamuszínű. Általában. 2 méter magasak, erőteljes felépítésűek. Amúgy normális emberek. Logant kísérő zolik a XIII.Zoli ezred maradványai. Alig vannak nyolcvanan, de fölérnek egy ezreddel. Marcona katonák, soha sem emelkedett ki közülük valaki. Főleg azért, mert hiányoznak belőlük a lovagi erények. Például táncolni sem tudnak: szakbarbárok. Kiváló spin-off történeteket lehet majd róluk írni.)

A kapuban szerzetesek állnak őrségben. Van köztük több, aki szemmel láthatóan eszelős. Szó nélkül beengedik a katonákat.

Szerzetesek és zarándokok tesznek-vesznek. Bevonul és megáll középen Logan csapatával. Egyik zoli kürtölni kezd.

Átjáró kapuból kiszalad pár fiatal szerzetes, aztán idősebb szerzetesek körében kilép az apát: XXIV. Nagy Senki. Nargile öccse. Olyan, mint Nargile, csak kopasz (mivel szerzetes). Katonák tisztelegnek, szerzetesek mell előtt összetett kézzel meghajolnak.

Mindenki leszáll a hátasáról. Logan odalép Senkihez, kezelnek. Aztán elindulnak az időközben lepakolt málhához. Szerzetesek éppen nyitogatják a ládákat. Azok a kincsek vannak fölül, amit a macskatemplomból raboltak.

- Elhoztuk a régóta elmaradt adót, a hadjáratok zsákmányából begyűjtött dézsmát, és törzsünk fogadalmi ajándékait. A fenséges herceg küldött az apát úrnak egy új maszkot. Magunknak áldást kérünk.

Senki turkál a dézsmában, kezébe akad egy kanópusz edény.

- Más nincs?

- De van. Hoztuk 8 súlyosan sebesült lovagot. És a herceg üzenetét.

- Akkor menjünk át.

Az átjárón besétál Senki és Logan. Megállnak a papok udvarának közepén. Szerzetesek 8 hordágyat visznek be az egyik épületbe. Senki egyenként megnézi a sebesülteket.

- Gyógyítsd meg őket!

- Halottakat nem lehet meggyógyítani.

- Ezek még élnek.

- De a sebeik halálosak.

- Nargile örülne. Nagyon.

- Halálos seb azért halálos, mert nem lehet meggyógyítani.

- Akkor írd át a dögrovást!

- Azt nem lehet! Abból egetverő baj lesz.

- Már megtetted párszor.

- Nem! Eddig szerencsém volt: hamarabb meggyógyítottam a sebesültet, mint meghalt volna.

- Nargile herceg sok és súlyos vereséget szenvedett mostanában. Sebesült hőseit és bajnokait folyamatosan küldi gyógyulni ide.

- Mindent megteszünk, hogy minél hamarabb visszatérhessenek a szolgálatba.

- Kevés. Ha nem produkálsz erőforrást, be fogom sorozni a szerzeteseket.

Apát és százados összenyomja az orrát. A szerzetesek és a pretoriánusok elindulnak egymás felé öklüket megfeszítve. Senki földhöz vágja a kanópuszt.

- Mit pattogsz itt, te senkiházi?

Logan belső zsebéből előránt egy aranylapot és Senki pofájába nyomja. Senki szúrós szemmel nézi az aranylapot. Mutatóujját a pecsétre teszi. Az aranylapon fölizzanak a betűk. Senki némán olvas, aztán hátralép és meghajtja a fejét. (Az aranylap képeslap méretű, első oldalán Nargile címere van, a hátsó oldalán szöveg.) A szerzetesek is fejet hajtanak.

- Menj innen, nem szeretlek!

Logan és katonák hűvösen tisztelegnek és el. Áldás elmaradt.

Szerzetesek az apát köré tömörülnek, köpködnek és zúgolódnak. Olawole Ohiolebo (gnóm) a kanópusz cserepeit szedi össze. Egy A6 méretű fekete könyv esik ki a cserepek közül. Nézegeti, hieroglifák és olvashatatlan szövegek vannak benne. Odaviszi az apáthoz, de az ingerülten elküldi.

Olawole Ohiolebo berobog a könyvtárba, és föltartva a könyvet sipákolni kezd. Más könyvtárosok egyből körbeveszik. Főleg gnómok. Illetve mind gnómok. Pusmogni kezdenek vékony hangon, gyorsan. A könyvet lapokra szedik, szótárak segítségével kezdik dekódolni.

Estére összeállítják a megfejtést. Kórusban összeolvassák. Elkezdenek ujjongani. Olawole Ohiolebo vezetésével kirohannak.

Senki szobája kicsit nagyobb és kényelmesebb a szoba, mint azt egy kolostorban elvárhatnánk. De az apát hercegi családból való, ugye. Senki párnázott heverőn meditál. Vagyis jobb kezében olvasót morzsol, bal kezében csengettyűt forgat, és közben érthetetlenül halkan kántál. Kintről ribillió hallatszik, ezért sóhajtva hangosabb csilingelés közben folytatja a kántálást.

Ajtó berobban, bevágtatnak a könyvtárosok. Össze-vissza kiabálnak. Senki arcán érdeklődés és bosszúság küzdve keveredik egymással. De csak rövid ideig. Elordítja magát:

- Térdre!

Gnómok térdre vetik magukat, és végre elhallgatnak.

- Olawole Ohiolebo! Már délben megjegyeztem az arcodat! Mivel akarod kiérdemelni rettenetes büntetésedet?

- Megfejtettük a fekete könyvet!

- Na és?

- Ezzel javítani tudjuk a gyógyítási statisztikát.

Senki a Főkönyvtárnokhoz fordul.

- Mit szólsz ehhez?

- Van rá esély. Ez a füzet összefüggésben van a Sehonnai Vén tiltott tanításával. Késleltetni lehet a halál beálltát.

- Vagyis több idő marad a gyógyításra, - kotyog Olawole Ohiolebo - mivel így nem romlik a sebesült állapota. Előbb gyógyítjuk meg, mint meghalna.

Csönd. Senki emészti a hallottakat, a többiek lélegzetüket visszafojtva várnak.

- Olawole Ohiolebo, halasztódik a büntetés. Elöljárókat hívd azonnal ide! Többiek elmehetnek.

Fények gyulladnak ablakokban. Papok udvarából pár alak az apát tornyába siet.

A Menedéket reggelre előkészítik. Nagy belmagasságú terem, üres. Kevés ablak van a magasban, éles fény vetődik be rajtuk. Senki és elöljárók nézelődnek. Olawole Ohiolebo fontoskodik.

- Ide középre kell tenni a párnakövet. A betegek feje alatt legyen.

- Kímélj meg a részletektől. Minden mester a parancsodat várja.

- És melyik részét írjuk a könyvnek a falra?

- Először is: egyetlen szavát sem ejtheti ki senki a könyvnek! Földanya megharagszik. A könyv teljes tartalmát írjátok a falra! Van elég hely. Az ábrákat is! Másodszor: estére minden súlyos beteg itt feküdjön, fejjel a párnakövön! Harmadszor: aki egy szót is ejt erről a kísérletről, azt megetetem a tanvírokkal!

Óriási hemzsegés kezdődik. Illetve folytatódik. 

A Menedék estére elkészült. Falán körben mindenhol hieroglifák és rejtjeles szövegek vannak. Középen egy 1,5 méter átmérőjű hypokephal feketére égetett agyagból. (Olyan, mint egy felfordított tányér. Közepén egy körben napkorong egy csónakon páviánokkal, a körön kívül farkába harapó kígyó. A képet spirálisan írt apró jelek és betűk veszik körbe több sorban, a párnakő széléig.) 14 súlyosan sebesült lovag fekszik körülötte sugárirányban, fejük a hypokephálon. Gyógyító személyzet smotrog körülöttük. Senki rájuk zárja az ajtót. Az előtéren át kilép az udvarba.

Senki gondosan bezárja a külső ajtót is. Fohászkodik, és elindul a sötétben a tornya felé.

Összetoborzás

Menekülő bámelek futkosnak rendezetlenül.

Hambal Tüskéékkel terelgeti össze őket. Bíborhiénán ülnek, ordítozással és ostorral fegyelmezik a bámeleket.

A bámelek többsége lenyugszik, kezdik a többieket is összefogdosni. Már nagy tömeget alkotnak, de rendezetlen csürheként tolonganak.

- Orda! Szedd össze a dobosokat és a kanyar mögött kezdjél sorakoztatni. Előremegyek, megkeresem Mindestert. Mire visszaérek, kérek kárjelentést!

Hambal, Tüske és Füstös az út mellett bíborhiénázik előre. Először futólépésben menekülő bámelek között haladnak. Aztán szétdobált felszerelést és néhány fosztogató elfet látnak. Elérnek az összecsapás helyére. Az elfek rendezetten vonulnak vissza a dombok közé. Alig maradtak.

Meglátják a zoborzon tetemét, odaléptetnek. Leszállnak, és elkezdik a hullákat forgatni. Füstös megtalálja Mindester maradványait.

- Hát ebből nem sok maradt. Rendesen lefosztották. Fejét is elvitték.

- Nézzetek azért körül. Szedjétek le mindenki dögcéduláját.

Elkezdenek matatni, keresgélni.

Hambal megtalálja a csapatzászlót. Fölemeli és meglengeti. A többiek odagyűlnek.

- Győztünk! Itt állok a csapatzászlóval, és az elfek vonulnak elfele.

Süvítés hallatszik. Tüske két lépést oldalra lép. Hambalt telibe találja 199 nyílvessző. Tüske vár, amíg elfogynak a nyílvesszők. Gyorsan leszedi Hambal dögcéduláját is, fogja a zászlót, aztán bíborhiénára ugranak, és hátra vágtáznak. Közben becsapódik még két nyílvessző a földbe Füstös helyén.

A bámelek századkötelékekben sorakoznak. Látszik, hogy minden egység elvesztette legalább az állomány harmadát. Viszont a szekerek a fegyver-utánpótlással érintetlenül megvannak.

Egy bámel torokváladékával ragasztja meg repedt karvértjét.

Van vagy ötven najana szanon ülő bámel is.

A lovagok szemléznek, a hiányos felszerelésű bámeleket felpofozzák, és a szekerekhez küldik új felszerelésért.

Külön áll pár lovag bíborhiénajával.

Tüske és Füstös csatlakozik hozzájuk, pusmognak valamit, aztán együtt a dobosokhoz ügetnek. A dobosok pergetni kezdenek, a bámelek összeszedik magukat, és rendezik a sorokat. Tüske a lovagokkal elüget előttük, aztán középre áll, és köszönti őket.

- Sikerült a gyáva ellenséget menekülésre bírni. Győztünk!

Füstös intésére a dobosok püfölni kezdik a dobokat. A bámelek erre lándzsáikkal pajzsaikat kezdik ütni. Füstös újabb intésére fegyelmezetten mindenki egyszerre elhallgat.

A domb oldalában néhány kő elfordul és két tucat bámel fúrja ki magát a földből. Piros a testűk elszórt fekete pöttyözéssel. Némán figyelik az eseményeket.

- Veszteségeink ennek ellenére hatalmasak. Megsemmisült az ezredtörzs, az összes zászlóalj-törzs. Hősi halált halt az ezredes, és nincs egy élő százados sem. Az állomány harmada megsemmisült. Szükséges az újjászerveződés. A századokat újjá kell alakítani! Mint rangidős, átveszem a parancsnokságot.

Füstös intésére a dobosok püfölni kezdik a dobokat. A bámelek erre lándzsáikkal pajzsaikat kezdik ütni. Füstös újabb intésére fegyelmezetten mindenki egyszerre elhallgat.

A lovagok a bámelek közé bíborhiénáznak, és átrendezik őket. 7 század alakul, 2 szakasz najana szanos felderítő, és a hadtáp század. A lovagok visszaügetnek Tüskéhez.

- Halljam a századok új nevét!

Tüske elindul az arcvonal előtt, minden századnál megáll. Ekkor a századok bekiáltják a számukat és a nevüket.

- Első Szívszorító század.
- Második Vérszomjas század.
- Harmadik Árnyékban Neszező század.
- Negyedik Tűzben Élő század.
- Ötödik Éjben Kacagó század.
- Hatodik Eget Verő század.
- Hetedik Ködökön Járó század.

Tüske visszaáll a lovagok elé.

- Van valakinek kérdése, kérése, javaslata?

A bámelek érthetetlen szitkokat dünnyögnek, majd ciripelni kezdenek (mint a kabócák). A ciripelések lüktető hangú kórussá egyesülnek.

Egy bámel - mondjuk SZAMÓCA - a sorok elé lép, a ciripelés elhalkul. Elindul a tisztek felé, félúton megáll. Szája elé teszi látványosan a kezét.

Tüske leszáll bíborhiénájáról, a zászlót Füstös kezébe nyomja, és a bámelhoz megy. Összedugják a homlokukat, és halkan pusmogni kezdenek.

- Azonnal haza kell mennünk.

- Menjetek!

- Vezető nélkül soha nem érünk haza. Szétszéledünk, mint a gazdátlan nyáj. És az elfek levadásznak minket egyenként.

- Legyél te a vezető!

- Azért, mert szakszervezeti bizalmi vagyok, még nem vagyok alkalmas vezetőnek.

- Kérj segítséget a helyi bámelektől!

- Nem fognak adni. Mi sem segítettünk nekik, amikor legutóbb a gyíkemberek már nagyon szorongatták őket.

- Pedig biztos segíthettetek volna nekik.

- Igen, de ők nem adtak nekünk cserebábokat vérfrissítéshez.

- Mi az a vérfrissítés?

- Azt te úgysem érted, ahhoz biomágusnak kéne lenned.

- Nem vagyok biomágus, hála Kormosnak! Az gnómnak való foglalkozás. Ha – mondjuk - elvállalom a hazavezetéseteket, akkor biztos fölakasztanak dezertálásért. Miért éri ez meg nekem?

- Akkor is fölakasztanak, ha nem dezertálsz.

- Honnan tudod?

- Vannak információim.

Pár másodpercig csak egymást méregetik.

- Tehát mit kapok, ha hazavezetlek?

- Elviheted az összes spagulárt.

- Kevés.

- Megkapod az összes fegyvert.

- Jó. Ami rajtatok van, és az utánpótlást is.

- Jó. - Kezet nyújt.

- És őrzitek, amíg visszajövök érte.

- Akkor viszont nem adom a patel muflonokat.

- Jó. - Kezet ráznak. - Valamit titkolsz előlem!

- Na és? Már megegyeztünk!

Visszaindulnak.

Szamóca visszaáll a helyére, a bámelek kihúzzák magukat, a ciripelésnek vége.

Tüske bejelenti:

- A tervezettől eltérő úton folytatjuk az előrehaladást.

Füstös és Orda azonnal mellé áll.

Lovagoknak ez nem tetszik.

- Ilyen nincs a menetparancsban.

- Dezertőr vagy!

Kardot rántva Tüske felé indulnak. 

A bámelek nyílfelhőt lőnek a tisztekre. A nyilak egy vonalban fúródnak a földbe, bekerítve a lovagokat. A lovagok megállnak, és visszateszik a hüvelybe kardjaikat.

Tüske Füstössel és Ordával az első bámel század élére áll, és elindul Dél felé. Vezényszavak hallatszanak, és a menetoszlop elindul előre, majd menet közben balra átfordulva utánuk indul.

Jobbra, balra és előre najana szanos felderítők indulnak felderítésre.

A többi lovag elindul Észak felé. Kilencen vannak.

A kép lassan kiürül. Már csak a helyi bámelek leskelődnek. Testük piros színű, sűrűn pettyezve kisebb fekete foltokkal. Dombtetőről levágtat egy raj pramodon ülő elf. Körülveszik a bámeleket. Néhány gyorsan befúródik a földbe, páran azonban elkésnek ezzel. Az elfek szorongatására mind Nyugat felé kezdenek mutogatni. A pramodos elfek elvágtatnak Nyugatra.

Bundás baithok óvakodnak elő a bozótból. De visszahúzódnak, mert egy oroszlán indul a csatatérre. Hambal tetemét kezdi szaglászni.

• Tartalomjegyzék
• Előző rész
• Következő rész

Asoktara mezeje

Sakon zenéje folytatódik folyamatosan a jelenetváltás alatt. Csak egy ütem végén nagyzenekarról átvált pikulázásra.

Hambal, Tüske, Orda és Füstös léptet bíborhiénáján, délelőtti napsütésben, dombok között. Ők pikuláznak.

Fatornyokra támaszkodó kapuhoz érnek. A tornyok mellett árok és földsánc palánkkal. A földsánc mögött sátras katonai tábor. A tornyokban és a kapu előtt bámel őrök állnak.

A bámelek futólépésben összezárnak pajzsfalba. A kapun több raj bámel is kiszalad, a pajzsfalat erősítik. A bámelek testét kitinpáncél borítja, ezért nincs más vértjük – és látszanak meztelennek. A kitin sárgásbarna, fekete pöttyözéssel. Mellkerületükre kék-zöld szalag van festve.

Hambalék elteszik a sípokat. Ettől a bámelek láthatóan megkönnyebbülnek. A bíborhiénák is. A kapuból kijön egy tengeri elf. Páncél nincs rajta, csak két kardot visel. Egy rövidet és egy lovasságit, egymás mellett az övébe dugva.

- Kik vagytok? Mit akartok?

- Üzenetet hoztunk a hercegtől Mindester nagyúrnak. - Tüske fölmutat egy szalaggal és pecséttel lezárt dossziét.

- Adjátok ide.

- Te vagy Mindester?

- Nem. Én Táró Tanaka vagyok, az ügyeletes.

Leszállnak.

- Tisztelettel üdvözöllek, Táró Tanaka! Hambal vagyok, ők sorjában: Füstös, Tüske és Orda. Az üzenet a nagyúr kezébe kell adnunk személyesen. Itt olvashatod.

Tüske az ügyeleteshez lép, és odatartja a dossziét. Táró elolvassa, aztán lefújja a készültséget. Bámelek szétnyílnak, Táró és a lovagok bemennek.

A vezéri sátor tágas és világos: a ponyvákon átsüt a Nap. Hátul egy kamiza, itt van Mindester páncélja és fegyverzete fölállványozva. Mindester egy tábori karosszékben ül háromlépcsős emelvényen. Körülötte az ezredtörzs és viszonylag sok testőr. Karosszéke mellett egy oroszlán heverészik. Mindesternek, testőrségének és az ezredtörzsnek japán stílusú felszerelése van.

Táró bevezeti Hambalékat. Előremennek az emelvényhez. A testőrök eléjük ugarnak, nem akarják közelebb engedni őket. Dulakodni kezdenek. Hambalék határozottan leverik őket. Amikor újabb testőrök rontanak be, Tüske fölmutatja Nargile csomagját.

- Miért nem hódoltok a nagyúr előtt?

- A herceg üzenetét hozzuk. - válaszolja Hambal.

- Derék dolog. De akkor is hódolattal tartoztok egy királyfinak.

- Én is királyfi vagyok. - válaszolja Tüske.

- Én is. - teszi hozzá Hambal.

- Én is. - mondja Füstös.

- Én is. - Orda elég pökhendien.

- Akkor hol a testőrségetek? - kérdi Mindester.

- Idővel elfogynak a testőrök.

- Azóta vannak érdemeim, amióta nincsenek testőreim.

Mindester savanyú képet vág, a törzstisztek pedig pléhpofát. Máris megvan a kölcsönös ellenszenv.

- Na jó. Ide az üzenettel!

Törzstiszt szertartásos hódolattal átveszi a dossziét. Szertartásos hódolattal továbbadja másik törzstisztnek, aki szertartásos hódolattal fölbontja, és szertartásos hódolattal átadja Mindesternek.

Tüskéék feszélyezetten várják a fejleményeket.

Mindester kivesz a dossziéból egy menetparancsot. Továbbadja az egyik törzstisztnek. Van még egy folyóirat is, ezt boldogan felmutatja.

- Végre megjött, mióta várom!

A folyóirat címe jól látható vastag betűkkel, bekeretezve: Hülye Járások Minisztériumának Bulletinje.

Mindester kelletlenül visszaveszi a menetparancsot. Átfutja.

- Tudjátok, mi van a parancsban?

- Igen. Kéne egyet sétálni Asoktara mezején.

- Holnap kezdjük! Első zászlóaljat ti vezetitek.

Hambalékat egy testőr vezeti a sátrak között. Kis szabad térhez érnek. Itt egy nagyobb sátor előtt van leszúrva a zászló. Nargile színei egy 1x2 méteres szalagon, fölötte fényes ovális acéltábla, rajta vastag fekete „1”.

Lovagok unatkoznak több asztal körül állva, ülve, vacakolva. Felszerelésük stilizált római légiós fegyverzet. Leginkább tengeri elfek, de pár ember is van. És három elf. Testőr belép a sátorba, elordítja magát.

- Zászlóalj-parancsnok megérkezett!

Lovagok értetlenül, tessék-lássék fölállnak. Belépnek Hambalék. Tüske és Füstös a sorba lökdösi azokat, akik lazán viselkednek. Egyáltalán nem finoman. Egyik visszaüt, de hamar megbánja.

Hambal körbejár a lovagok között, mindegyiknek a pofájába bámul 3 centiről. Egyiknek megigazítja a vállvértjét. Rangidőst félrehívja, fülébe suttog.

- Riadóztassál!

Rangidős beleordít Hambal pofájába (aki ennek örül):

- Teljes harckészültség!

Lovagok kirohannak, kürtszó hallatszik.

Zászlóalj tábora felbolydul. Mindenki rohan, fegyverkezik.

A zászlóalj századonként és szakaszonként felsorakozott. A bámelek rövid íjat, kis pajzsot és sisakot, lándzsát és kardot viselnek. A tisztek bíborhiénán ülnek.

(A szakasz 25 katonákból áll, 1 lovag vezetésével.)

(A század 4 szakaszból áll, és kiegészül egy 3 lovagos parancsnoksággal, melyet 1 bajnok vezet.)

(A zászlóalj 3 századból, 1 ellátó szakaszból, 1 „tüzér” szakaszból, 5 varázstudóból és egy 10 fős parancsnoki törzsből áll (mind bajnok), melyet 1 hős (esetünkben Hambal) vezet.)

Füstösék a századparancsnokokkal az állományt szemlézik, Hambal a zászlóaljtörzset és a csapatvarázslókat vizslatja.

Tüske kiszólít egy rajt, és alaki gyakorlatokat végeztet. Aztán a törzstisztek is elkezdenek alakiztatni. Hambal szúrós szemmel nézi.

Délben a század- és törzstisztek fegyelmezetten ülnek a parancsnoki sátorban, az asztaloknál.

- Holnap indulunk Asoktara mezejére. Csönd legyen! - kiáltja Hambal. - Nem vagyok megelégedve az állomány harckészültségével. Tessék egész délután gyakorlatozni, főleg menet és harcászati tevékenységet!

- Tisztelettel: a holnapi menet előtt pihentetni kéne.

- Pihenés már volt elég. Tessék mindent a kiképzésbe beleadni. Az a parancsnok, aki nem képezi ki tökéletesen a katonáit, az egy gyilkos!

- De ezek csak bámelek.

- Nem, ők a katonáim.

Bámelek nagyobb csoportban hallgatóznak a sátor előtt. Meglepetten néznek össze.

- - -

Hajnal. Csapat vonul a dombvidéken. Elől századonként és szakaszonként az első zászlóalj zászlóval, aztán az ezredtörzs zászlóval, majd a többi zászlóalj, persze mindegyik zászlóval. Az alakzat végét nem látjuk. Pedig biztos van ott is zászló.

Egy pramodon ülő csapat válik ki, elindul a dombok közé. Mindester és a lovagjai, plusz az egész testőrség. Ügetve tűnnek el.

Hambal és Tüske bíborhiénázik az egység élén. Kiállnak az oszlopból. Távcsőn követik az elrobogó vadászokat.

- Ha egy feladat könnyű, azt nem nekünk adják.

Dobolva masírozik a bámel ezred. Élen Hambal és Tüske. Oldalról odanyargal Orda, és az egyik dombra mutat. A domb mögül füst száll fel. Nemsokára vágtában feltűnik Mindester és kísérete. A kopjákon elfek fejei.

Elparádéznak a vonuló bámelek mellett, láthatóan büszkék magukra. Mindester Hambal mellé zárkózik, és belevigyorog az arcába.

- Gratulálok, ezredparancsnok. Látom, nem olvastad el figyelmesen a menetparancsot. Nem meghódítani akarjuk ezt a földet, csak engedély nélkül átmenni rajta.

Mindester még jobban fölhúzza az orrát.

- Jelentéktelen kalandod következtében engedély nélküli behatolókból fosztogató gyilkosokká lettünk.

- Ugyan! Háború van.

- Nincs háború. Egy királyság népe vagyunk mind Néma szigetén. A hercegek küzdenek ugyan egymás ellen, de a népet békén hagyják.

- 956 éve, 3 hónapja és 8 napja nincs király.

- Lényegtelen.

- Szembeszállsz a parancsnokoddal?

- Te csak ennek az akciónak a végrehajtója vagy. A parancsnok Nargile herceg.

- Este megbeszéljük.

- Ha megérjük.

Mindester fölágaskodtatja kurlekárját, aztán hátratrappol az ezredtörzshöz. Testőrsége követi.

- - -

A dombok tetejét ligetes bozót fedi. Széles út vezet a dombok között.

Az útszélen bundás baithok lakmároznak egy bámel tetemen. Tetem színe megegyezik a bámel katonák színével.

Dobolás hallatszik. A baithok elfutnak.

Najana szanon előrevágtat egy könnyű fegyverzetű bámel.

Szarka billeg egy fa csúcsán. Leszáll az avarba turkálni. Kezd egy fényes bigyót kapirgálni. Hirtelen fölrebben, és vad cserregés közben elrepül. A fényes bigyó kiemelkedik az avarból. Egy elf sisakja. Az elf körülnéz, aztán visszahajtja a fejét. Szemmel láthatólag még sok elf hasal a dombtetőn a bokrok között. Nagggyon sokan vannak!

Najana szanon előrevágtat egy könnyű fegyverzetű bámel raj.

Dobolva bemasírozik egy bámel ezred. (Bada Dada versét éneklik a bámelk)

Dobos három erőset üt, aztán ordít. A csapat választ ordít.

- Bámelek!

- Bámelek!

Dobos három erőset üt, aztán ordít. 

- Bámelek!

- Bámelek!

Dobos három erőset üt, aztán ordít.

- Ha nem manó az anyád?

A csapat választ ordít.

- Minek eszel tarhonyát?

Hambal és Tüske a csapat mellett bíborhiénázik, élvezettel hallgatja a bunkók ordítozását. Tüske bíborhiénája lehajol, és a fűből fölkap egy bámel lábszárat. Nagy élvezettel elropogtatja. Tüske erre oldalra áll bíborhiénajával és távcsövezni kezdi a dombtetőt. Koccanás hallatszik.

Kiküldi Füstöst balra, a dombra. A lovag bíborhiénajával fölmegy a lejtő közepéig, és távcsövezni kezdi a bozótost.

Mindester a parancsnoki törzsével kiáll a menetoszlopból az útszélre, és idegesen figyel.

Mindester egy zoborzonra rakott emelvényen ül, mellette öt testőr. Kettő a fegyverhordozója, egy a zoborzont irányítja, egy a zászlót tartja, utolsó a harsonás. A zoborzon körül áll két szakasz testőr, lándzsával, karddal felfegyverezve, pajzzsal, sisakkal és mellvérttel fölszerelve. Mindegyiknél kürt. Az ezredtörzs huszonöt bajnokból áll, mindegyik bíborhiénán ül. Minden zászlóaljból itt van egy összekötő tiszt, természetesen bíborhiénán.

Pócgémek tisztogatják a zoborzon bőrét.

- Miért álltunk meg?

- Tüske már megint kavar!

- Elkésünk miatta, a fegyver-utánpótlással nem érkezünk időben Nargiléhez.

- Azt nem éli túl!

Füstös még mindig távcsövez. A bíborhiéna fölkapja a fejét, fülét hátracsapja, sörénye föláll, morogni kezd. Füstös már indult volna vissza, de újra elkezd távcsövezni.

Tüske most már Hamballal együtt figyeli Füstöst. A szakaszparancsnokok leállítják a menetet. A dobos is abbahagyja.

Hátulról najana szanán utoléri az ezredet egy könnyű fegyverzetű bámel. Teste mustársárga színű, elszórtan kis fekete pöttyökkel. Előrevágtat a csapat mellett, minden egységnek odakiált valamit egy bizonyos sárkányról. Nem érteni tisztán. A bámelk a hátukról kézbe kapják a pajzsokat, és a lándzsákkal ütögetni kezdik. Közben érthetetlen szitkokat dünnyögnek, majd ciripelni kezdenek (mint a kabócák). A ciripelések lüktető hangú kórussá egyesülnek.

A századok és zászlóaljak folyamatosan állnak le, mivel az előttük megállók akadályozzák a menetet. A zenészek elhallgatnak. Csak a ciripelés hallatszik.

Füstös előránt egy piros legyezőt, meglengeti, és a bozót közé vágtat.

Hambal és lovagjai sípolni kezdenek, mindegyik az egysége élére ugrat. A dobos pergetni kezd.

- A bámeleknek haza kell menni. - jelenti Orda.

- Beszéljék meg az elfekkel.

Füstös kivágtat a dombtetőn lévő bozótosból. Elfek tömege rohan utána, próbálják Füstöst elkapni. Füstös persze hajt vissza a századhoz, nem érik utol. Nyílvesszők süvítenek utána. Az egyik nagyon eltalálja a bíborhiénát, dögre lövi. Füstös gurul vagy 20 métert, föláll és fut tovább - vissza az egységéhez.

Hambal jobb kezében legyezővel mutogatni kezd (szögletes és nagy ívű mozdulatokkal), közben vadul ordít.

- Falanxba állni!

- Első szakasz: középen felfejlődni!

- Második szakasz: jobbra felzárkózni!

- Harmadik szakasz: balra felzárkózni!

A bámelek menetalakzatból kettős rajvonalba fejlődnek az útra merőlegesen, és pajzsfalat alkotva megállnak. Az újonnan érkező századok szorosan mögéjük rendeződnek újabb és újabb sorokba, kialakul a falanx. Lépésenként elindul előre.

Tüske és Orda kivágtat menteni Füstöst.

Orda fölrántja Füstöst maga mögé a bíborhiénára. Közben Tüske tárcsapajzsával védi őket a nyilaktól. (Levegőben fogja fel a vesszőket, mint a jedik a lövedékeket.) Visszavágtatnak a falanxhoz. A bámelek megtapsolják őket, illetve inkább a pajzsaikat ütögetik. Tüskéék leszállnak, és beállnak a falanx első sorába.

Mindester és az ezredtörzs vadul szitkozódni kezd. (Először a Mindester, aztán gyorsan a többi lovag is.) Elindulnak előre az út mellett.

Az üldöző elfek azonnal visszahúzódnak a bozótba.

Mindester és az ezredtörzs kardot rántva ügetésbe fog. A testőrök mind kürtölnek futás közben. A felfejlődő századok középen utat nyitnak nekik. Az ügető zoborzont a kócsagok elegáns szárnycsapásokkal követik.

Az úton a pajzsfallal szembe vágtat a felderítők maradéka. Nagyon meg vannak tépve. Nyomukban egy svadron raptorlovas.

Tűzfőnix emelkedik fel, köröz az út felett. Vijjogni kezd. Minden dombtetőről rohamra indul ék alakban több elf század.

Az ékek között varázstudók lépegetnek, és villámot idéznek. Pálcájukból a villámok kicsapnak fölfele, a völgy fölött egy villódzó gömbbé egyesülnek.

Hatalmas villám csap a gömbből a bámelek közé. A villámgömb elenyészik.

A falanx meggyengül, az elfek nagyon irtják a bámeleket. Azok meg az elfeket. A két csapat éle összeér, lándzsával és karddal folyik a küzdelem. A hátsó sorokból a bámelk hatalmas (6-8 méteres) ugrással az elfek közé vetik magukat. A küzdelem kiterjed, nem csak a pajzsvonalban folyik.

Mindester testőrségével és az ezredtörzzsel a falanx első soráig nyomul előre. Megjelenése bátorítja a bámeleket, elindulnak előre. Az elfek azonban föléjük kerekednek, visszanyomják őket.

Tovább rontja a helyzetet, hogy a felderítőket üldöző raptorlovasok lendülete áttöri a falanxot. Mindester és az ezredtörzs szilárdan tartja a helyét, ami oda vezet, hogy elszakadnak a falanxtól, és az elfek körül tudják venni őket.

Dombtetőn megjelenik 4 piros testű bámel (testfelületükön elszórt fekete pöttyök vannak). Lapulva figyelik a csatát, néha összenéznek.

A testőrök elszántan küzdenek, az elfek is. Nincs lovagias harci balett, vérre megy a harc. Utolsó vérre.

Mindester csapatvarázslói félelemkeltő illúziólényeket és ködöt kreálnak. Égből lecsap a tűzfőnix a csapatvarázslók közé, és fölrobban. Ettől minden varázslat megszűnik, csapatvarázslók pusztulnak vagy szaladnak. (Zene is elhallgat, csak a zajokat hallani.) A robbanás helyén kis tűz keletkezik, amiből megtestesül a tűzfőnix. Fölszáll az égbe, eltűnik.

Újabb nyílzápor leteríti a testőrséget, Mindester egyedül marad. Mindjárt ráront egy raptorlovas egység. Egyik raptorlovas fölugrat a zoborzonra, összetöri Mindester emelvényét. A leeső Mindester nem tud a földről fölállni, a raptor széttépi. A többi raptorlovas az ezredtörzs tisztjeit gyilkolja, ledöntik a csapatzászlót. A raptorok legyilkolják a zoborzont is. (Elnézést Mindester! Minden szereplőt egyformán kéne szeretnem, de téged kezdettől fogva útállak.)

A bámel csapatok szétszóródnak. Akik nem küzdenek, futólépésben elindulnak hátrafelé.

Az elfek csak annyira üldözik őket, hogy az újraszerveződést megakadályozzák. Nekik is hatalmas veszteségeik vannak.

Inkább visszavonulnak. Kürtszóra, ami most harsan föl.

• Tartalomjegyzék
• Előző rész
• Következő rész

Partraszállás

Tengerpart, este. Magas partok között egy folyó torkollik a tengerbe. A vízben szétszórva a parthoz hasonló magasságú szirtszigetek vannak.

A naplemente giccsfaktora 9,8 a tízes skálán. A víz szelíden fodrozódik. A partban fészkelő szulák nyugtalankodni kezdenek, majd rajokban felszállnak.

A vízből kilábal egy katona, kezeiben kivont kard. Arcát takarja a sisak arcvédője. Másik négy hasonló katona követi. Óvatosan körülkémlelnek. Jelzésükre a vízből a partra trappol 9 patanval. A patanvalok hátára erősített kosarakban bőrpáncélos elfek ülnek. patanvalokon is bőr védőpáncél van. Egyik patanval letérdel, a felderítők fölmásznak rájuk.

Az egész csapat vad vágtában elindul a folyócskában felfelé. A szulák mind kirajzanak a zajra a költőtelepről. Vijjogva köröznek a tenger felett.

Erdő szegélyezi a folyót. A patanvalok a part közelében, térdig a vízben ügetnek vízfolyással szemben.

Leszáll az éj, a csapat sötétben vágtat tovább.

Egyik patanval széttapos egy krokodilt véletlenül, futás közben.

patanvalok ügetnek sorban a vízben.

Kosárban az elfek igencsak dülöngélnek, kapaszkodnak. Egyik fölhajtja az arcvédőjét. Fekete a bőre, fehér a haja. A többiek azonnal verni kezdik, ezért visszahúzza az arca elé az ellenzőt. (A csapat minden tagjának az egész akció során el van az arca takarva. Csak annyit látni, hogy termet szerint öt ember vezeti az elfeket, akik százan lehetnek. Mindenkinek teljesen azonos a felszerelése: bőrpáncél,sisak és 2 kard, íj és ezüsthegyű nyilak.)

Elől ügető patanval kosarában csak néhány elf van, de itt kapaszkodik az öt ember is. Egyik ember fölemeli a karját, a patanvalok megállnak.

Az erdőnek vége. A folyóban egy kis mesterséges sziget, rajta fallal körülvett erődtemplom. A szigettől távolabb a folyó mindkét partján gátfallal körülvett szenderföldi város (lakói az igazak álmát alusszák).

Patanvalok hátukon az elfekkel belegázolnak a folyóba, aztán átúsznak a szigetre. Közben kezd világosodni.

Szigetet nádas borítja. A patanvalok 50 méterre megállnak a templomerőd falától. A fal 3 méter magas. Mögötte egy téglalap alaprajzú épület, 3 hatalmas oszlopcsarnokos udvarral és több kisebb toronnyal.

Egyik ember odasétál a falhoz, nézegeti. Kiválaszt egy viszonylag alacsony és repedezett szakaszt. Keresztet karcol rá, félreáll, és karjával indulást jelez.

Egymás után három patanval nekirohan a falnak. Homlokával döndül a keresztnél.

Templomudvar, hajnal. Xavok macskákat etet. Kövér, kopasz férfi egyszerű kámzsás papi viseletben. Meghallja a dübörgést. Eldobja az aprólékos kosarat, beszalad a templomba egy oldalajtón.

Harmadik ütközésre a fal megremeg, felső 1 méter leomlik belőle.

Patanvalok hátukon az elfekkel nekifutásból felugranak a megbomlott falrészre. A hátrébb álló patanvalok fejükkel tolják – segítve – a kapaszkodókat. Közben a patanvalok rúgásaitól, kapaszkodásától az omlás egyre nagyobb lesz. Az utolsó patanval már segítség nélkül be tud mászni.

Az 5 ember futólépésben fut a templom főbejárata felé, a patanvalok 10 méterre követik őket. Az elfek kezében íj és nyíl, mindenfelé figyelnek. Egyik lelő egy ablakból kinéző templomszolgát.

Xavok ablakrésből lesi a betörőket. Amikor lenyilazzák a templomszolgát, azonnal meglengeti a harangnyelvet, és kongatni kezd.

Az 5 ember próbálja kinyitni a templom hatalmas bronz kapuját, nem sok eredménnyel. Két patanvalt a hajcsárja farral a kapunak vezeti, a kapu bedől. Többi patanval a templom körül rohangál, az elfek folyamatosan nyilaznak mindent, ami mozog.

Templom főhajójába betódulnak a patanvalok, az elfek leugrálnak. Egyik az emberekhez lép, és egy nyílvesszőt ad át. Fölhajítják: a levegőben körözve leesik. Amelyik mellékajtóra mutat, arra rohannak tovább.

Templom kincseskamrájába berobognak a rablók. Az emberek rámutatnak egy halom zsákra. Kilencet az elfek fölkapnak, indulnak kifelé.

Az elfek szaladnak kifele a zsákokkal. Az egyik ember körülnéz. Meglát egy macskabálványt középen, az oltár fölött. Egyik drágakőszemét kifeszíti, és zsebre vágja. Futva indul a többiek után.

Templomudvaron az elfek felugrálnak a patanvalokra. Vágtában hagyják el a templomudvart.

- - -

Shojal egy oroszlánfaragásos lótusztrónusban ébredezik. Középkorú, mérsékelten túltáplált. Fekete gombafrizurája és fonott szakálla van. Tudatosul benne a harangzúgás. Egy arany oroszlánmaszkkal díszített kőoszlophoz lép, tisztelettel meghajol. Kezét a homlokához, szájához és melléhez érinti.

Halványkék ragyogás veszi körül, mellére aranypáncél rajzolódik. Termete megnő, formája kigyúrt lesz. A fölpattanó ajtó felé fordul és kimegy.

A város főterén szenderföldi katonák futva gyülekeznek, sorakoznak. Shojal kilép a tanácsház kapuján, bömbölve rohan a kapu irányába. Közben szfinx formát vesz föl. A katonák futólépésben, alakzatban követik. Kaput az őrség eszeveszett sietséggel kitárja. Shojal és a katonaság kirohan.

- - -

Patanvalok eszeveszetten vágtatnak a folyóban, lefelé.

Kivágtatnak a folyótorkolatban a tengerpartra. A hajcsárok mindjárt zavarják be a vízbe őket. A szulák nagy ricsajt csapva fölszállnak a költőtelepről, elborítják az eget.

A patanvalok rövidesen úszni kezdenek. Mikor már 100 méterre vannak a parttól, egyik ember kihúzza az íját, és az égre fordítja.

Mindenki fölemeli az íját, a part felé tartja.

Szenderföldi katonák ellepik a tengerpartot. Észreveszik a rablókat. Páran utánuk lőnek.

A szorgosan úszó patanvalok hátáról az elfek felküldenek gyors egymásutánban három nyílfelhőt. Közben pár nyílvesző a patanvalok között csobban a vízbe.

Szenderföldi katonákat a nyílfelhő rendesen megfekteti. Visszaszaladnak az erdőbe. De aztán újra a tengerpartra rohannak. Mert az erdőből kivágtat Shojal szfinxtestben. A szenderföldiek szemmel láthatóan jobban félnek Shojaltól, mint a nyílzáportól.

Shojal a parton föl-alá járkál és bömböl (mint egy oroszlán). A szenderföldiek lőni kezdik a patanvalokat, de azok éppen lőtávolon kívül értek.

Shojal belegázol térdig a tengerbe. Visszaváltozik emberré, felegyenesedik. Tenyerébe vesz egy korty vizet. Visszaönti és mormol. A vízből kiemelkedik egy vízelementál. 4 méter magas, ember formájú. Körülnéz, és a rablók után indul a víz színén.

Patanvalokat a hajcsárok nagyobb sebességre kapcsolják az ankusokkal. Az elementál így is jobb, egyre közelít. Az utolsó patanvaltól már csak 50 méter távolságra van.

A hajcsár megállítja a patanvalt. Az elementál már 30 méterre van. Az elfek levetik sisakjukat. Fehér hosszú hajuk égnek áll. Kezüket a vízbe mártják, majd ujjaikról az égre locsolják a vizet. Hangosan kántálni kezdik Vízanya himnuszát (Weöres Sándor: Salve Regina részlete).

Utolsó pillantásod iszonyat.

A zöld-szikrájú szerető sötét szem

Tompán dermed borostyánkő-homályba,

Nincs többé fénye, lángja,

Nem óv, nem kér, nem ad,

Villáma megfagy a szempilla-résben,

S minden kerted, gyümölcsöd széthasad

A földön és az égen,

Végső kaput kitárva elhunysz gyámoltadért.

Egy csuka ugrik ki a vízből, átvetődve az elementálon. Túloldalán esik vissza, kis fodrot hagyva a vízfelszínen. A vízelementál instabillá válik, majd szétomlik.

A kosárban mindenki fellélegzik.

A patanvalok folyamatos tempózás közben három hármas csoportba rendeződnek. Mindegyik csoport alól felemelkedik egy vizi gujar. Nyitott kamráikba dokkolják a patanvalokat. Bezárják a kamrákat, és víz alá merülve eltűnnek.

Szerkli

Magosvár

Fellegvár áll egy kisebb hegytetőn. A hegy lábánál város, fallal körülvéve. Városban nagy és gazdag épületek emelkednek ki a legföljebb négyemeletes házak közül.

Logan :

- A szkviterpének a fétist visszahelyezték a törzsfőnöki tanács elnökének padjára. (Ha nem tudnád, ez mindig az előző elnök bőréből készül, hogy figyelmeztesse a mulandóságra az új főnököt. A szenderföldiek egy adóbehajtásnak nevezett rabló-hadjárat során begyűjtötték. Nem mintha nagy érték lett volna, hanem azért mert zsák alakja volt, és abba gyömöszölték a zabrált cuccost.) Ezután hosszas diplomáciai küzdelem kezdődött a szenderföldiekkel. A törzstanács hülyének tettette magát, viszont állandóan macskalevessel és krokodilsülttel kínálta a követeket. Végül megegyeztek abban, hogy Hambal nincs is, valószínűleg összetévesztették egy Hani Balu nevű martalóccal a Fekete Királyságokból. Az éhes papok ezt a kielégítő információt hallva elásták a csatabárdot, és gyorsan visszatértek a civilizált Szenderföldre.

Hatalmas félhomályos terem, barokk pompa. Ruhák szellőznek bábukon. Nargile közöttük válogat, körülötte az udvartartás különböző korú férfiai.

Az ablak előtt áll Hambal, Tüske, Orda, Füstös és Logan. Vadászruhában. Logan befejezi a jelentést.

Az udvarmester súg valamit Nargilének, aki hátra sem fordulva szól hozzájuk.

- Örülök, hogy egyben vagytok.

Nargile kiválaszt egy ruhát, oroszlánparókát és kalapot is vesz fel. Közvetlen kísérete hasonló színű köpenyt kap.

- Kéne egyet sétálni Asoktara mezején. Csatlakozzatok Mindesterhez. Addig is, vegyetek részt a szerklimen!

Kilépnek az előtérbe (olyan, mint a bécsi Természettudományi Múzeum díszlépcsője). Szemben is nyílik egy szép nagy ajtó, ahonnan a hercegné lép ki kíséretével. Nem azonos a ruha, sőt. Viszont a hercegné és kíséretének a ruhája is egységes megjelenésében. Elindulnak a lépcsőn lefelé. A pár a lépcsőforduló pihenőjén találkozik, meghajol. Nargile meghajlás közben nagy ívben bókol a kalapjával, ami hátra repül; látszólag véletlenül éppen a pohárnok fején landol.

Hambalék adják a díszkíséretet. Nyomukban az udvaroncok udvarhölgyekkel párban, tízes oszlopban. Köztük Nargile nagybátyjai, testvérei és gyermekei. Ezek mind hasonlítanak a hercegre, csak életkorban és - kisebb mértékben - testalkatban térnek el, bár a gyerekek közül pár a hercegnére hasonlít.

A ceremóniák udvarába indulnak. Hideg, éles fény. Lakosztályokkal ellentétes oldalon egy szép lépcsőn trón és baldachin, mint a coimbrai egyetem udvarán.

A két másik oldalon átjáró, fölötte erkéllyel. Erősen barokk stílus, reneszánsz épületre ráépítve.

Népség, katonaság, válogatott cigánylegények sétálnak, beszélgetnek. Oldalbejárat erkélyén zenekar játszik, páran táncolnak, többen csak hallgatják.

Dobszóval a testőrség áttör a lézengőkön, 20 méter széles utat nyitva. A dobosok a testőrök nyomában haladnak, a megtisztított térben karuszeleznek.

Fanfár hallatszik (mondjuk Bartók Kékszakállúból „Lásd ez az én birodalmam”, csak ének helyett harsona). 

Az üres térbe besétál a ceremónia mester. Körülnéz, elégedetten fölemeli botját. Harsona elhallgat, csönd lesz. Koppant a bottal: kezdődik a bevonulási zene (Henry Purcell - King Arthur - First Music Chaconne). 

Elindul a hercegi pár, tíz lépésenként körbehajolgatnak, mint a francia négyesben. Ilyenkor a nép is meghajol. 5 méterre követik tízes oszlopban az udvaroncok, ugyancsak francia négyest táncolva.A kíséret eltáncolása után üresen maradó térbe hirtelen betáncol pár dandy, elkapva fiatal lányokat. Polkát járnak nagy sebességgel. De ahogy a kíséret föllép a lépcsőn, az udvaroncok lassan ellepik a teret, a polkázásnak is vége.

Nargile és a hercegné nagyon és fenségesen helyet foglal a trónon, fogadja az udvar hódolatát. Közben a trón hátterét alkotó fénysugarak elkezdenek forogni, elsők az óramutató járásának megfelelően, hátsók az óramutató járásával ellenkezően. A koronát és pajzsot tartó angyalkák a hercegi pár felé fordítják pofijukat.

A zene éppen elhallgat, így mindenki hallhatja az utasítást.

- Ja! Logan itt marad!

A zene folytatódik. Kezdődik a szerkli.

• Tartalomjegyzék
• Következő rész

Alkímia

Maggoth engedélyével

Február van, 23 óra.

Sétahajó úszik a Dunán, kerüli a Margit szigetet.

Farsangi bál van rajta. Környezet előkelő, berendezés átmenet a pompás és a vintage között.

Zalán a bárpult mellől nézi a táncosokat. Szalonzenekar játszik. Férfiak szmokingban, nők kis- és nagyestélyiben lötyögnek a zenére.

Elindul, lekéri Adeptus feleségét. Tangózni kezdenek. Kicsit feltűnő a simulós-tapadós táncanalfabéták között. Rövidesen lekéri egy fiatalember, de Zalán nem veszi figyelembe.

Valaki egy forgatásnál elragadja Adeptus feleségét. Két arc lefogja Zalánt, kikíséri. Táncosok nem törődnek az esettel.

Fedélzeten többen cigiznek kisebb csoportokban. Zalánt a korláthoz kísérik. Adeptus a panorámát nézi, aztán Zalánhoz fordul.

– Szigetszentmiklóson van a Jeszenszky villa. Ha megtisztítod, beveszünk Isten Útjaiba.

– És még valami?

– Ha kétségeid lennének, ne csodálkozz.

– Mi van?

A társaság nevetni kezd és bemegy. Zalán néz utánuk, mögötte az éjféli budapesti panoráma. Nem látszik felhőtlenül boldognak.

- - -

Lakóutca családi házas övezetben. Kevés új ház van. Egy szürke Opel Astra áll az egyik jó állapotú kerítés előtt. Zalán ül benne.

Az utcán hosszú lépésekkel végigszambázik Gungadin. Rongyos és ápolatlan fiatalember. Füttyög.

Piros Suzuki áll meg az Astra mögött. Molett és koros nő kászálódik ki belőle. Feketére festett hatalmas tupírkontyán kívül nem érdemes semmit megjegyezni. A kertkapuhoz megy. Egyszerre ér oda Zalánnal.

– Kezit csókolom. Doktor Szakáll Zalán vagyok.

– Üdvözlöm. Jeszenszky Róbertné vagyok. Jöjjön utánam.

Kulcsokkal vacakolva kinyitja a kertajtót. A kertben az utakat alig találni az elvadult orgonabokrok között. A ház impozáns, inkább kúriának kéne mondani. Csak roggyant. Széles lépcső vezet föl az oszlopos előtérhez. Innen két kapu méretű bejárati ajtó nyílik, elég távol egymástól.

Róbertné a kulcsokkal vacakolva kinyitja a baloldali ajtót.

A fogadótérből kétkaros lépcső visz fel az emeleti folyosóra. Minden használható, csak kopott. A lépcsőkarok alatt kisebb ajtók nyílnak. Mindenből kettő van, szimmetrikusan.

Bejárják a szobákat. Zalán a kapcsolókkal játszik, a kilincseket próbálgatja. Visszaérnek a fogadótérbe.

– Kiveszem fél évre.

– Egy havi kauciót kérek. És a szokásos feltételek.

– Előre kifizetem a féléves díjat. Akkor is kell kaució?

– Miért nem veszi meg inkább?

- - -

Elfekvő kórterem. Jó nagy hodály, nagyon tele ágyakkal. Elhasználódott öregek fekszenek vagy ülnek az ágyukon, tágra nyitott szemmel.

Zalán az egyik öregasszony vállizmait masszírozza. Fehér orvosi munkaruhában van. A többi öreg mind őt bámulja.

Egyszerre (lassan) az ajtó felé fordulnak: egy ápolónő behajol az ajtón.

– Doktor Szakáll, keresik!

Vizsgáló szoba. Szabadidő ruhás öregasszony ül egy támla nélküli széken. Egyenruhás rendőr áll az ajtónál. Zalán az öregasszony pulzusát számolja, közben a szemét nézi. A mereven ülő öregasszony mögé megy, majd ujjaival váratlanul a feje tetejére koppant. Öregasszony a szék ülőkéjébe kapaszkodva bemutat egy Vrischika-ászanát, végére szembefordul Zalánnal.

– Mikor halok meg, adjunktus úr?

– Május 18-án.

– Múltkor is ezt mondta.

– Megmondtam, hogy az életét nem tudom meghosszabbítani.

Zalán az íróasztalához megy. A számítógép képernyőjén táblázatok, érvágó emberke és egy horoszkóp ábra van. Zalán egy kis (A6 méretű) füzetbe rajzol és ír. Közben a rendőr föladja a kabátot az öregasszonyra. Aztán az asztal mellé áll. Zalán átadja a füzetet.

– A gyakorlatokat naponta váltakozva végezze. Ebben a hónapban az otthonisutes-fozes, a miteszikamagyar és az ottisfoz blogok receptjei szerint főzzenek. Kevesebb sóval, több kerti fűszerrel.

– Köszönöm adjunktus úr! – a rendőr kezet fog Zalánnal, és átad egy pendrájvot.

- - -

Kivágódik az ajtó. A teljes Dübensteiner család áll mögötte. Riadt arccal pisztolyt rántanak.

Zalán fölkel, és bevágja az ajtót. Öltözködni kezd (mivel bőrpizsmában szokott aludni). Átmegy a konyhába.

Reggelizik a konyhában. Meghallja, hogy jönnek a kukások. Lerohan, kirángatja a kukát.

– Maga az új lakó?

– Maga meddig fogja bírni?

Kukások röhögnek, Zalán nem válaszol. Nem szereti a bizalmaskodást.

Kukások el, Zalán visszahúzza a bödönt a lépcső mellé. Bemegy a konyhába. Már a folyosóról füttyögést hall.

Az asztal mellet áll Gungadin. Nézi a reggelit és füttyög.

– Mit akar itt?

– Elfogyott a cipőm.

Tényleg mezítláb áll.

Zalán méregeti Gungadint. 16 éves fiatalember kitűnő állapotban, szakadt és koszos ruhában. Kimegy, visszajön a pénztárcájával. Kezébe nyom tízezret. Gungadin füttyög, és az asztalra teszi a tízest. Zalán rosszallóan kirak egy ötezrest.

– Cipőt kérek, nem papírokat.

Zalán elkapja Gungadint, kidobja.

Indul munkába. Bezárja a kertkaput, beülne az Astrába. De a kormánynál ott ül Gungadin.

– Elfogyott a cipőm.

Zalán rövid gondolkozás után lerántja a cipőit és a járdára hajítja. Gungadin utánuk vetődik, mint Rottembiller (a részeges kapus) a rummal töltött labdának. Többször mélyen meghajol az elhajtó Zalán felé, aztán kezdi a cipőket felhúzni.

Zalán beáll a TUSKÓ parkolójába. Bemegy cipőt venni. Kicsit feltűnő a megjelenése, ahogy a polcok között cipőtelenül húzza a vásárlókosarat.

- - -

Kütyübolt. Eladó a legolcsóbb sanghaji rongyszállítmányból öltözködik, és enyhén - vagyis nagyon - túlsúlyos. A túlsúlynak megfelelő testszaga is van, de ez olvasás közben nem érzékelhető, hála Istennek!

Zalánt a szag nem zavarja. Az elfekvőben már megedződött.

– A fejkamerám érzékelését ki kéne terjeszteni a nem látható tartományba is.

– Rendben. És akkor a szoftvert is fölturbózzam?

– Az okostelefonomra lehet kapcsolni úgy, hogy azonnal a számítógépemre küldje a felvételt?

– Megoldom.

– És az elemzés eredményét ugyanezen az úton vissza is kaphatom?

– Viszi magával a monitort? Vagy a telefonról akarja nézni az eredményt?

– Hú! Tényleg. Más megoldás nincs?

– Van olyan szemüveg, amin megjelennek az üzenetek, miközben a látás érzékenysége nem romlik. A kamera és a diszpléj egy sisakba van építve. Fülhallgató és gégemikrofon is tartozik hozzá.

– Tud ilyent adni?

– Meg kell rendelni. Tajvanról.

– Akkor már az audió felvételeket is ki kéne terjeszteni a nem hallható tartományra.

– Rendben. És akkor a szoftvert is fölturbózzam?

- - -

Zalán a pendrájvról kinyomtatja a Jeszenszky ügy nyomozásáról készült jelentést. A szöveget egyezteti a helyszínrajzzal.

Csomagból kivesz egy pilótasisakot. Összehangolja a mobiljával. Aztán a helyszínrajzzal bejárja a házat. Krétakereszttel bejelőli Jeszenszky halálának a helyét.

- - -

Zalán fuvolázik az egyik üres szobában. A fuvola megbolondul, hamis hangokat ad. Zalán gyanakodva körülnéz.

A fal mellett két nő guggol.

Fűszerport szór rájuk. A nők megmerevednek, külsejük bronzszínűvé válik. Aztán patinásodni kezd. A patina pikkelyekre esik, szétpereg. A nők szétpergése 5 másodpercig tart. Szépen felülről lefelé omlanak szét.

Vastag porkupac marad a helyükön, Zalán fölsepri. A por alatt a padlóba karcolt kör látszik. Fölmossa a helyiséget. A karcok a nedvességtől jobban látszanak. Többször is lefényképezi a mobiljával.

- - -

Antikvárium, a szokásosnál is rendetlenebb.

– Főnök!

Két polc közé rejtett ajtón keresztül belép a tulaj. Régimódi öreg zsidó.

– De régen láttam, adjunktus úr! Mi jót hozott? Vagy vinne valamit?

Zalán elé tartja a telefonját. A kijelzőn a földre karcolt ábrák vannak.

– Nem bírom ezeket a modern izéket. Miért mutogatja a padlóját?

– Várjon, mindjárt kinagyítom. Most látja az ábrákat?

– Jé! Ez ilyent is tud? Mi ez?

– Én is szeretném tudni. Azt hittem: maga megmondja.

Szótlanul néznek egymásra. Az antikvárius hirtelen előkap egy kéziratot. Előre-hátra lapozza. Végén lecsapja a pultra. A nyitott oldalnál ékírásos betűk vannak táblázatban. Kezdik a táblázatot a mobil képével hasonlítgatni.

– Majdnem.

– Nem azonos.

– Talán az Ókortörténeti Tanszéken tudnak segíteni.

- - -

Egyablakos szoba. A fal faborításos, ahol nem polc takarja. Széles íróasztal vendégoldalán ül Zalán, másik oldalon doktor Bíró Attiláné. Nézik a fényképet a telefon kijelzőjén.

– Egek Ura! Hogy került ebbe a dologba?

– Az Isten Útjai küldött.

– Meneküljön. Ne keveredjen ebbe.

Zalán nézi a szép, kerek, szemüveges asszonyt.

– Le tudja fordítani?

– Nem fordítom le.

– Akkor legalább olvassa fel.

Attiláné olvasni kezd. A szöveg érthetetlen és idegen, tele van hörgő, harákoló és csettintő hangokkal. Zalán fölveszi a telefonnal.

– Most miért veszi fel?

– Meg fogom tanulni.

Attiláné nézi Zalánt. Megnyalja az ajkát.

– Az jó. De jöjjön be inkább minden kedden és csütörtökön, délután. Megtanítom a szöveg leírására is.

- - -

Kieselbach Galéria.

Zalán egy 70x50 centiméteres képet vizsgál alaposan. Érdeklődése odavonz egy alkalmazottat. Udvariasan megáll mellette.

A kép aranyozott keretes, kicsit már besötétült. Szemmel láthatóan barokk korban készítette egy nem nagy tudású festő. Kissé pocakos, parókás ember áll a fókuszában. Elefántcsont nyelű nagyítóval egy kártyát nézeget. Mögötte egy széles és erős asztalon mozsarak, lombikok, pipetták, réz- és üvegcsövek, vegyszerek és kegyszerek. Háttérben a falak mellett polcok állnak könyvekkel, dobozokkal, szobrocskákkal megpakolva.

– Kit ábrázol a kép?

– Friedensreich von Hüxendübensteiner udvari szállítót.

- - -

Eberhart Hüxendübensteiner Savoyai Jenő csapatának egyik gyógyszerésze volt, aki Buda várának visszavétele után Szigetszentmiklóson felejtette magát. Jó hírű alkimistaként szerény, de határozott ütemben kezdett el gazdagodni. Bevételei megengedték, hogy tekintélyes házat építsen szorgalmas és szűkszavú családjának, barokk stílusban. A kor szimmetria-követését olyannyira követte, hogy mai fogalmaink szerint sikerült egy ikerházat építenie már a XVI. században.

Hüxendübensteiner család nem kereste a feltűnést, de érthetetlenül mégis bejáratos volt a legmagasabb körökbe, és az előnyös, illetve rendkívül előnyös szállítási szerződéseket mindig megkapta Közép Európában.

- - -

A II. Ukrán Hadsereg katonái rontanak be a fogadótérbe. Koszosak és részegek. Kintről ágyúszó hallatszik. Rohanva fölszaladnak a lépcsőn, az ablakok mellett páran figyelőállásba helyezkednek. A többiek fosztogatnak. A tiszt észreveszi a lejáratokat a lépcső alatt. Lezavar vagy tíz géppisztolyost.

Katonák óvatlanul rohannak a lépcsőn lefele. Félhomályos borospincébe jutnak. A pince sokkal nagyobb, mint a fölötte levő ház. Vigyorogva a csapokat kezdenék keresni, de egy tisztes leordítja és előre zavarja őket. Pisztolyával hadonászik. Katonák tovább mennek, most már óvatosabban. Egy átjárón keresztül szélesebb és világosabb pincébe jutnak. A szemközti falnál áll a sápadt Dübensteiner család és a személyzet.

Katonák - fölemelve a géppisztolyt - elindulnak. Másik oldalról eléjük megy Gungadin, és a földre tesz egy lábas aranyat. Pontosabban egy lábasnyi szecessziós vésetű arany zsebórát, sok lajos aranyat és achát köves pecsétgyűrűket. Visszahátrál a többiek közé.

Ruszkik rávetik magukat a kincsre. Rövid dulakodás után a lábas üres lesz. Újra végignézik a falnál állókat. Egyik elkiáltja magát, hogy bárisnyi, és az idősebb Dübensteiner lányra ront. A falnál mindenki pisztolyt ránt. Elképzelhetetlen lövöldözés kezdődik. Gungadin négykézláb menekül. Két hordó között meglát a falban egy kis vasajtót. Fölrántja, bekúszik. Rozsdabarna füst viharzik ki felette.

Fogadótérben a tiszt a lenti lövöldözést hallgatja. Újabb rajt küld le. Azok indulás előtt kézigránátokat vesznek a kezükbe.

Robbanások rázzák a házat. Tiszt kivár a robbanások befejezése után, aztán egy újabb rajjal elindul lefele. Egy zavarodott ruszki szalad szembe vele.

– Csort! Csort!

– Csort tebe! Jafai maty. – Hatalmas pofonnal megfekteti a katonát.

- - -

A Dübensteiner család eltűnt. Mivel összeütközésbe kerültek az óragyűjtő ruszkikkal. Az esemény során a kúria elég rossz állapotba került. De ez nem akadályozta meg a tanácsot abban, hogy az épületet kiutalja vagy 10 proletár családnak. Az első ötéves tervidőszakban cserélte magát be Jeszenszky az egyik szobába. Mivel a többi lakó eltűnt vagy elköltözött, Jeszenszky az ötvenes évek végére megszerezte és helyreállította az egész épületet. Meg is vette, amint erre lehetőség lett.

Jeszenszky drogériát üzemeltetett. Felárért személyesen készített el illatszereket vagy kenőcsöket. Ezek használata egyre divatosabb lett a gazdagok hölgyeinek körében.

- - -

– Miért kellett a két nőt megölni?

– Jeszenszky úr nem ölt meg senkit.

– De itt meghalt két nő. Miért?

– Mert lopta a receptkártyákat.

– ?

– Bejelentkezett takarítónőnek. Aztán elkezdett lopkodni.

– És a másik?

– Milyen másik?

– Egy másodikat is megölt.

– Jeszenszky úr nem ölt meg senkit.

– És aki miatt kijöttek a TEK-esek?

– Az küldte a takarítónőt. Valami jósnő. Mitrill néven hirdette magát a net-en. Zsarolta is az urat. A büdös banyája.

- - -

Jeszenszky ruszki kézigránátokkal hajigálta meg a TEK-eseket. Az egyik súlyosan megsérült, ettől a többiek begurultak. Szétlőttek mindent, többek kötött Jeszenszkyt is.

- - -

Zalánt öltözteti Gungadin. Fotós mellényét igazgatja, a számítógép és mobil kapcsolatot ellenőrzi. A számítógép képernyőjén egy horoszkóp ábra villog.

– Ma este menj moziba, Gungadin!

– János vagyok.

– Ma este menj moziba, János!

– Gazda elküld?

Zalán ellenőrzi a mellényzsebek tartalmát. Dobozok, porokkal.

–  Itt nagyon veszélyes lesz minden.

– Talán megszabadulok, ha újra jön a füstös barna.

– Sajnálnám, ha elveszítenélek.

Zalán szemére húzza a pilótasisak ellenzőjét. Kimegy, Gungadinra zárja az ajtót. Keresztet vet.

- - -

Zalán abban a szobában várakozik, ahol Jeszenszky meghalt.

Nem történik semmi.

Változtat az érzékelők beállításán, közben mereven nézi a keresztet, amit korábban felrajzolt.

Semmi.

Hirtelen az összes érzékelőtől jelzés érkezik. Kibírhatatlan a sípolás a sisakban. Zalán ledobja.

Villanyóra lekapcsol. Csak az utcáról beszivárgó fény ad valami világítást. Kütyük mind leállnak.

Zalán elfordul a kereszttől. Az ajtó mellett a padlón egy vérfolt jelenik meg. Terjedni kezd.

Zalán kapkod. Végigtapogatja a zsebeket, kiránt egy dobozt, beleszagol. Csalódottan eldobja.

Másik zsebéből kiránt egy zsírkrétát. Kört kanyarít a fölbugyogó vér köré. A mobiljáról bejátszatja a tudósnő kántálását. Vele együtt ő is kántálja az ismeretlen szöveget. De veszített értékes másodperceket. Pentagrammát szerkeszt a kör belsejébe. A vér kezd felmagasodni, emberi formát vesz fel. Vagyis Jeszenszky újra materializálódik. Próbálja Zalán kezét kilökni a körből.

Zalán eldobja a mobilt, mert mindkét kezére szükség van ahhoz, hogy a tusakodás közben a pentagrammát befejezze.

És kész. Zalán hátraugrik, Jeszenszky tombol. Aztán Jeszenszky hangos sluttyanással belecsobban a Pokolba.

A mobil nem élte túl a csetepatét.

- - -

Zalán liheg.

– Kétség? Vagy kettősség?

Rohanni kezd a házon át.

– Sztoj! Hore ruki!

Géppisztolyos ruszkik állnak az útjába, de átrohan rajtuk.

Több ajtót beszakítva megérkezik a szobába, amelyikből a nőket elengedte.

A kör közepén barna füst gomolyog. Már elkezdte marni a körkerületre írt szöveget.

Zalán egy tőrrel spirálisan újra kezdi karcolni a rúnákat a kör kerületére. Sikerül gyorsabban szaporítani az írást kívül, mint ahogy a füst elmossa a belső feliratot.

Amikor már öt körrel vezet, kiborul. Elejti a tőrt, az asztal melletti székre rogy. Előveszi a fuvolát, a szólót kezdi játszani a Thick As A Brick című számból.

Amikor befejezi, Zalán ott ült mellette az asztal szélén.

– Még! Játsszál még!

A kör üres, a benne gomolygó füst eloszlott.

- - -

– Kezit csókolom, doktor Szakáll Zalán vagyok. Megveszem a villát, ha meg tudunk állapodni.

- - -

Ebédlőben ülnek. Egyik oldalon Zalán a szerződéseket körmöli alá, aztán a kulcscsomót kezdi nézegetni. Jeszenszkyné a kötegelt pénzt számolja nagyon gondosan.

– A rézkulcsot is kérem.

– Milyen rézkulcsot?

– Amelyik a nyakában lóg.

– Az családi ereklye.

Zalán előkap egy Leonidas feliratos pléhdobozt és az asszony oldalára löki. Szecessziós vésetű arany zsebóra, pár lajos arany és egy achát köves pecsétgyűrű van benne. Róbertné a dobozt eltünteti feneketlen ridiküljében, majd telt keblei közül kihúz egy rézkulcsot, és az asztalon átlöki Zalán térfelére.

- - -

Zalán a lépcső alatti pincelejáróhoz megy. Kikulcsolja, az ajtót kinyitja. Félhomályos lépcső vezet lefelé. Becsukja, kinyitja a rézkulccsal. Félhomályos lépcső vezet felfelé. Fölmegy.

A lépcső egy padlástéri laboratóriumba nyílik. A függőleges falak mellett polcok állnak könyvekkel, dobozokkal, szobrocskákkal megpakolva. Középen egy széles és erős asztalon mozsarak, lombikok, pipetták, réz- és üvegcsövek, vegyszerek és kegyszerek. Az asztal szélénél egy papírdobozban kártyák vannak. Egyiket nézegetni kezdi. Kézzel írott ákombákomok, leginkább egyszerűsített gót betűkre hasonlítanak. Egy elefántcsont nyelű nagyító ajánlja a segítségét. Hegyikristályból van. Nem üvegből. 

Újra olvasni kezd:

– Matskadjoeker.

Javallat és ellenjavallat.

– Macskagyökér? - kérdi tőle Zalán.

Szinopszis – Kaligráfus 3.1

Előzmény: Macskaszem 3.0

Shojal elindítja a Játékárust a másik macskaszem megkeresésére.

Játékárus Néma szigetére megy, ahol nem tudja a feltűnést elkerülni szenderföldi szokásai miatt. Felteszi, hogy a macskaszem - a párját keresve - szintén a szigeten rejtőzik. Mivel a szem a tulajdonos szerencséjét növeli, a hírhedten szerencsés játékosok valamelyikénél lehet. Játékárus ezeket megkeresi, játszik velük, majd kirabolja és megöli őket. De a szemet még nem találta meg.

A macskaszem a Kaligráfusnál van. Kaligráfus abban a kolostorban dolgozik, ahol Füstösék eladták Shojal könyveit. Ezeket másolja, és az egyes varázslatreceptekről engedély nélküli másolatokat készít. A kolostoron kívüli, a falhoz ragasztott házban van a lakása. Néha kártyázik, mindig nyer.

Kis Téli Zöld kolostorban a zarándokok kihallgatási jegyzőkönyveiből esténként fölolvassák a különös eseteket a szerzetesek szórakoztatására. Senki ezeket hallgatva fölfigyel a titokzatos szerencsejátékos-gyilkosra. Csoportot állít fel a hírek célzott szűrésére.

A 8. ügyosztály is felfigyel a sorozatgyilkosságra. Kiküldik a Nyomozót, aki a Játékárus fantáziaképét egyre pontosabban megrajzolja, tevékenységi körét behatárolja.

Játékárus kártyázik, majd kockázik a Kaligráfussal. Mindenét elveszíti. Kér egy utolsó esélyt, és egy bábut tesz fel tétnek. Kaligráfus elnyeri a bábut és hazaviszi. Bábu elkábítja a Kaligráfust, beengedi a Játékárust. Játékárus gyilkol, megtalálja a macskaszemet, elmenekül. Indul vissza a kikötőhöz.

Kolostorban nagy a botrány a gyilkosság miatt. Búcsújárást hirdetnek a gyilkos megtalálására és megbüntetésére. Az egész búcsúmenet nagyon elszánt, de a vezető boszorkányvadász még inkább.

Nyomozó pár vakvágány után megtalálja a Játékárust. Az országúton. Így eléggé egyedül kell a letartóztatást foganatosítania. Majdnem belehal, de az utolsó pillanatban megérkeznek a búcsújárók. Törnek, zúznak, a Játékárust meglincselik. Elvonulnak, a Nyomozót vérébe fagyva hagyják.

Senki leereszkedik zsirodilján. Ingával felkutatja a szétszórt holmik között a macskaszemet. Nyomozót fölgyógyítja, elviszi a legközelebbi pretoriánus laktanyába. Nagyon vigyáz az inkognitójára.

Nyomozó lezárja az ügyet.

Senki elkezdi magát visszaküzdeni a Titokzatosak közé, a macskaszem segítségével. Ez az újabb sorozat története lesz.

Shojal örjöng. Ez szintén része a következő 3.2 – egyelőre címtelen – sorozatnak.

Vándor Gábor

Macskaszem

3.0

Tudománytalan fantasztikus tévéjáték forgatókönyve

A legkisebb királyfik egyik társasága elrabol egy ereklyét. Ettől nem lesz az életük könnyebb.

____________________________________________________

A történet eredetileg forgatókönyvi formában készült, de a filmes szakjeleket ki kellett vennem, mert a próbaolvasók így nem bírták élvezni.

2016 © Vándor Gábor

ISBN

__________________________________________________

A kiadás non-profit, vagyis nem haszonelvű. Ez nem azt jelenti, hogy a könyv értéktelen, illetve, hogy a szerzői jogokról bármilyen értelemben lemondok. A könyv előadása, másolása és sokszorosítása - részben vagy egészben - csak az engedélyemmel történhet. A változtatás és megfilmesítés jogát is magamnál tartom.

Arra kérem a nyájas olvasót, hogy a könyvet ne dobja el. Adja tovább egy másik olvasónak, vagy adja vissza annak, akitől kapta.

Készült 1000 példányban

Tartalomjegyzék

Történet

1 Partraszállás - Szerkli

2 Asoktara mezeje

3 Kis Télizöld kolostor - Összetoborzás

4 Hazafelé

5 Kígyószisz - Nargile ítélete

6 Bhonglekirály

7 Holafák

8 Shojal elfogása

9 Fölkészülés - Veszett Kutya Hágó

10 A Sehonnai

11 Újjáépítés

12 Látogatók

13 Hamugnómok - Devsirme

14 Felszentelés - Hídvár

15 Porvár - Hazautazás

Klopédia

Karakterek

Legkisebb királyfiak és az emberek - Tüske

Néma szigete - Nargile és a hercegek

XXIV. Nagy Senki - Papi rendek és vallási intézmények - Remeték

Shojal - Szenderföld - Elfek és szkviterpének - Vizi gujar

Népek

Fajok Néma szigetén

Remete

Orkok

Tengeri elfek

Átokmanók

Tathárok

Csigaemberek

Gyíkemberek

Kecskeemberek 

Bámelek

Kharatmalok

Mungekarok

Helyek

Paracelsus Alapítvány

Ceremóniák a Kis Téli Zöld kolostorban

Színház

Angyalok

Állatok

Földi Bálna

Patel muflon

Zsirodil

Növények

2012-10-23

Csigaember

A csigány közismert a tudománytalan olvasók számára. Hatalmas csiga, mely megörökölt több képességet az éticsigától. Legendásan gyorsan siklik. Kitűnő hátas kisebb összsúlyú „lovasok” (félszerzetek, gnómok, fiatalabb elfek) számára. Egyes királyi városokban heti rendszerességgel csigaversenyeket is rendeznek, ahol a nép nagy összegű fogadásokban veszíti el verejtékes munkával megszerzett pénzét. A verseny után általában verekedések törnek ki, amik kimenetére a bukik újra fogadásokra biztatják a népet.

Mióta a Frankenstein Klinikán sikerrel bevezették a Testépítés operációt, a törpék tömege oltatja torzóját csigányra. Így nem akadály nekik a tárnák falán, sőt tetején való közlekedés. Az akna a bányából kiküszöbölhető, mert lefelé legurulnak a csigaházba behúzódva, fölfelé pedig - nagy rakománnyal - felcsúsznak a legsimább tárnafalon is. Ugyanezért újabban építkezéseken is megjelentek a csigaemberek (csigaember = kentaur csigány megfelelője). A csigatesten megjelenő nyálkát ragasztásra és mérgezésre is lehet használni, ezért a városi féregirtók céhe vizsga nélkül veszi föl soraiba a csigaembereket.

– Egy csigaember közeledik feléd. Valakire nagyon emlékeztet, ezért megközelíted. De hiszen ez Gefüllt mit Grünen , akivel már négy éve nem találkoztál! Elmondja, hogy annyira megszerette csigányját, hogy már nem tudott meglenni nélküle. Ekkor kapott egy szórólapot a Frankenstein Klinikától, amiben Testépítés nevű szolgáltatásokat ajánlottak fel. Testének torzóját ráoperáltatta a csigány nyakára. A kezelés költségeit nagyban fedezte a leoperált alsó teste, csak keveset kellett ráfizetni. Azóta ugrásszerűen többet úszik-mászik. Csak a nők helyett inkább a csigányokat kívánja. Most próbál egy wyvernt elfogni, hogy annak szárnyait magára operáltatva repülni is tudjon.

Paracelsus alapítvány

Fecske Gulliver a Szigeteken időzve hallott először Paracelsusról, aki törpe lovag létére nem szégyellt a gyógyítás, taumaturgia és pszionika tudományában elmélyedni. A pletykafészkek szerint a Bölcsek Kövét akarta elkészíteni, amivel az ólomból aranyat lehet készíteni. Vagy az Örök Ifjúság Italát. De ez a bűvésztrükk kevés volt Paracelsusnak.

Paracelsus harminc éves korában a Napkirály nagytemplomának udvarán látványosan elégette az árkán gyógyító könyvet, majd meghívta tárnájába a tanulni vágyó diákokat és gyógyulni vágyó betegeket. Természetesen harsányan kiröhögték, és a templomőrség távozásra kényszerítette. Paracelsus fölült szemétégető gőzhajtányára, és elhagyta a várost.

A kíváncsiság fél éven belül szerény létszámú hallgatóságot, és nagy létszámú beteget hajtott a hegybe. A diákok dolgozva tanultak. Fűből, fából, földből és ércekből elixírt készítettek. Az anyag 99 elemi alkotóját különítették el. Állatkísérletekkel keresték a hatóanyagok gyógyító és mérgező töménységének határát. A betegek nagy részét meggyógyították, kis részét eltették láb alól, még kisebb részén nem tudtak segíteni, de legalább egy ideig elszórakoztatták őket.

Amikor a diákok már többen voltak, mint amennyi a gyógyításhoz kellett, Paracelsus kutatásra fogta őket. Mindenféle megfigyeléssel lehetett foglalkozni, de a megfigyelést jegyzőkönyvezni kellett - pontos méréssekkel, leírással és rajzzal. A megfigyeléseket többször kellett ismételni, és az eredmény megismétlődése volt a cél. A kutatások nemcsak a gyógyászatban hoztak eredményt: durranópor, fehércserép, huzagolt ágyucső, új bányászati és fémműves eljárások, stb. keletkeztek. A megfigyelések mérése visszahatott a megfigyelésekre: pontosabb mérőeszközöket, rajzolási technikákat, elemzési módszereket fejlesztettek. Ezzel a földmérést, csillagászatot, időjárásjóslást és egyéb gyakorlati dolgot (könyvelés, utazás, hadászat, táplálkozás, stb.) is hatékonyabbá tettek.

Paracelsus elixíréivel tudását a törpék számára elviselhető szint fölé emelte. A hegy gyökeréhez vonult vissza, ahol elementálokkal és gólemekkel kísérletezett. Miután egy hónapja nem látta senki, tanítványai keresésére indultak.
Szóbeszéd szerint
- elvitte az ördög;
- széttépték az elementálok;
- bezupált a Trappoló Halálbrigádba;
- elment horgászni;
- szétrobbant a feje a nagy észtől;
- láthatatlanná vált és nem tud visszaváltozni.
A tanítványok hallgatnak. Állítólag megtalálták Paracelsus titkos jegyzőkönyveit. Most testületileg vezetik az intézményt, aminek Paracelsus Alapítvány néven minden nagyvárosban van kollégiuma. Ezek könyvtárában vannak a jegyzetek eldugva? A könyvtár bejárata fölött tábla hirdeti:

„Paracelsus visszatér!"

____

Paracelsust az ismert középkori tudósról mintázom. Élete a wikipédiában viszonylag részletesen le lett írva, de azért lehet más meséket is találni róla. Katonaorvosként szerezte nagy tudását és kötekedő természetét. Utóbbi okozta a vesztét, ugye? De ez a történelmi valóság, az én történetem viszont szigorúan tudománytalan.

Nem szerepel, sőt nem is él már a történet idején. De minden nagyobb városban van a Paracelsus Alapítványnak hatalmas és elegáns épülete. Itt oktatás, gyógyítás, kutatás és technikai dolgok (bányászat, fémmegmunkálás, alkimia, ékszerészet és hadianyagok) gyártása folyik.

Készítettem egy képsorozatot az építmény-komplexum látványáról. Itt látható.

A boldog békeidőkben az aktív hirdetésen kívül a vendéglátósok hirdettek például számolócédulával, gyufacímkével és szalvétával is.

Grafikusokat bíztak meg a hirdetés vagy cégjelzés elkészítésével általában. (Nagybátyám például ilyen reklámok tervezésével szedte össze az útiköltséget Belgiumból Argentínába, 1947-ben.) Mindhárom reklámhordozó olyan népszerű volt, hogy gyűjtötték-cserélték. Mint a bélyeget.

Szalvéta ismert. Gyufacímke majdnem ismert, de a mai világban a dohányzás kiközösítés alatt áll: így a gyufásdoboz - mint reklámhordozó - nem jön szóba. Számolócédula volt az a cetli, amire a számlát készítették. Ennek a hátoldalára került a reklámgrafika. A számolócédula életképes lenne, ha nem kellene a NAV-hoz bekötött számológépeket alkalmazni.

De mindez nem töri le lelkesedésemet az alkalmazott vendéglátós grafika jövőjét illetően!

-

Elsőre egy LETTERBOXING jellegű játékra gondoltam. Az egy olyan mozgalom vagy játék, hogy különböző térbeli pontokon egy levelesláda jellegű doboz található, abban pedig egy pecsét és egy napló van elhelyezve. A pecsétet belenyomja a zarándok a saját naplójába, és beír egy szerinte szellemes mondatot a levelesláda naplójába. Elég gyermeteg így leírva, de Magyarországon is működik hasonló több is: múzeumok pecsétgyűjtője, nagy kék jelzés, almaút, borút. Utóbbi kettőnél nem adnak igazolást, csak almát vagy bort.

(Vendéglőnek fogom a résztvevő egységeket nevezni, az egyszerűség kedvéért. De a kocsmától a nagyszállókig bármelyik nagyságrend részt vehet.)

A vendéglőkben lehetne ilyen postaládákat elhelyezni. A pecsétek - minél igényesebbek, annál hamarabb - elfogynának, hogy valamelyik szellemes vendég fiókjában unatkozhassanak. A napló is elfogy annál hamarabb, minél finomabb papírból készül. Aztán ottmarad a doboz, árván.

-

Az alapötletet a rozsdás valóság átérzése ellenére sem vetettem el, hanem transzponáltam a magyar viszonyokra.

Minden vendéglőnek van nyomtatója, jobb esetben színes nyomtatója. Ha a vendéglős elkészíti, vagy elkészítteti a logo-ját, reklámgrafikáját, jelszavát > az egészből szerkeszthet egy A7 méretű nyomatot. Ennek megfelelő méretű öntapadós címkére (címke= label, etikett) a saját nyomtatóján kinyomtathat szükséges mennyiséget. (Címkét a branding szabályai szerint kell tervezni.)

A címkéből minden vendég kap: ha fizet és jól viselkedik. (Vagy kér.)

Nyugateurópa  kisebb germán államainak és távolkeletnek a női turistái között dühöng a journaling. Határidőnaplót vagy saját készítésű füzetet hordanak maguknál, és ebbe minden papírt beleragasztanak, amit az utazás közben összeszednek. Biztosan kérni fognak!

A kapzsi embereket is be lehet rántani valami távoli kedvezmény ígéretével. Úgy gondolom, ahogy a pap bácsik szokták: ha részt vesz a gyermek a misén, kap egy kisebb szentképet. Ha már van 10 szentképe, akkor azt a pap bácsi becseréli egy levelezőlap méretű szentképre. (Ez azért van így kitalálva, mert a kisebb szentképek száma véges.)

A vendéglő-látogatás igazolására célszerű egy A6 méretű ellenőrző-könyvet készíteni. Kemény címoldalon egy szép rajz, és hely a kedves vendég nevének. A kemény borító belül tartalmazza a szabályt: aki begyűjt 10 címkét, kap ingyen egy kávét (cukor nélkül).  Oldalanként 2 címkét lehet beragasztani. (Természetesen nem csak tízet egy füzetbe.) Egy oldalt föláldoznék naptárnak. A kemény borító hátsó oldalaira írnám a résztvevő többi vendéglőt. Nyilván a közeli konkurenciát hanyagolnám, és a becsületsüllyesztőket is.

Ha valaki bemutatja a 10 címkét, természetesen megkapja a kávét. Cukorral, mert nem vagyunk szívtelenek. És elkérjük a kedves vendég címét, vagy emil címét. Mert év végén lesz egy kisebb est, ahol élő zene mellett összetalálkozhatnak a játék eredményes résztvevői. És akkor is kapnak majd egy kávét (cukor nélkül).

Ha megkapjuk a címet, akkor lehet év közben párszor emlékeztetőt küldeni, vagy értesítést újabb akcióról. Szóval a kapcsolatot lehet tovább építeni.

Földi Bálna

Csípője 12-15 méter magasban imbolyog. Szarvakkal telerakott páncélos feje földközelben van, ellentétben godzillával. A fejpáncélból kiálló szarvakkal szántja a földet.Szájnyílása nincs, az állkapocs alsó részéből csápok tömege pásztázza a földet. A csápok polipokban végződnek, amik minden ehetőt megragadnak, beszippantanak. A fölszántott földet hatalmas lábaival elméletileg visszadöngöli, de ez nem céltudatos, így elég sok sérülés marad a talajtakarón. Rókák és madarak ezt kihasználják: összeszedik a kiforgatott férgeket és rágcsálókat.

A csípőjénél a gerinc két oldalán van a légzőnyílása: esős vagy hideg időben párafelhőket lövell ki. A földi bálna nem tud úszni, de légzőnyílásának elhelyezkedése következtében kisebb folyók és nagyobb áradások sem okoznak akadályt vonulásában.

A fej mozgását egy hosszú farok egyensúlyozza. Ennek végén kisebb buzogány van: ezzel lehet az érdeklődő sárkányölőket elhessegetni. A villámoktól nem fél, sőt farkát feltartva igyekszik az istennyilát elkapni. Talán így szabadul meg testi és pszionikus élősködőitől.

Fentiek szerint a földi bálna minden bizonnyal az emlősök közé tartozik.

Sík és dombvidéken járkál, általában kisebb csoportban. A parasztok nem lesznek felhőtlenül boldogok, ha megjelenik a környékükön.
De nem tudnak tenni ellene semmit.

A tengeri elfek Égszakadás szigetcsoporton őshonosak.

Amikor éppen nem esik a szigeteken, akkor köd van. Az állandó csapadékot elviselni kellemetlen, de a növényzet nagyon szereti. Burjánzik a bambusz, a murhesz, a krokusz. A szorgalmas tengeri elfek minden művelhető földet bevetnek, intenzíven termesztik a haszonnövényeket. Amikor nem kell a földet mívelni, a csatornahálózatot javítgatni vagy az árvízvédelmi berendezéseket karban tartani, akkor halásznak vagy harcolnak. Harcművészetben kimagasló eredményeket értek el. A tudományok közül szinte csak ezt művelik. A harcművészeti egyetemre mindenki bejuthat, aki a teljesítményvizsgákon átmegy. Aztán kezdődik a nemulass. Kemény edzés és halálos küzdelmek várnak a hallgatóra. (Hallgatónak azért nevezik őket, mert ha dumálnak, akkor nagy verést kapnak.) Vizsgaszintek teljesítése között a hallgatókat több éves gyakorlatra kibocsátják a nagyvilágba. Ilyenkor be kell járniuk a Tengervilág szigeteit, hogy új tapasztalatokat szerezzenek, megismerjék más népek szokásait és kipróbálják magukat idegen környezetben. Mester szinten végző tengeri elf lovagként szolgálhatja valamelyik hadurat. Ha teljesíti a bajnoki és hősi szintet - és összekuporgatta a tandíjat - visszatérhet az egyetemre hadúri képzésre. A diploma megszerzése nem jelenti azt, hogy hadúr lesz. De akár az is lehet.

Tengeri elfeknek fekete a hajuk, nincs szakálluk. Bőrük sárga leginkább. Átlagmagasság 160 cm. (Kinai vagy japán nevük van magyar kiejtés szerinti átírással.)

Ha egy varázsló képzése befejeződik a tengeri elfeknél, csónakra száll és az üres tengeren megpróbál egy szigetet felbűvölni  a talapzatról. Ha jól megtanulta az igéket, sikerül egy kis szirtet előhívnia. Aztán ahogy nő a hatalma, úgy magasodik a szigete.
Idővel néhány bujdosó elf megtelepedik a tűszigeten, és elkezdődik egy új klán története.

A tengeri elfek szívesen telepednek meg a tűszigeteken. Ez persze csak akkor lehetséges, ha a sziget varázslója már elég naggyá növelte a tűt. A tűben csigalépcsőt vágnak, szintenként kisebb csarnokokat faragnak. A tű külső oldalához egyszobás fészkeket ragasztanak, melyben mindig egy-egy családanya lakik neveletlen gyermekeivel. A tűnek az aljáig alakítanak ki termeket. A vízszint alatti részen vannak a műhelyek, raktárak, közösségi hálók. A dagályszint felett van a vízi kijárat, amelyet úszó móló keretez. Itt rakodják és kötik ki a drakkarokat, bálnavadász dereglyéket és kisebb csónakokat. A tű gyökerén keresztül elérik és kitermelik a tenger alatti érclelőhelyeket. Mivel sokat kavircolnak ezekben a vájatokban, bányászati szakértelmük igen magas. Igen jó minőségű acél fegyvereket készítenek, de az egzotikus fémeket is meg tudják munkálni varázstárgy-készítés nélkül. Bár a tárgyaik nagy része értékes fémből készült, mégis úgy néznek ki, mint egy eszkimó, mert ruhájuk és többi felszerelésük bőrből és csontból van. Cserepekhez és vásznakhoz csak kereskedés vagy kalózkodás útján jutnak. Táplálékuk tengeri állatokból áll, és az energiahiány miatt szinte nyersen fogyasztják el.

Az érett tengeri elfek sorsa különböző. A fiúk a legényszállásra kerülnek, ahol mindenféle jó és rossz dolgot megtanulnak. Részt kell venniük a torony építésében és a bánya művelésében. Kapnak egy kajakot, azzal a tengert kezdik felderíteni. Az elejtett halakat és tengeri szörnyeket beadják a közösbe. Teljesítményük növekedésével egyre több szolgáltatást vehetnek igénybe. Folyamatosan jobb felszerelést és fegyverzetet kapnak. Ha megütik a mértéket a havi rendszerességgel tartott próbán, besorolják őket a toronyőrségbe, elviszik bálnavadászatra, vagy kalózportyára. Az a szívük vágya, hogy lenyomjanak egy jégsárkányt. Ugyanis a jégsárkány csontjaiból és bőréből drakkart lehet építeni. Ha valamelyikben észreveszik a mágikus hajlamot, azt a varázsló ajánlásával elküldik a Simon Mágus Egyetemre.

A nagylányok a műhelyekbe kerülnek, ahol megtanulják a tartósítástól a prémkikészítésig a női munkákat. Itt is maradnak addig, amíg férjhez nem mennek. Férjük a tű külső oldalán egy fészket épít kőből és fából a családnak, de ő maga csak alkalmilag tartózkodik itt, inkább a legényszálláson szórakozik szabad idejében. Persze a nők sem hárembe zárva élik életüket, rájuk hárul a torony védelme ­- ha a harcosok elkalandoznak, ők is részt vehetnek a kalandozásban és egy új telep kiépítésekor a férfiakkal egyformán kell dolgozniuk. Ha van valamelyikben affinitás a varázsláshoz, az viszont nem veheti igénybe a szervezett oktatást. Ennek ellenére néhány elf nő magától vagy valamelyik boszorkány társulat segítségével hatalmas varázslóvá válhat.

A tengeri elfek klánrendszerben élnek. Egy bonyolult totemrendszerük van, mely tulajdonképpen a beltenyészést hivatott megakadályozni. Ugyanebből a célból időnként nő és gyermekrablásokat rendeznek. Ha egy tű túlnépesedik, a fiatalok hajóra szállnak, és új otthon keresésére indulnak. Ha szerencsések, találnak egy varázslót, aki éppen akkor kezdi hizlalni a tűjét, de letelepedhetnek kevésbé népes tűszigeteken vagy lakatlan partokon, esetleg ideiglenesen egy kikötővárosban. (Azt tudjuk, hogy az ideiglenesség 40 évet is jelenthet.) (Ez nem sok egy elfnek.) Nem sok törvényük van, de azt szigorúan betartatják. A klánon belüli gyilkosságot száműzéssel, a klánok közöttit vérbosszúval büntetik.

Az átokmanók is félszerzetek(= pusztamanók, jawák, surranók). Kopaszok, bőrük citromsárga. Bajszuk, szakálluk nincs. Mondom: kopaszok! Vékony gyerekes hangjuk van. Alig látszanak ki a fűből, ugyanis 80 centi magasak. Hatékonyan tudnak átkozódni. Ezt kánonban végzik és csoportosan. Harcolni nem szoktak, de bunyózni igen. Vadászni és horgászni szeretnek. Ebben merül ki az agresszivitásuk.

Férfiak alsóruhára egy török szabású nadrágot és egy oldalt összevarrott ponchót vesznek. A felsőruha zsávolyszövésű vászonból készül, geometrikusan mintás. Alapszíne vagononként változik. A ruha anyagával azonos anyagból készül az állandóan hordott fejfedő. Ez két négyzet az oldalán összevarrva: egyik sarkát megfelelően felbontják, és ott húzzák a fejükre. Erre tesznek egy kerek gyékénykalapot, napsütés vagy eső ellen. A kalapot a vagonba lépve azonnal leteszik, egymásra halmozva. Minden bejárat mellet van egy oszlopnyi gyékénykalap. Ebből is látszik, hogy a gyékénykalap közkincs. Pántos sarut hordanak.

Nők az alsóruhára szoknyát és hosszú inget vesznek. A mellük és derekuk közötti területet többször körbetekerik egyszínű anyaggal. Ugyanebből az anyagból turbánt tekernek a fejükre. Kerülik az egyforma megjelenést. Pántos sarut hordanak ők is. Ha ráérnek, azonnal horgolni, kötni vagy pletykálni kezdenek. Ezért mindig van velük egy szatyor, amiben a kötőszerszámokat hordják. A pletykaszerszám a szájukban van.

Az átokmanók vagonokban élnek. Ezek tulajdonképpen sok tengelyre helyezett hosszúházak. Belülről a berendezés olyan, mint az Orient Express első, második, harmadik osztályán a fülkék és folyosók. Van étkező, fékező fülke, parancsnoki híd, fedélzet. Alsó szinteken vannak a raktárak, műhelyek, konyha. És a vagont rejtett átjárók és gépészeti folyosók szövik át. (A belméretek emberi magassághoz alkalmazkodnak = eredetileg emberek használták ezeket a mozgó épületeket.) Az állomásokon a vagonokat egymás mellé húzzák, és ott várnak a továbbindulásig. Menethez a vagonokat egymás után kapcsolják. A vonatok egy ősi pályán: a vagonúton mozognak. A szerelvény előtt kisebb különítmény egyengeti az utat. A vonat mozgatására nélkülözhetetlen a patahajó: hatalmas nyolclábú kérődző. Sima vagy kis lejtésű terepen akár 24 vagont is képes elhúzni. Amíg egy helyen leparkolnak, addig az átokmanók kivonulnak a következő pályaszakasz karbantartására.

A kocsifalu addig marad az állomáson, amíg a következő pályaszakasz karbantartása befejeződik, illetve a környező legelők kimerülnek. Közben a ráérő átokmanók kirajzanak a környékre vászonnal és rövidáruval kereskedni, alkalmi javítási szolgáltatásokat végezni, idénymunkára, guberálni és lopikálni. Nitin karavánokat indítanak a hegyekbe, hogy a törpékkel cseréljenek textilneműt fémekre és fémtárgyakra. Azért szükséges nitin karavánokkal indulni, mert a vonatok a meredeken nem tudnak közlekedni. Egyes helyeken drótostótnak hívják őket. Felismerni őket hatalmas vázas hátizsákjukról - ami tele van aggatva batyukkal és dobozokkal - és díszesen faragott vándorbotjukról. Meg arról, hogy citromsárga bőrű kopasz félszerzetek. Kiváló fémművesek és mechanikusok. Mindenféle kisebb javítást elvégeznek, és toronyórától szemétégető gőzhajtányig bármit létrehoznak, ha a megrendelő biztosítja a szükséges nyersanyagot. Minden vacakot, szemetet, hulladékot begyűjtenek, azokból csodálatos szerkezeteket, hasznos szerszámokat készítenek, vagy fölhasználják a vagon felújítására, díszítésére.

A vagonokban fonó- és szövőgépek is vannak. Szélkerékkel működnek. Itt dolgozzák föl folyamatosan a nitinek gyapját és egyéb rostokat. A gépezet működtetése a férfiak, a szövés-fonás-szabás-varrás a nők feladata. Olyan mennyiségű kötelet, cérnát, fonalat, szövetet és ruhát állítanak elő, hogy el is tudják adni. Főleg ennek a cseréjével jutnak gabonához, illetve fémekhez. 

Háziállataikat a vagonok körül legeltetik. Tartanak nitint gyapja, teje és húsa miatt. Tyúkokat tojásért és húsért. Majmokat szórakozásból és házőrzőnek tartanak, de azért néha megeszik.

Varázslóik a technomágiában jeleskednek. Maszkokat hordanak a szent cselekmények során. Ez általában egy doboz, aminek az eleje stilizált állatfej. A tetején esetenként egy kisebb szobor van, vagy szarvak. Vállig érő paróka fedi a fejet, a testet laza szőrös hatású köpeny. Ebben táncolnak, ugrálnak, ordítoznak, ijesztgetik a gyerekeket.

- - -

A tárgyi kultúrát a dogonokról néztem le. A dogonok nem 80 centi magasak és nem citromsárgák!

Volt régen Középafrikában egy királyság: Kincses Benin. Ez eltűnt, de a lakói - a dogonok - élnek Malitól Felső-Voltáig szanaszét. Rejtélyes és szép a kultúrájuk, ezért a néprajzosok nagyon rájuk szálltak. Egy dogon család általában 10 emberből áll: apából, anyából, két nagyszülőből, 5 gyerekből és egy antropológusból. 

Dogonokról egy hatalmas képgyűjtemény itt:

https://www.flickr.com/search/?q=dogon

Azok a csúcsos nádtetős kicsi izék a hombárok. Agyagból vannak, és nádból egy kalapot tesznek rá, hogy az eső minél később mossa szét. A dogonok háza lapostetős. Az egész falu különös. Próbáltam maps-on rákeresni valamelyik városukra, mert nagyon érdekes lehet az alaprajz. De nem adja ki a légi fénykép. 

JUBILEUM

Fürge fölállította szextánsát, és hosszas vizs­gálatok és számítások után megállapította, hogy jó helyen és jó időben van. Ládáját lerakta, tü­zet gyújtott, aztán megterített. A sült janólát feltrancsírozta, majd ujjnyi vastag szeletekre vágva tálra rendezte. A salátát könnyedén összeforgatta a mártással, aztán főtt törpe­strucc tojásokkal díszítette. A mingóboros hordónak kis gödröt ásott, hogy hűvösen ma­radjon, aztán fölmászott a dűnére, és távcsővel pásztázni kezdte a terepet.

Dübörgés hallatszott, és a sirályok rosszalló vijjogással kaptak szárnyra az öböl teljes hosszában. Keletről és nyugatról kisebb pára­felhővel övezve egy-egy vágtató sullár-lovas  tűnt fel a vízszegélyen. A sullárok egymást meglátva előre szegezték szarvaikat, és harma­dik sebességre kapcsoltak. Hatalmas döndülés­sel ütköztek össze, lovasaik azonnal lerepültek róluk. Mivel az első összecsapás nem hozott döntő fölényt, a sullárok folytatták a küzdel­met.

A két troll lassan föltápászkodott, és elindult egymás felé. Teljesen egyformák voltak, leszá­mítva copfjaik számát, és szent szimbólumu­kat. Jól mellbe vágták egymást, aztán össze­ölelkezve nevetve dulakodni kezdtek.

-    Szervusz Harcsa!

-    Szervusz Harcsa!

-    Hol jártál, hogy négy éve nem láttalak, hála az isteneknek!

-    A te sullárod is kezelhetetlen búgási idő­ben?

-    Kissé ki van éhezve.

Fürge hozzájuk ügetett, és a megterített fekvő­helyekhez invitálta őket.

-    A Beholder Biztosító Társaság nevében üd­vözlöm Önöket abból az alkalomból, hogy gyümölcsöző együttműködésünk immáron 5 éve folyamatosan tart minkét fél nagy megelé­gedésére. Reményeink szerint…

-    Dugulj már el, wooroboo! – a két troll elte­rült a leterített szőnyegeken, és a pohár után nyúlt. Fürge a korsóval gyorsan készenlétbe helyezkedett, hogy azonnal tudjon újra tölteni. A sullárbikák közben újra összeökleltek.

-    Igyunk Némára!

-    A Sehonnai Vénre!

-    Földrengetőre!

-    A barátságra!

-    Setét Patkányra!

-    Arra ne.

-    Győzelmeinkre!

-    A királyra!

Fürge vércukra majdnem leesett, olyan gyorsan töltögette újra a köszöntők után a poharakat. De tudta, hogy a nehezén már túl van, az éte­leket a vendégek keze ügyébe rendezte, a kor­sót újra töltötte, elbúcsúzott, aztán rövid vág­tában elindult a félsziget belseje felé. A két sullárbika közben fejcsavargatással próbálta el­lenfelét kifárasztani.

-    Hát bizony már 5 éve csavargunk.

-    Emlékszel, amikor megjöttél, egy árny­manó mindjárt fejbeszúrt?

-    Lavinia Lobarra pedig vagy hatszor megtá­madott.

-    Így akarta kifejezni, hogy tetszem neki.

-    Tudhatná, hogy egy gnóm nőnek nincs esé­lye a trolloknál.

-    Azért díjazni kellett volna a kitartását.

-    Erre is iszunk!

Nekiláttak a sült­nek. Közben kedvtelve nézték a sullárok viaskodását.

-    Az enyém jobban állja.

-    Na ne mond.

-    Pedig ő fog nyerni.

-    Egy nagy verést fog nyerni.

-    Fogadjunk.

-    Fogadjunk.

-    De mibe?

-    Egy hordó serbe.

-    De árpa serbe!

-    Az csak a Kiégett Földön található.

-    Na és?

-    Hát legyen!

Elhallgattak, és pattogatott quwargot csípe­getve figyelték tovább a küzdelmet.

Lassan beesteledett. Elbóbiskolgattak.

Harcsa arra ébredt, hogy valami a tálak között matat. Lazán odanyúlt, és elkapott egy 30 kilós valamit. Fölszította a tüzet, hogy jobban meg­nézze a hívatlan látogatót. Árnymanó helyett egy kis elf kölyök pislogott az arcába. Halkan – hogy ne ébressze fel Harcsát – beszélni próbált vele, de az nem ismerte a közös nyelvet. Ekkor a homlokához szorította a homlokát, és gon­dolatolvasásba kezdett. Ijedtség, éhség, hon­vágy és egy süllyedő hajó képe kavargott a kicsi fejben. Hagyta, hogy egyen a kölyök. Közben a bikák térdelve próbálták egymást eltolni.

Lesétáltak a partra. Negyed órányi járásra megtalálta a félig elmerült drakkart. Jégsárkány csontjaiból és bőréből készült, tele volt halott elf kalózokkal. Harcsa szólásra kényszeríttette őket, de egy mondat után mindegyik porrá omlott.

– Eltévedtünk –  Dézsmát kell adni a varázsló­nak – El vagyunk átkozva – Ha haza érünk, fészket építek Hajnali Szélnek – Testvérgyilkos van köztünk – Mindenhol csak ködöt látok –

Hát ettől nem lett okosabb. Ennyi információ­val lehetetlen hazavinni egy árva elf kölyköt. De pont a lehetetlen feladatok megoldása Sehonnai papjainak a specialitása. A drakkarból kiöntötte a vizet, mint egy kagylóhéjból. Beszálltak. A hajó díszes orrára illesztet sárkánykoponyára tette a kezét, és idézésbe kezdett. A sárkány szeme vörösen felizzott, a hajó megelevene­dett. Parancsszóra megindult a tenger felé.

Órák óta szelték a vizet. Sűrű köd vette körül őket. A kis elf a hajó orrába állt, és elkezdett énekelni.

Boci, boci Harcsa
Se Bürke, se marcsa
Oda megyünk zokni
Ahol lakli-pakli.

A szétváló ködből egy tűsziget bontakozott ki. A móló mellett több drakkar és bálnavadász csónak volt kikötve. Kiugrottak, és elindultak a kapu felé. Pajzsos, lándzsás harcosok indultak ellenük. Harcsa mutatóujjából rájuk eresztett egy vérbeli borzongást. A hatás elképesztő volt. Eszeveszetten rohantak vissza a toronyba, a kapu nagy dördüléssel csukódott be.

A kis elf felemelte fejét, és panaszos hangon kiáltozni kezdett. Fentről egy, majd több női hang válaszolt. Lámpások gyúltak a torony ol­dalára ragasztott fészkekben. Lassan rés nyílt a kapun, és néhány elf gyerek szaladt ki. Mindjárt körülvették a kis hajósinast, és csivitelni kezd­tek. Végül kinyílt az ajtó, és az elfek – most már fegyvertelenül – újra előmerészkedtek. Körülvették Harcsáékat, és csodálkozva hall­gatták a történteket. Harcsa megfordult, és egy varázslóval találta szemben magát. A varázsló mutatóujján aranyfonalról egy mitril gyűrűt in­gatott. Harcsa nem bírta a gyűrűről levenni a szemét.

A hajósinas a koponyákat sorban rakta a polcra az Ősök Csarnokában. A polc keskeny volt, ezért Harcsa feje legördült róla. Majdnem bele­esett a hamvadó parázsba. Már hajnalodott. Először a pohárért nyúlt, aztán fölébresztette Harcsát. A bikák békésen legelésztek a hangás­ban.

-    Te, ezek már befejezték.

-    És ki győzött?

-    Biztos az enyém.

-   Láttad?

-    Sajnos nem.

-   Akkor nincs ser.

Harcsa mérgesen szuszogott fel sullárja hátára.

-   Viszont nagyon érdekeset álmodtam.

-    Majd öt év múlva elmondhatod. – Harcsa mérgesen búcsút intett, és eltrappolt délkelet felé.

Harcsa szórakozottan nézett utána, aztán a Bürke-marcsát dúdolva délnyugatnak vette az irányt.

Fajok Néma szigetén

Néma szigetén is az emberek vannak többségben. Ismerős a habitusuk, mert mintha mi is azok lennénk. Csak itt a bőr színe lehet a tengerkéktől a citromsárgáig többféle színű, és mintája is változhat a foltostól a márványozottig. Nincs kiemelkedő tulajdonságuk, átlagosak mindenből. De képességeiket - megfelelő motiváltság esetén - a csúcs fölé tudják fejleszteni. Minden fajt utálnak, leginkább az embereket. Átlagmagasságuk 180 cm. Nevük legföljebb 18 karakteres verssor vagy kifejezés, aminek első tagját használják. Példa: Száraz (Száraz Vörös Tájbor). A többi beszélő faj - mint például az elf, a törpe vagy a troll - szintén ember valamennyire, ezért nem kell csodálkozni azon, hogy a megjelenésükben sok hasonlóság van.

Az elfek hosszú életűek, okosak és gyorsak. Méretük az embernél kisebb, magasságuk a törpével egyenlő. Csak szilfidek, vagyis vékonykák. Átlagmagasság 155 cm. Egészségük gyenge, állóképességük sem óriási. Ennek ellenére 400-600 évig élnek. Közhiedelemmel ellentétben nem feltétlenül szépek, bár annak tartják magukat. Elég nagyképű népség. Ők is utálják az orkokat. A többi fajt csak lenézik.

Elfnek nincs bajsza vagy szakálla. Néha van, de az nagy hanyagság. Átlagmagasság 155 cm. 

A törpék alacsony, nagyszakállú, nagyorrú zsurmik. Kemények, mint a jégverés, és fafejűek. Föld alá vájt bányavárosokban élnek. Itt kitermelt érceket és ásványokat dolgozzák fel jó minőségben. Szakértelmüket nagyon becsülik, ezért sok törpe vándorol a városok között megrendeléseket vadászva, még több áll be katonának a hercegek seregeibe.

Törpék csak geomanciával, metalurgiával és harci varázslatokkal foglalkoznak. Rúnavarázslatokat eltanulták a sárkányoktól. Nehezen barátkoznak más fajokkal. Bizalmatlanok és bosszúállók. Ha valaki megsérti őket, azt feljegyzik a Harag Nagy Könyvébe, és nemzedékeken keresztül keresik a visszavágás lehetőségét.

Háromszor olyan szélesek, mint egy elf. Átlagmagasság 155 cm. Erősek és egészségesek. Kitartóak munkában és menetelésben. 2-3 mázsás csomagokat is elvisznek a hátukon nagy távolságra. Hosszú életűek, de nem szaporák. Kopasz törpét még nem látott senki. Szakálluk és bajszuk van, amit gondosan fésülgetnek, különböző mintákat fonnak bele. Állítólag a nőik is szakállasak, de ezt az elfek terjesztik. Néma szigetén elszigetelten élnek a hegyekben. Annyi mindenkire haragszanak, hogy nem lehet velük hosszabb ideig együtt élni.

A félszerzetek (= pusztamanók, jawák, surranók) az ember és a majomfélék közötti fejlődési átmenet bizonyítékai. Átlagmagasságuk 100 cm. Soványak, mint egy majom. Bőrszínük általában sötét. Hiányzó testi adottságaikat erőszakossággal, sunyisággal és gonoszsággal pótolják. Átlagosnál nagyobb számban vannak közöttük tolvajok, szélhámosok. Ha elérnek magasabb életkort, papi vagy varázslói pályán próbálnak érvényesülni. A kereskedelmi és pénzügyi pályát is szívesen választják. Hírszerzésben és kémelhárításban is sokat alkalmaznak. Mindenhol előfordulnak, de nem élvezik a köz megbecsülését.

A trollok nem túl intelligensek, pontosabban elég buták. Hatalmas testméreteik hatalmas erővel párosul. Színük közhiedelem szerint zöld, de ez a hiedelem téves. Méretükben és színezésükben a marhákra hasonlítanak, még tarka troll is van. Halántékukból szarv nő ki. Átlagmagasság 380 cm. A troll nők nagyobbak, mint a troll férfiak. (Általában a többi faj női kisebbek a férfiaknál.)

A gnómok - állítólag – valamelyik belső elválasztású mirigy hibás működése miatt megrekednek testméretileg a kiskamasz korban. Ugyanezen mirigy hibás működése miatt életkoruk elérhet 500, néha 600 évet is. Ez a mirigy dolog nem lehet igaz, mert a gnóm orvosok jól tudják gyógyítani a hormonzavarokat, és – hírek szerint – még egy gnómból sem sikerült átlagembert kikísérletezniük. Az biztos, hogy a gnómok kicsik (átlagmagasság 80 cm), gyengék és rondák. Mindenféle elméleti dologban jeleskednek. Varázslásban is jók, de inkább a biomágiát, technomágiát, alkímiát művelik. Köztudott, hogy a varázslás megrövidíti az életet (és más életminőség-rontó hatása is lehet). Ez a gnómokat várhatóan hosszú életük miatt kevéssé érinti, de azért leginkább kerülik a varázslás felesleges alkalmazását. Ha mégis el kell végezni egy veszélyes varázsceremóniát, azt inkább egy buta tanítvánnyal, vagy „önként jelentkező” áldozattal végeztetik el.

A papi és állami bürokrácia tömegével alkalmaz gnómokat. Nemesek és gazdagok státusz-szimbólumként tartanak legalább 1 jól képzett gnómot. Minél több diplomája van, annál inkább emeli gazdája tekintélyét.

A gnómok nem kis mitugrászok. Vidámak, keresik a társaságot, minden újdonságra nyitottak. Csak tudják saját képességeik határát, és ezért el sem indulnak az atlétikai versenyeken.

A tengeri elfek Égszakadás szigetcsoporton őshonosak.

Amikor éppen nem esik a szigeteken, akkor köd van. Az állandó csapadékot elviselni kellemetlen, de a növényzet nagyon szereti. Burjánzik a bambusz, a murhesz, a krokusz. A szorgalmas tengeri elfek minden művelhető földet bevetnek, intenzíven termesztik a haszonnövényeket. Amikor nem kell a földet mívelni, a csatornahálózatot javítgatni vagy az árvízvédelmi berendezéseket karban tartani, akkor halásznak vagy harcolnak. Harcművészetben kimagasló eredményeket értek el. A tudományok közül szinte csak ezt művelik. A harcművészeti egyetemre mindenki bejuthat, aki a teljesítményvizsgákon átmegy. Aztán kezdődik a nemulass. Kemény edzés és halálos küzdelmek várnak a hallgatóra. (Hallgatónak azért nevezik őket, mert ha dumálnak, akkor nagy verést kapnak.) Vizsgaszintek teljesítése között a hallgatókat több éves gyakorlatra kibocsátják a nagyvilágba. Ilyenkor be kell járniuk a Tengervilág szigeteit, hogy új tapasztalatokat szerezzenek, megismerjék más népek szokásait és kipróbálják magukat idegen környezetben. Mester szinten végző tengeri elf lovagként szolgálhatja valamelyik hadurat. Ha teljesíti a bajnoki és hősi szintet - és összekuporgatta a tandíjat - visszatérhet az egyetemre hadúri képzésre. A diploma megszerzése nem jelenti azt, hogy hadúr lesz. De akár az is lehet.

Tengeri elfeknek fekete a hajuk, nincs szakálluk. Bőrük sárga leginkább. Átlagmagasság 160 cm. (Kinai vagy japán nevük van magyar kiejtés szerinti átírással.)

Az orkok zöldbőrű neandervölgyiek. Elfajzott elfek, utálják is az elfeket rendesen. Elszigetelten élnek kisebb hordákban. Erősek, gyorsak, kitartók, egészségesek, szaporák és buták. Nagyon bátrak és kegyetlenek. Rövid életük folyamán folyamatosan nőnek, mint a krokodil. Kopaszok és nagyon izmosak. A kitepi átlagmagassága 100 cm , a szetver 155 cm, a holafa 180 cm. A holafák szemfoga agyarrá nő. A nőknek két sor mellük van, mint a kutyáknak vagy disznóknak.

A goblinoknak semmi közük az orkokhoz. Azok is vannak a szigeten kisebb hordákban, de elmehetnek akárhova: mindenki utálja őket. Aki még nem látott goblint, annak a kedvéért: a goblinok akkorák, mint az félszerzetek vagy a kitepi orkok. Orkoktól eltérő, hogy bőrük csokibarna, és van hajuk. Föld alatt élnek a tárnáikban.

Helikon Kastélymúzeum Közhasznú Nonprofit Kft

Tisztelt Ügyvezető Igazgató úr!

A március 28-i lakossági fórumon nem tudok részt venni, ezért leírom: ami a csőrömet böki.

2014. 03. 25-én pár perccel 10 óra után érkeztünk a kastélyhoz. A „shop”-ból azonnal kizavartak azon a címen, hogy a pénztár csak 10:15-kor nyit. Fegyelmezetlen alattvalóként kikullogtunk a napfényre, bár lett volna kedvünk vásárolni valami ajándékot születésnapos rokonunknak a csak villanásig meglátott emléktárgyakból. Az udvaron hasonló eljáráson átesett több látogató tipródott, és egy osztálynyi kisdiák, akik külön vezetőre vártak.

A pénztár megnyitása után kialakult tülekedésben sikerült a szükséges jegyet megvenni, használható papucsot a lábunkra húzni, majd újabb várakoztatás következett. Megjelent az idegenvezető, és tovább ment. De nem a kint látott kisdiákokkal, hanem 6+1 arabbal. Természetesen papucs nélkül. Velem együtt ezt többen is nehezményezték, amit önagysága tréfálkozva próbált elintézni. Amikor elkezdődött a kiabálás, legyintett és elsietett a sötétképűekkel. Ezután a ruhatáros néni szép lassan átvezetett a szobákon és termeken, gondosan vigyázva, nehogy megzavarjuk az effendik műélvezetét.

Vajon az általunk újabban istenített Európában elviselnék-e a látogatók a hasonló kivételezést?

A papucs viselése általában megszokott az ilyen szép és megkímélt állapotú kastélyokban. De nem a megtűrt látogatók megjelölését kell szolgálnia. Az alkalmazottak, a biztonságiak, és a baksist osztogató arabok miért koptathatják utcai cipőjükben a padlót?

Elolvastam a 2012. évről szóló üzleti jelentésüket. A vezetői összefoglaló megállapítja, hogy a Kastély (és Szántódpuszta) esetében elsősorban a turisták a kiállítások természetes ügyfelei. Ez tükröződik abban is, hogy a bevételek majdnem felét a múzeumi tevékenység adja. Ez alapján (naivan) azt gondolnám, hogy a múzeum érdeke a látogatók megelégedettsége. Nem a bosszantása.

Üdvözlettel:

Tegnap váratlanul megnéztük Örkényben a Hamletet. Első előadás ebben a rendezésben. Gondoltam, lesz színpadra hívás, esetleg Mácsai Pál apoteózisa a Kossuth díj megkapása alkalmából. De mindez 21-én lesz, a díszbemutatón.

Nem spoilerozok, mert az előadást azok a meglepetések emelik ki a számtalan Hamlet interpretáció közül, amiket csak ott helyben lehet látni, hallani. Tessék jegyet venni, és megnézni!

Természetesen a címszereplő - Polgár Csaba - vitte el a hátán az egész előadást. De Claudius/Znamenák István nekem sokkal nagyobb meglepetés volt. Claudius más előadásokban egy az intrikusok közül, most láttam először igazi antagonistaként megformálni. Külön érdekesség a kórus alkalmazása, aki beszédvisszhangozástól a gregorián antifónáig minden hangi eszközzel támogatta az előadást.

Közönség a kezdeti meglepetés után élvezettel átvette az előadás ritmusát. Drámai csúcspontokon néma csendben figyelt, egyébként a hangulatnak megfelelően reagált. Néhány jelenetben bekapcsolódhatott volna a kórus munkájába, de ez ebben a közegben szokatlan.

Az előadás végén a függöny leereszkedett. Egy munkásőr-nyakkendős veterán futva indult a ruhatár felé, a társaságába tartozó nemzetközi nő követte. Az úri közönség pedig tapsolni kezdett, és tapsolt folyamatosan addig, amíg az ügyelő felkapcsoltatta a nézőtéri világítást.

Kis Téli Zöld kolostor

A kolostor a Földanya tiszteletére lett alapítva. Papvarázslók vezetik, szerzetesek működtetik, zarándokok tartják fenn. Az imádáson kívül gyógyítás és tanítás folyik a falak között.

A régi kolostor alaprajza négyszögletes, bár mértani formákat nem lehetett rajta találni. A falai girbe-gurbák, két egyforma ablaka sincs. Gerendavázba illesztett vályogtéglákból építették, a tetőt szalma fedi. Hatalmas kapuján egy patanval főhajtás nélkül tudna bemenni. Az épület több hatalmas belső udvart vesz körül. Az udvarokat árkádok szegélyezik, ezek az emeleten körfolyosóban folytatódnak.

Tehát a kapu tere az első udvar. Itt fogadják az érkezőket és búcsúztatják a távozókat. Balra nyílik innen a gazdasági udvar, ahol a készleteket tárolják, ill. ahol a sok műhely és a konyha van. A gazdasági udvarról nyílik a baromfi udvar az ólakkal és istállókkal. Jobbra van a zarándokok udvara a ruhatárral, fürdőkkel és hálókkal. A zarándokok a kapu teréről jőve az átjáróban levetkőznek, mindenüket leadják a ruhatárba, a fürdőben alaposan megtisztulnak, majd egy ingbe és lepedőbe öltözve töltik idejüket a kolostorban. Távozásukkor ruháikat megtisztítva és kijavítva kapják vissza. Bocs, a fegyvereket már a kapuban le kell adni. Az első udvarról egyenesen nyílik a belső udvar. Kerengő övezi, egyik saroktornyában van a szentély. A belső udvar közepén egy tölgyfa és egy forrás van. Jobbra nyílik az iskola udvara. Tanodának hívják, itt van a kollégium is. Szemben a ceremóniák udvarába lehet jutni. Itt helyezik el az illusztris vendégeket. Jobbra van a papok udvara, ahol Földanya követői kapnak szállást. Balra a díszudvar, ami nagyon ritkán nyílik meg. Erre nyílik az apát lakóbástyája. A terek sarkában tornyok vagy bástyák vannak. Eddig kettőt már bemutattam. Az iker kapubástyában van a fegyvertár, a karcer és a bíróság terme. A papok és az iskola udvarának belső közös sarkában van a könyvtár tornya. A belső udvar átellenes sarkában van a harangtorony, mind között a legmagasabb.

Zarándokok bármikor mehetnek a kolostorba, de kifejezett céljuk általában dézsma és adó beszolgáltatás, áldáskérés, tanácskérés, gyógyulás, tanulás, lelki gyakorlat. Ha csak egyszerű látogatásra jön a zarándok, akkor a kapu udvarán nem jut túl. Ha ott alszik, akkor fürödnie kell és beöltöztetik, szállása a zarándokok udvarában van.

Földanya tiszteletével ellentétes a nemi elkülönülés és a szüzesség. Ezért a szerzetesek között mindkét nem jelen van, egyenlő jogokkal és kötelességekkel. De a kolostorban nem élhetnek nemi életet. A szerzetesi állapotot föl lehet függeszteni bármikor, de csak átmeneti időre és az apát engedélyével. A szerzetes feje kopaszra van nyírva. Ezért kevés a nő közöttük.

Ceremóniák a Kis Téli Zöld kolostorban

Minden ceremóniát zene kísér, van versmondás, ének, és esetenként tánc is. Ha lehet, ezekbe a zarándokokat is bevonják. A zarándokok lehetőséget kapnak arra, hogy saját énekeikkel, táncaikkal és mutatványaikkal bekapcsolódjanak a ceremóniákba. Az a cél, hogy a liturgia minél vonzóbb legyen a zarándok számára. Természetesen ez nem mehet az egyház üzenetének rovására vagy ferdítésére, erre minden szerzetes, pap, és különösen az inkvizítorok felügyelnek.

Búcsú: tavasszal vetés előtt, ősszel aratás/szüretelés után. Az őszi búcsú során termésfelajánlás és beszolgáltatás is van. 

Búcsút a falakon kívül tartják, a tömeg és a megjelenő árusok miatt. Általában több napos. A várhatóan sok zarándok számára tábort állítanak a falakon kívül. Utcákat jelölnek ki, vízadó helyeket létesítenek, egészségügyi és ellátó pontokat biztosítanak.

A kapu mellett a kolostor falánál van a színpad. Ennek hátsó oldalánál van a szerzetesek ülőhelye, oldalain a díszvendégek páholya. A kapubástyákat és a falat drapériákkal és hatalmas képekkel díszítik. A falakra, a tornyokra, és minden alkalmas helyre hatalmas zászlókat állítanak, az utak fölé zászlófüzéreket lógatnak. A zászlók, drapériák és a díszruhák színe megegyezik. Ez a többi ünneplésre is vonatkozik.

Három harangozás hirdeti a búcsú kezdetét. Harsonázás és csengettyűzés mellett vonul fel az apát teljes ornátusban, majd az asszisztencia. Zászlókat, ereklyéket, kegytárgyakat vagy szobrokat cipelnek, ebben a kiválasztott zarándokok segítenek. Mögöttük jönnek a díszvendégek. Helyüket elfoglalják, és kezdődik az ünnepség.

Ünnepi köszöntés - igeliturgia - szakrális cselekmények, ereklyék bemutatása és imádása - ének, tánc, körmenet - ima - áldás - klerikusok kivonulnak.

A színpadon ezután a zarándokok szórakoztatására vagy épülésére szolgáló előadások kezdődnek. A táboron kívül különböző versenyeket tartanak.

Naptárünnepek: Amol felemelkedése, patanval vásár, sörkóstolás, alapítás emléknapja, esőkirály választás. Naptárünnep helye a ceremóniák udvara. Ide kevesebb vendég jön, általában elférnek a zarándokok udvarában. Ezeken az ünnepeken is felzászlózzák a kolostort, és drapériákkal, képekkel és szobrokkal díszítik a ceremóniák udvarát. Az igeliturgiát dramatizálják és táncolva adják elő.

Gyülekezés - bevonulás - igeliturgia - megemlékezés - ima, áldás - kivonulás - elszéledés.

Napi ceremónia: a napszaknak megfelelő zsolozsma, különösebb faxni nélkül, a szentélyben. Háromszor harangoznak a kezdetéig. Zene és ének kíséri. Csak a szentélyt díszítik, a ceremoniális ruhák színe az időszaknak vagy alkalomnak felel meg.

Szerzeteseknek kötelező a ceremóniákban részt venni, azokat előkészíteni, a híveket fölkészíteni és kiszolgálni.

A szerzetesek kolostori szinten, de a zarándokok kizárásával ünneplik havonta a születési, szerződési évfordulójukat, eredményes vizsgáikat - a papok udvarában. A szerződések (5-10-25-50 éves) jubileumát évente egyszer ünneplik, az alapítás emlékünnepének előestéjén. Az ünnepelt az emlékünnep díszvendége is lesz. A szerzetesek egyénileg ünnepeltetnek meg belépésükkor, szintlépésükkor és halálukkor. Ha végleg távoznak a kolostorból, akkor kisebb szertartással az apát engedi el őket. Vagy zavarja el határozott ütésekkel és rúgásokkal az alkalmatlant.

Diplomáciai események nyilvános része pompásan, az udvari szabályok és szokások szerint zajlik, a tárgyalások diszkréten és biztonságosan. A vendégeknek külön tornyot tartanak fenn ilyen alkalmakra. Itt, illetve a díszudvarban történnek az események.

Beiktatások az esti dicséret után történnek, a döntés kihirdetésével, fogadalomtétellel és jókívánságokkal.

Dogmatikus és fegyelmi ügyekben az eljárásrend vádolással kezdődik. Legalább 1 hétnek kell eltelnie a bírósági eljárás kezdetéig. Addig az ügy magától is megoldódhat, illetve a kiválasztják a 3 bírót, a vádlót és a védőt. Az érintettek nem lehetnek ezek között. A tárgyalás nyilvános, eredményét a bírók titkosan döntik el, majd az apát elé viszik jóváhagyásra. Apát dönt, enyhít vagy súlyosbít, vagy kiegészítő eljárást kér. Döntését általában személyesen hirdeti ki, mindig végre kell hajtani. A döntés precedens, a szinódus épületében kifüggesztik.

Patel-muflon

Hegyvidéken élő óriás muflon. 1,2 méteres a marmagassága. Tájanként változóan pöttyös, foltos vagy csíkos a színe. Béget. Idomítható, ezért egyszerűbb emberek, elfek és kisebb súlyú népek szívesen meglovagolják. Vagyis meg-patel-muflonolják. Szóval megnyergelik és közlekednek rajta. Teherhordónak, fogathúzónak is általánosan használják. Öreg korában leadják a virsligyárba.

Képek

Gyíkemberek

Nagyon utálják a bámeleket. Ugyanis rovarevők. De tulajdonképpen mindenevők. Emberekkel is beérik.

A gyíkemberek magukat sszlesnek nevezik. Rühellik a gyíkEMBER szót, ugyanis az emberek esküdt ellenségei. Az ellenségeskedés oka kettős: életterüket veszélyezteti az összehangolt emberi tevékenység; alapvetően kannibálok. A sszlesek a szalamandrából fejlődtek ki. Nyálkás bőrük a tüzet eloltja. A hideget nem bírják, ahol hosszú és hideg a tél, ott téli álmot alszanak. Szaporodásuk vízhez köti őket. Földalatti üregekben laknak. A madarakkal nem bírnak. Küzdelemben elszántak, de nem keresik mindenáron az összeütközést. Inkább szeretik a cselvetést, csapdát, váratlan támadást. Ha szolgálatban egyedül vannak, megvesztegethetők. A legyőzött embereket azonnal elfogyasztják. Sebesüléseik gyorsan gyógyulnak, levágott testrészeik újra kinőnek.
A sszlesek különös tulajdonsága, hogy ha többen vannak, telepatikus kapcsolat keletkezik közöttük, így teljes összhangban érzékelik a környezetet, és összehangoltan cselekszenek. Öreg sszles sámánok mesélik, hogy régen egy sszlesnek sikerült annyi társát tartós szellemi kapcsolatra bírnia, hogy legyőzhetetlen lett, és sikerült egész földrészüket embertelenítenie. Még ma is élne, ha szárazság miatt halhatatlan szimbiózisa nem csökkent volna a kritikus tömeg alá. Azóta is arra várnak a sszlesek, hogy valaki legyőzze kishitűségét, és újra összehozza a világot paramintázó legyőzhetetlen sámánisztikus sszles egyesülést.

Amikor a sárkányok nagyon elszaporodtak, kétségbeejtővé vált a helyzet. De a gyíkemberek öngyilkos háborúba kezdtek. Elszántan keresték és összetörték a sárkánytojásokat. A sárkánytojók ezt nem tűrték, de hiába. Sok sszles sárkányt győz. Persze a veszteségük óriási volt. A megmaradt sárkányok közben öregedtek, és testméretük ezzel együtt óriásira nőtt. Már nem tudtak annyit enni, ami biztosította az energiát túlnőtt testüknek, és megpusztultak. Tanulságot megjegyezve azóta évente kétszer Néma teljes lakossága sárkányirtást rendez. Tojásokat széttapossák, növendéksárkányokat levadásszák. Csak néha vetődik nagyobb méretű sárkány a kontinensre, de az vagy egy távolabbi szigetről érkezik, vagy a levegő létsíkjáról billen át.

Szinódus

gyors vágások

Külső. Templomudvar – délelőtt

Zöld köpenyes püspök templomudvaron kézrátétellel gyógyít. Az ég színe megzavarodik. Püspök kíséretével besiet a templomba.

Belső. Műtő – délelőtt

Arany köpenyes püspök beteget műtő sebészeket felügyel. Gongszó hallatszik. Püspök azonnal elhagyja a helységet.

Külső. Hegycsúcs – délelőtt

Két öreg, de izmos legény birkózik. Föld megremeg. Szitkozódva hátralépnek, aztán fekete, illetve barna püspöki ornátust rángatnak magukra.

gyors vágások vége

Külső. Felhők – délelőtt

Fekete színű égen rózsaszín kumulusz felhők csúsznak szét, mint a Simpson család elején. Középen egy felhővár lebeg. Tíz különböző magasságú bástya szegélyezi, mindegyik más egyház színével van festve. Felhőgyűrű veszi körül.

Minden irányból repülő hátasokon (úgymint hypogriffen, rukkmadáron, vivernen, pterodaktiluszon, patás ördögön, stb.) különböző istenségek püspökei süvítenek a vár felé.

Felhő

Földrengető püspöke repül a felhő felé szárnyas bikáján. Tejfehér ködbe kerül. Elrepül egy alig látszó szem előtt. Majd egy másik szem előtt. Itt már látszik, hogy a szem egy sárkányhoz tartozik. Ezek a felhősárkányok őrzik Felhővárat. Akinek nem megfelelő a jogosítványa, az örökre eltűnik a felhőben. A püspök hátasával kilendül a ködből. Előtte fölragyog a Felhővár, teljes szépségében.

Barna bástya

Földrengető püspöke szárnyas bikájával rárepül a bástyára. A bika 20 méterre a faltól bukfencezik a levegőben, majd kis ívben visszafordul. Leszáll egy támbordára, ahol már több szárnyas bika tollászkodik, zsinatol. Helyet szorítanak neki. A szélső majdnem leesik, de ez lényegtelen.

A püspököt a lendület továbbrepíti. Kibontja köpenyét, és azzal fékezve landol a tetőteraszon. A tetőterasz szélén nincsen párkány, felső síkja a közepe felé ívesen tölcsérbe megy át. Püspök belecsúszik a tölcsérbe.

Csúszda

A püspök egy össze-visszatekergő csúszdán siklik lefele. A csúszda végül lefékezi, egy barna színekkel lefestett fogadószobába teszi ki.

Ruhatár

Püspök leszáll a csúszda végéről. Tükör előtt megigazítja a ruháját. Közben egy másik főpap csúszik be. Majd még pár. Üdvözlik egymást, majd az előttük kitáruló kétszárnyú ajtón belépnek a gyűlésterembe.

Szinódus

Óriási a zsibongás. Húszoldalú, tágas, szép és világos terem. A magas tetőt oszlopsorok tartják. Tíz oldalbejárat ontja magából a klerikusokat. Mogorván vagy szívélyesen üdvözlik egymást. Mindegyik már teljes ornátusban van, ami köpenyből, furcsa süvegből, bonyolult faragással díszített hosszúbotból, gyűrűből és nyakba akasztott láncon függő vallási szimbólumból áll. A tömegben felismerni az előző jelenetek szereplőit, de egyikre sem kell fókuszálni.

Orgonaszó. Padlómozaikból trónok (oroszlános, páva, stb.) emelkednek ki, minden főpap alatt. Belehanyatlanak. A trónokkal elemelkednek a padlóról, isteni színek szerint összerendeződnek. Rövid hullámzás után a trónok arénaformát alakítanak ki.

XXIV. Nagy Senki
Teljes habitusa egyezik Nargylével, csak kopasz és szerzetesi ruhát hord általában. Ha püspöki ornátusban kell megjelennie, akkor ragyogó látványt nyújt. Ha harcol, akkor a szerzetesi ruhára veszi a páncélt.

Büszke, némelyekkel pökhendi. Nagyon okos, jó a memóriája. Feladatának végrehajtásában következetes, maximalista. Szangvinikus, atlétikus a régi karakterleírás szerint. Szép mély hangja van, aminek hasznát veszi liturgiavezetés és kóruséneklés során. Tiszta, ápolt, edzett.

Apát a Kis Téli Zöld kolostorban. A kolostor Földanya tiszteletét szolgálja. Az apátok kötelezően felvett neve Nagy Senki. Ezzel jelzik formálisan, hogy a világi értékek és kötelékek számukra közömbösek. Ő a XXIV. apát a kolostor felszentelése óta. Gyerekkori nevét csak a család tudja, de ők sem ejtik ki.

Nargyle egyik testvére. Nem uralkodónak vagy politikusnak nevelték. Tulajdonképpen egy agresszív katona lenne, de a család érdeke szerint teológiai vonalra került. Az apátság jó anyagi hátteret ad neki karrierista jellemének kiteljesítéséhez. Régen túlhaladta már a püspöki szintet, így tagja a püspöki szinódusnak. Földanya titokzatos karjának vezetőségében is bent van. Ez nem köztudott, mivel a társaság titkos. Elvárt feladata hercegi családja érdekeinek képviselete és szolgálata. Közvetlen feladata a kolostor irányítása. Szenvedélye a vallási karrier. Kockázatvállaló a természete. Igen művelt, kitartó. Higgadtan veszi tudomásul, hogy a hercegség örökléséből kizárták.

A szerzeteseket lenézi, és keményen kézben tartja. De nem ellenséges velük, érdekeiket messzemenően figyelembe veszi, illetve képviseli. Külön tornya van a kolostorban, ahol mérsékelt kényelemben, minden luxust mellőzve él. Majdnem minden luxust mellőz, de azért a megszokott minőségről – például a bútorozásban – nem mond le. A kolostori regulát szigorúan megtartja és megtartatja. Tudja, hogy a szerzetesek között más hercegi család ügynökei is előfordulnak, ezeket figyelteti és manipulálja. A ceremóniákat nagy pompával végezteti el. Az adót és dézsmát pontosan beszedeti, és számon tartja a felhasználását. A politikai életet éles szemmel figyeli, szükség esetén családja érdekében jár el. Gondolkodásmódja szuverén, de az egyházi hierarchia köti, világi hatalmának nincsenek eszközei.

Szokásait elsősorban a kolostori regula korlátozza. Másodsorban hercegi neveltetése. Harmadsorban a kötelező papi rituálék. Apátként zászlósúr is, de a zászlóalját elvitték a különböző harcterekre.

Legkisebb királyfi. Majdnem: kapott feladatot és címet, nem kell csavarogva fölépítenie az egzisztenciáját. Udvari neveltetése a kamaszkorral véget ért. Papi szemináriumba küldték, és annak elvégzése után elindult a szamárlétrán fölfelé. Miután bizonyította rátermettségét, Nargyle megszerezte számára a Kis Téli Zöld kolostor apáti címét.

Egyes szekvenciáknak a főhőse. A sorozat második részében Logan az ő anyagi és vezetői segítségével állítja fel a Szerv- és Szövethasznosítót. A kolostor tevékenységét a hercegség hírszerzésének a szolgálatába állítja az inkvizítorok segítségével.

Senki a felhősárkányok között várja egyik ellenfelét. Leszámol vele, hogy visszakerüljön a titokzatos XII közé.

Mi a történet zsánere vagy zsánerkombinációja? Zsánerrel lehet a filmet hitelessé tenni.

Fantasy, western (magányos hős legyőzi önmagát határok átlépésével, a környezet átalakításával) és akciófilm keveréke. Küzdelem a vias thurnullal katasztrófafilm, az újjáépítés Robinson történet. A többi rész nem az ő nézőpontjából készül, de van ott több pulykavadászat és kórházi film stílusú, amiben érdekelt és szerepel is.

Püspöksüvege stilizált tölgyfa-koszorú, hosszú botján télizöld virág és inda, palástja szegélyén végtelen fonat, püspöki gyűrűjében cseresznyevirág. Hátasa vagy spagulár, vagy zsirodil – az alkalomtól függően. Ceremóniákon napernyőt tartanak föléje, jelezve hatalmát és származását.

Sebesülése után állandóan álarcot hord. Ünnepi eseményeken féldrágakövekkel kirakottat, egyébként csillogó kék-zöld csíkos bőr maszkkal takarja szétroncsolt arcát. Az álarcok egész fejét takarják, csak a szeme, füle, szája és álla látható. Nagyon bizalmas embereinek és a szerzeteseknek mutatkozik álarc nélkül. A szerzetesek szolidaritásból álarcot kezdenek hordani. Csoportjaik szerint különböző stilizált állatfejeket utánzó maszkokat készítenek. A zarándokok búcsúajándékként selyemálarcot kapnak. Ez csak a szemet és orrot takarja, mint Zorrónak. Sötétzöld.